"Alapjában véve minden mű csekély, ha a végtelent nézzük; az számít, amit magunkból: szeretetünkből, jóindulatunkból beleviszünk."
Brunszvik Teréz


2013. március 14., csütörtök

Világmindenség - zene

Ahogy a zenész szüntelenül keresi a legszebb hangot, úgy várja a zene a világmindenségben, hogy valaki megszólaltassa. Marlo Morgan



2013. március 11., hétfő

Puszialapanyag

- Anya, én amikor mesét olvasol nagyon el tudom képzelni. És amikor most nem olvasod, és visszaidézzük, akkor a képeket elő tudom hozni.
- Igen?
- És anya, kérek szépen puszit! Mert az az alapanyag!
- A képzelet alapanyaga?
-Igen.
:)

2013. március 5., kedd

Zene-rend


“A zene: a helyes rend érzelemmel telített megértése. Az értelemmel megáldott halandó ember számára az isteni nagylelkűség adománya abból a célból, hogy a magas dolgok felé tekintsen."  
Augustinus


2013. március 3., vasárnap

Emlékezz, ki is vagy valójában

Ez keringett az interneten. Nem tudom, hogy igaz-e valójában, az elvével azonban nagyon is egyetértek.

Létezik egy bölcs afrikai törzsi szokás

Amikor a törzsből valaki rosszat tesz a törzs egy másik tagjával, vagy fájdalmat okoz neki, akkor az illetőt kiállítják a falu közepére, és az egész törzs köré gyűlik.
De ahelyett, hogy valami nyilvános büntetésben részesítenék, két napig folyamatosan sorolják neki mindazokat a jó dolgokat, amiket valaha is tett. Hogy miért?
Mert a törzs hisz abban, hogy minden egyes ember jónak születik, és szeretetre, békére és boldogságra vágyik. Csak néha, a mindezekre való törekvés közben hibákat vétünk.
És mivel a rossz cselekedeteket segélykiáltásként értelmezik, a törzs összegyűlik a társukért, és segítenek neki újra megtalálni önmagát, a jó természetét.
Emlékeztetik őt arra, hogy ki is valójában.

Elképzeltem, milyen lenne ez a gyakorlatban, ma, Európában: 
Pl. Pistike nem fogad szót, sőt mintha direkt rosszaságokat tenne. A törzs sok-sok emberének hiányában ott van anyukája, aki képes lehet Pistikében visszahozni a kapcsolatot a Lelkével. Így anyuka ahelyett, hogy azt mondaná felindultan, idegesen és vádlóan Pistikének, hogy hja, már megint így viselkedsz! Nem lehet veled bírni! Nem tudom, hogy lett ilyen ez a gyerek! - szóval ezek helyett elkezdi anyuka nyugodtan, szívvel-lélekkel mondani: Látod Pistike, most megbántottad, összetörted ... stb. Emiatt szomorú vagyok, de te egy nagyon okos kisfiú vagy. Emlékszel, amikor a múltkor olyan szépen együtt játszottatok, meg tudtátok beszélni a dolgokat, tudtál figyelni, pl teríteni segítettél és nem törött el semmi... Azt hiszem gondolati erőfeszítést kíván a szülőktől, nevelőktől, hogy kilépjünk a megszokott sémáinkból, megszokott reakcióinkból. De megéri. A kapcsolat a Lélekkel helyreáll nyomában.