Víz vagyok, könnyed, selymes, lágy.
A hegy meredélyéről zubogok alá.
Patakká válok, átmosom a köveket
Tajtékot vetek, fodros fehérségeket.
Kezeim zsibongó hullámok, de túlnőnek rajtam
Folyóként hömpölygök tovább e dalban.
Nyugalommal tölti ki medrem, s alig hallani
az Élet vize hogy áramlik fejemtől a talpamig.
Tengerré válok: figyelek,
Ős-Bölcsességet keresek.
Ritmusom így zeng, ahogy partot érve ring:
széép,tü-rel-mes a sza-vam
mosss-om tisztára magam
miiin-dent egy-be-ol-vasz-tok:
messsssz-szi-mesz-szi-for-rá-sok
miiiiiind ben-nem-ta-lál-koz-tok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése