A hó

A hó ellep mindent: fák ágait, a köztük megbúvó madárfészket, a fák törzsét, , a játszótéri játékokat, padokat, az autók tetejét, a kerítések alapzatát, az utakat, az emberek kabátját. Ellep, ugyanakkor ki is rajzolja, jobban kihangsúlyozza a tárgyak alakját, formáját. Talán a sötét és a világos kontrasztjával éri el ezt.
Aztán a hóban gyönyörű nyomok is keletkeznek: autók kerekének nyomai, kutyanyomok, madárnyomok, emberi lábnyomok: gyermeké, felnőtté 38- as, vagy épp 45-ös. És láthatunk itt-ott angyalkát a szűz hóban, vagy felfedezhetjük az ereszről lecseppenő olvadék vájta mélyedéseket . Egy levél is előbukkanhat a hó alól, egészen mélyről: átalakulásában (rothadásban) meleget termel , és ez olvasztja fel a havat. Nyomok, nyomok, nyomok...
Valaki, vagy valami járt ott előttünk, lehet rá következtetni, ki, s milyen lehetett.
Ahol az előttünk járó ember cipője alatt roppant a hó, ott már nekünk nem ropog, de cserébe láthatjuk az utat, merre kell menni.
Puha, hideg, mégis tündéri, varázslatos, ezerféle.
Hangja is van: roppan a talpunk alatt, vagy a hódara finoman csilingel az aszfalton és a fenyők tűlevelein.
Aki autózott már hóesésben, a világűrbe képzelheti magát, mintha megannyi csillag jönne vele szembe galaktikus utazásán. Az utazó be is csukja a szemét, az ütközéstől tartva.
A nyugalmat is jelképezheti, amint beborít, be- és eltakar mindent, és elcsitítja az állandó mozgást.
Egy természeti jelenség, és mennyi mindent meg lehet rajta keresztül figyelni...

Anya, apa, gyermek(ek) - közösen növekedő lények

Egy korábbi levelemből idézek
Téma: dackorszak, kezelhetetelennek tűnő helyzetek, anyuka ideges folyton...

Én úgy gondolom, hogy sorsok és családok bizonyos okból vannak egy helyen, egy időben, azaz mindig van mindennek oka, még annak is, az egyik kisgyerek miért kezelhető könnyen, és könnyebb így a szülőkenk, a másik pedig miért viseli olyan nehezen magát. És ez nem feltétlen a szülők hibája, hogy a gyerekek hogyan viselkednek, hanem "hozott anyag", hozott következmények (akár az előző életekből is - így tartom logikusnak) És ez azt is jelenti, hogy akinek nehéz a családi élete, annak lehet, hogy más könnyebben megy, és viszont. De akinek szép "langyos" az élete, az is biztos, hogy nem tud annyi mindent tanulni és fejlődni, mint aki tele van próbákkal az élete folyamán.
Ez az egyik, illetve a másik, hogy mindannyian fejlődni vagyunk ezen a világon, ahogy Te is írtad, igyekszel tanulni akár másoktól is. Szerintem a fejlődéssel épp ezek a dolgok is együtt járnak. Hogy van, hogy nem tudjuk azt tenni, amiről a fejünkben már tudjuk, hogy úgy lenne helyes.
És van olyan helyzet is, amit "túl kell élni", mert nem bír az ember ránézni kívülről, de - és ez fontos -, hogy közben kifejlődhet az ereje, a "kibírás" közben.
A daccal kapcsolatban szerintem is egy első ellenszegülése a kisgyereknek a világgal. De azt is látnia kell a gyerekeknek, hogy nem mindent szabad. És ez a feszültség ahogy azt hiszem Te írtad, "elvezethető" egy másik formába, amikor lehet, amikor nem burjánzott túl. Viszont mi szülők, sem mindig vagyunk olyan állapotban, amiben kellene. Ez természetes valahogy. Ami fontos, és ezt egy pszichológustól is hallottam, hogy megadja az ember a határokat, az eszközök tőlünk függnek. Viszont a szeretve lenni érzése nem szabad, hogy eltűnjön. azaz a kisgyerek azt érezze, szeretjük, de ez a tette most nem volt helyes.
Másrészről szerintem a férfiak tudják nagyon azt a hatást (és talán főleg a kisfiúkra) gyakorolni, hogy megtiltanak valamit úgy, hogy utána nyoma sem marad. Míg mi nők utána lelkiismeret furdalástól gyötörten állunk, és félünk.
Nekünk nőknek, a megértés segíthet, az hogy meg akarja érteni a helyzetet.
Ez lehetőség, hogy legközelebb már ne annyira jöjjünk ki a sodrunkból, csökkenjen a lelkiismeret furdalás, a félelem.
Ez nálam úgy nézett ki, hogy volt már olyan, hogy csak néztem, hogy Gergő most miért is hisztizik. Megértettem, nem értettem egyet azzal, amit akart, megtiltottam, és vártam, hogy elmúljon.
És szerintem, aki nem volt még ilyen helyzetben, az az ember nem tudja,átérezni, hogy milyen is ez, emiatt nincs is joga, hogy megítéljen.

A tömött busz és a bátorság

Minden reggel a buszon diákok hering-tömegével kell megküzdenünk leszálláskor. Korábban nagyon komoly félelmet, sírásba hajló remegést figyeltem meg kisfiamon. Egy alkalommal az egyik leszálló elé ő akart befurakodni, de mivel ő a kicsi, nem vették észre, és ezt úgy élte meg, hogy majdnem fennmaradtunk, jaj-jaj. Ekkor azt mondtam neki, hogy ilyenkor mondja a lánynak, hogy légyszives engedj le, mert ha csak így sírni kezd el, abból a másik nem láthatja, hogy mi volt az ő valódi szándéka. Szóval bátornak kell lenni.

Nehány nappal vagy talán még hetekkel is később Gergő ment elől törte az utat, és ahogy jóval előtte megbeszéltük mondta a leányzóknak, hogy légyszives engedjetek le. Ekkor nagyon megdicsértem. Megerősítettem benne, hogy milyen bátor volt.

Ma már nem is láttam rajta félelmet, szorongást. Egyszerűen oadállt és szépen "hagyta", hogy az emberek elrendeződjenek, majd késlekedés nélkül szépen leszállt.

Csodálatos pélája volt ez számomra a félelmek elűzésének:

Ismétlődött a helyzet minden nap. Minden nap jött a félelem. Aztán a lelke kapott egy-két objektív meglátást, tanácsot. És lehetőséget (nem nyomakodtam mindig előre helyette), hogy ő egyedül ki is próbálhassa azokat. Ez a két dolog egyszerűen a bátorság felé vezette őt. Ehhez odaadás és bizalom társult: a tanácsadó, az anyukája jót akar neki, és segítségnek mindig ott áll mellette, ha mégis elvétené a dolgot.

Indiai regék és mondák - ma is táplálnak?

Valamiért az Indiai regék és mondák kerültek a látóterünkbe, és minden este abból olvasunk.

Dicső Ráma története van soron, aki mindenféle ráksaszákkal (erdei félelmetes, átváltozásra is képes lényekkel) kell, hogy megküzdjön bujdosása alatt.

Egy teljesen másik világba kalauzol, és talán egy teljesen másik gondolkodásmódba is. De valahogy sokkal természetesebb, az életet teljességében elfogadó és befogadó nézőpontból láttatja az életet. Ebben minden tettnek oka van (még amit valaki gonoszságból követ is el a hős ellen) és minden cselekedet sorsszerű is. A természet lényei, köztük az ember is egy nagy egységet alkot. Nincs elkülönülés, inkább a lények közötti értékes kapcsolatokat mutatja. Például egy csúf óriás szörnyről, aki Rámára támad kiderül, hogy egykor elátkozták, kitaszították az istenek, s emiatt kell csúfként bolyongania, vezekelnie a földön. Rámára támad, s a hős már épp el akarja pusztítani, amikor a torz alak elmondja történetét: addig kell ebben a csúf testben vezekelnie, míg egy hős meg nem szabadítja ettől az átoktól. Így a csúf óriásnak és a dicső Rámának együtt teljesedik be a sorsa. Az egyik kiszabadulhatott szellemét elhomályosító hús-börtönéből, a másik pedig hősi erejét erősíthette meg, s az erdőben lakó remetéket is megszabadította a fenyegető veszélytől.

Aztán ott vannak a csodálatos emberek közötti kapcsolatok! Szeretet természetes ragaszkodással, tisztelettel és igazságossággal tele.

A hősök jellemzői, hogy nagyszerűek, nemesek, egyenesek, dicsők (csupa olyan szó, amit ma nem használunk). Ám ettől az egész történet lelket emelővé válik. Valami láthatatlan fény derengi be e kép-folyamot.

Lehet, hogy naturális néhol a megfogalmazás: harcról, néhol csöpögő vérről van szó (ezeket a mondatokat ki szoktam hagyni felolvasáskor). A mögötte lévő maradandó mondandó azonban mindenképpen szép, és érték: az emberben zajló belső harccal szembesít, és tanít a megoldási módokról (szimbólumok formájában), tanít az emberi kapcsolatok színességéről, mélységéről, és az indiaiak ősi, teljesebb világképébe vezet hajlékony, színes megfoglamazással és .

Új lendület

A reggel pörgetett erénykerék idézetről kérdeztem Gergőt délután:

"Ha az bánt, hogy nem teheted azt, amit helyesnek ítélsz, nem okosabb-e fokozott erővel tevékenykedni, mint bánkódni? " Marcus Aurelius

- Sikerült lelkesen viselkedned? Ami az idézetben volt, hogy ha a lendületedet megállítaná valami akkor keresni kell másik dolgot, amit folytathatsz?
- Igen. A Nagylevi nem engedett be a játékba és aztán a másik Levivel pedig egy új játékot találtunk ki.
- De jó, akkor nem szomorkodtál rajta, hogy a Nagylevi nem játszott veled, ugye?
- Nem.

A szavak értéke

"A szavak értékét nem az adja meg, ami bennük rejlik, hanem amit felszabadítanak."

Jorge Angel Livraga Rizzi

Szellem lélek test. Hogy születik a kisgyerek?

- A szellemek azt mondják, hogy húúúú? - kérdi Gergő.

-Hát attól függ, mire gondolsz, mi az a szellem? - kérdem.

-Vannak rossz és vannak jó szellemek. - válaszolja.

-A szellemre vagy a lélekre gondolsz? Mert az emberben a lélek, azaz agondolatok és érzések lehetnek rosszak, a szellem pedig, ami örökké jó.

-Igen, a szellem, ami mindig van, s az emberek azért jönnek a földre, hogy megtisztítsák a lelküket. -mondja összegezve ő.

Kisvártatva újabb kérdés:

-Hogyan születik az ember?

-Van egy pár, egy nő és egy férfi, akik szeretnének kisgyereket. -kezdem. Majd gondolkodok...

-És akkor a kisgyerek Szellemét az istenek egy fonálon leengedik. Aztán eleresztik a fonalat. És így születik a kisgyerek. - fejezi be ő.