"Alapjában véve minden mű csekély, ha a végtelent nézzük; az számít, amit magunkból: szeretetünkből, jóindulatunkból beleviszünk."
Brunszvik Teréz


2012. május 27., vasárnap

Zümi

Rachmaninov: Zongora koncert No2. 2. tételére elrepültünk a csillagokhoz, és ott leszállva valamit kerestünk, amit visszahozhattunk a földre.
Az egyik kisfiú egy zümit hozott. A többiek pedig nekem ajándékot, amin meglepődtem, mert nem mondtam, hogy kinek, és miért hozzuk azt, amit találtunk. A kisfiú zümijét viszont kicsit lekicsinyellték, így úgy éreztem, helyre kell billentenem benne, hogy nagyon is jó, hogy egy kis zümmőgő életet hozott.
Azt is mondta, hogy beleteszi a szívébe. Azzal az addig nyitott kezeit, amiben szinte látható volt az elképzelt zümi, a szívéhez emelte.
Lehet, hogy neki a zümije a benne lévő örök tüzet, örök mozgást jelenti. - mondtam.

2012. május 17., csütörtök

A zene hivatása






„Mert mi más a zene hivatása, mint a világegyetem örök harmóniáját tükrözni és hirdetni az embereknek, hogy megtanuljanak beleilleszkedni.”

„A jó zenének feltétlenül van általános embernevelő hatása, mert sugárzik belőle a felelősségérzet, az erkölcsi komolyság. A rossz zenéből mindez hiányzik, romboló hatása odáig terjed, hogy megingatja az erkölcsi törvénybe való hitet"

„A zene ügye az általános iskolában nem is a zene ügye elsősorban. Közönségnevelés = közösségnevelés. A közösségi ember formálásához egyetlen tantárgy sem járul annyival, mint a jól vezetett ének.”

„minden nagy művészetnek kettős arca van: mennél régibb századokra nyúlnak vissza gyökerei, annál messzibb jövőbe sugárzik ki. A fa koronája oly magasra nő, amilyen mélyen fúródik gyökere a talajba.”

Kodály Zoltán

2012. május 7., hétfő

Láncolat

A gyerekek mindig hisznek. És mindent, amit egy számukra elfogadott felnőtt mond nekik. Épp ezért mi vagyunk, akik a kis lelkükbe írjuk a saját gondolatainkat. Még ha nem is tudunk róla, ezt tesszük.

Hisznek, elfogadnak és ez a csodálatos bennük, ezért is szeretjük őket, már sokat csalódott szülők, felnőttek. A tiszta tekintetüket, csillogó szemüket, ártatlanságukat szeretjük, és fényes mosolyukból merítünk erőt. Ők hisznek a varázslatokban, és hisznek a természetfölöttiben. A képzelet hatalmában.

Ez az előrevivő erő, ami a történelmet is mozgásban tartja: az idősebb, amikor már feladná, a nehézségekbe belefáradna, a gyermekekért még megteszi, még lép egyet... És sikerülhet, hogy valóban megtisztul az addig rárakódott terhektől, épp emiatt, hogy legyőzte magát: a gyermekekért. Szép láncolattá válhat ez.