tag:blogger.com,1999:blog-45902976231393656582024-02-07T14:40:53.757+01:00Gyerekekről, zenéről, mesékről, nevelésrőlSolymos Évahttp://www.blogger.com/profile/11270557161604688772noreply@blogger.comBlogger101125tag:blogger.com,1999:blog-4590297623139365658.post-85314658452995242902019-07-15T18:42:00.000+02:002019-07-15T18:42:57.031+02:00Néhány csodás idézet a zenérőlhttps://www.ujakropolisz.hu/cikk/idezet-zene-muveszetSolymos Évahttp://www.blogger.com/profile/11270557161604688772noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4590297623139365658.post-87198821210204598282018-08-26T20:27:00.002+02:002018-08-26T20:27:56.822+02:00<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe width="320" height="266" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i9.ytimg.com/vi/ulNuHlIh7xI/default.jpg?sqp=CPzgi9wF&rs=AOn4CLBG58LM74uRBOJ5SLMA0bFzy_e2Mg" src="https://www.youtube.com/embed/ulNuHlIh7xI?feature=player_embedded" frameborder="0" allowfullscreen></iframe></div>
<br />Solymos Évahttp://www.blogger.com/profile/11270557161604688772noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4590297623139365658.post-24851692854848581562018-05-11T21:33:00.001+02:002018-05-11T21:33:28.467+02:00Türelem, türelem, türelemHülye vagy!- Kiabál egy kisfiú a vonaton a vasúti fülkék melletti folyosóról. Ahogy kipillantok, még ütögeti is édesanyját apró kezével az óvodásforma kisfiú.<br />Édesanyja egy darabig tűri. Aztán lehajol, szembenéz kisfiával, s ezt mondja eléggé határozottan, de türelmesen: - Ezt most hagyd abba!<br />Nincs benne agresszió a fia iránt, egyszerűen a tiszteletet követeli meg magának. <br />De a fiú nem hagyja abba. <br />- Hülye vagy, hülye vagy, hülye vagy!<br />Ekkor az anyuka egy kérdést tesz fel: - Tudod mit jelent az, hogy hülye?<br />A kisgyerek még egy darabig dühöng. A vonat egy megállóba érkezik.<br />
Az anya két nagyobb lányával, akik intelligens, okos gyerekeknek tűnnek, (alsós és felsős iskolások lehetnek) elkezdi a leszállást. A kisfiú is megy utánuk, még mindig dúlva fúlva.<br />Az anyuka azzal zárja a vonatról lefelé menet: - Nem is tudod, mit jelent az, hogy hülye.<br />Az ablakból már csak azt látom, hogy a két lány, a kisfiú és az anyuka mosolyogva üdvözlik apukát a peronon.<br />
Az anya higgadtságát irigylésre méltónak találtam. A kérdései, válaszai mind helyénvalóak voltak, nem tükröztek agressziót, félelmet, csak megérteni akarást. Meg akarta érteni a kisgyerek reakcióját, látni akarta, mi rejlik ezek mögött a szavak és tettek mögött.<br />Azt gondolom, ez egy kis mini diadala volt az emberi értelemnek.Solymos Évahttp://www.blogger.com/profile/11270557161604688772noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4590297623139365658.post-68423086422169625992017-12-28T20:38:00.001+01:002017-12-28T20:45:14.750+01:00Két világ határán<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<u><br /></u></div>
<u><b>Az élet dala</b></u><br /><br />Ágaim tánca<br />
rügyem fakadása<br />
virágom bomlása<br />
levelem hullása<br />
<br />
egy ritmust követ:<br />
az élet ritmusát<br />
s örömmel zengi<br />
az élet dalát.<br /><br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwouFKlfLE5QXVWgucqF72b3NmHaXuMe6QXUrXbJeODBx4FglePqbVi0kBXo_apoucmWkcVlD1qxRS9vfqokkieQBpS07M85O1o1G-85M4UL2SGNGNNMw44bUOOAZneXhmcaQ_R-jeMiI/s1600/IMG_20170815_194639.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="903" data-original-width="1600" height="112" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwouFKlfLE5QXVWgucqF72b3NmHaXuMe6QXUrXbJeODBx4FglePqbVi0kBXo_apoucmWkcVlD1qxRS9vfqokkieQBpS07M85O1o1G-85M4UL2SGNGNNMw44bUOOAZneXhmcaQ_R-jeMiI/s200/IMG_20170815_194639.jpg" width="200" /></a><b><u><br /></u></b><br />
<b><u>Élet</u></b><br />
Gyöngysorba fűzöm életem:<br />
mi történt e földön velem.<br />
<br />
Szerettem, s szerettek engemet,<br />
Csalódtam, s én is vettem el hitet.<br />
<br />
Adtam, s hittem, jól teszem.<br />
Kaptam, s megköszöntem kedvesen.<br />
<br />
Kiáltottam fájdalmakat hangosan.<br />
Nem tudtam akkor, hogy nem fontosak.<br />
<br />
Énekeltem szívből dallamot,<br />
s volt dal, melyet lelkem hallgatott.<br />
<br />
Újra, s újra kezdtem életem<br />
s ez volt a legjobb, mi történt velem.<br />
<u><b><br /></b></u>
<u><b>Vártalak</b></u><br />
<br />
Vártalak<br />
Csendben, szívből<br />
holdsugárral <br />
vártalak<br />
<br />Kerestelek<br />
türelemmel, <br />
gyémánt úton <br />
kerestelek<br />
<br />
Éreztelek<br />
nyugalommal, <br />
otthonra lelve<br />
éreztelek<br />
<br />
Engedtelek<br />
lassan<br />
szívem udvarába<br />
beengedtelek<br />
<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0pqa1Oa7avCZO5wjhOWVrAcQvnvE2R8wrQvhXJfG93iEzelv1POqNr6Hjc9t6s-eZniPKzP6eP_E0WVIY3ar5iFUh5ZS2xiqxSNdOMzHPfV9N1FG1vlDntBMjDzd2_eQN0vN3Syfqhos/s1600/IMG_20170912_112758.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="903" data-original-width="1600" height="111" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0pqa1Oa7avCZO5wjhOWVrAcQvnvE2R8wrQvhXJfG93iEzelv1POqNr6Hjc9t6s-eZniPKzP6eP_E0WVIY3ar5iFUh5ZS2xiqxSNdOMzHPfV9N1FG1vlDntBMjDzd2_eQN0vN3Syfqhos/s200/IMG_20170912_112758.jpg" width="200" /></a><br />
<b><u>Harsogó tenger</u></b><br /><br />
Ringó kékség<br />
hullám, tajték<br />
marcona dala<br />
vadság moraja<br />
erejét kiadja:<br />
kövekre csapja.<br />
<br />
Életem útján<br />
új hit sugara:<br />
Változz szikla!<br />
tombol dala<br />
fülembe zúgja<br />
harsogva búgja.Solymos Évahttp://www.blogger.com/profile/11270557161604688772noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4590297623139365658.post-89631431617229636882017-07-26T09:37:00.002+02:002022-09-19T13:14:52.182+02:00A VÍZ<div class="_2cuy _3dgx _2vxa">
Víz vagyok, könnyed, selymes, lágy.</div>
<div class="_2cuy _3dgx _2vxa">
A hegy meredélyéről zubogok alá.</div>
<div class="_2cuy _3dgx _2vxa">
Patakká válok, átmosom a köveket </div>
<div class="_2cuy _3dgx _2vxa">
Tajtékot vetek, fodros fehérségeket. </div>
<div class="_2cuy _3dgx _2vxa">
Kezeim zsibongó hullámok, de túlnőnek rajtam </div>
<div class="_2cuy _3dgx _2vxa">
Folyóként hömpölygök tovább e dalban. </div>
<div class="_2cuy _3dgx _2vxa">
Nyugalommal tölti ki medrem, s alig hallani </div>
<div class="_2cuy _3dgx _2vxa">
az Élet vize hogy áramlik fejemtől a talpamig. </div>
<div class="_2cuy _3dgx _2vxa">
Tengerré válok: figyelek, </div>
<div class="_2cuy _3dgx _2vxa">
Ős-Bölcsességet keresek. </div>
<div class="_2cuy _3dgx _2vxa">
Ritmusom így zeng, ahogy partot érve ring: </div>
<div class="_2cuy _3dgx _2vxa">
széép,tü-rel-mes a sza-vam </div>
<div class="_2cuy _3dgx _2vxa">
mosss-om tisztára magam </div>
<div class="_2cuy _3dgx _2vxa">
miiin-dent egy-be-ol-vasz-tok: </div>
<div class="_2cuy _3dgx _2vxa">
messsssz-szi-mesz-szi-for-rá-sok </div>
<div class="_2cuy _3dgx _2vxa">
miiiiiind ben-nem-ta-lál-koz-tok. </div>
<span><form action="/ajax/ufi/modify.php" class="commentable_item collapsible_comments" data-ft="{"tn":"]"}" id="u_2y_4" method="post" rel="async">
<div class="_1gtv">
<div class="_37uu _sa_ _22jw">
<div>
<div class="_57w">
<div class="_3399 _a7s _20h6 _610i _125r clearfix _zw3">
<div class="_524d">
<div class="_42nr">
<span class="_1mto"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div></span></div><div class="_42nr"><span class="_1mto"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/mLjaKU4Z_9k" width="320" youtube-src-id="mLjaKU4Z_9k"></iframe></div><br /><br /></span></div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</form>
</span>Solymos Évahttp://www.blogger.com/profile/11270557161604688772noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4590297623139365658.post-83790303285921493862017-06-01T09:08:00.005+02:002017-06-01T09:09:08.929+02:00Néhány gondolat a nagyoktól<br />
<span style="font-family: "verdana" , "sans-serif"; font-size: 10pt;">"Azért a
legfontosabb a zenei nevelés, mivel a ritmus és összhang merül alá leginkább a
lélek mélyébe, és a legerősebben ragadja meg azt."</span><br />
<br />
<span style="font-family: "verdana" , "sans-serif"; font-size: 10pt;">Platón</span><br />
<br />
<span style="font-family: "verdana" , "sans-serif"; font-size: 10pt;"><br />"Mondd meg
nekem, mit dalolsz, megmondom, ki vagy. A bennünk továbbrezgő dallamok és
foszlányaik olyat vallanak felőlünk, amit semmi lélekelemzés nem hoz felszínre.
Bevilágítanak a lélek rejtett zugaiba, ahova másképp nem férkőzhetünk."</span><br />
<br />
<span style="font-family: "verdana" , "sans-serif"; font-size: 10pt;">Kodály
Zoltán</span><br />
<br />
<span style="font-family: "verdana" , "sans-serif"; font-size: 10pt;">"A zene a
káoszból rendet teremt; a ritmus a széttartót egységbe fogja; a melódia a
megszakítottat folytonossá varázsolja; a harmónia az össze nem illőket
összeegyezteti."</span><br />
<br />
<span style="font-family: "verdana" , "sans-serif"; font-size: 10pt;">Yehudi
Menuhin</span><br />
<br />
<span style="font-family: "verdana" , "sans-serif"; font-size: 10pt;">"A zene
erkölcsi törvény. Lelket kölcsönöz a mindenségnek, szárnyat az élménynek,
szállni tanítja a képzeletet, bájt ad a szomorúnak, derűt és életet mindennek.
Lényege a rendnek, és útja minden jóhoz, igazságoshoz és széphez vezet,
amelynek csak láthatatlan, de kápráztató, szenvedélyes és örökkévaló alakja."</span><br />
<br />
<span style="font-family: "verdana" , "sans-serif"; font-size: 10pt;">Platón</span><br />
<br />
<span style="font-family: "verdana" , "sans-serif"; font-size: 10pt;">"A zene
rendeltetése: belső világunk jobb megismerése, felvirágozása és kiteljesedése.
A népek legendái isteni eredetűnek tartják. S ahol az emberi megismerés
határait érjük, ott a zene még túlmutat rajtuk, olyan világba, melyet
megismerni nem, csak sejteni lehet."</span><br />
<br />
<span style="font-family: "verdana" , "sans-serif"; font-size: 10pt;"><span style="font-family: "verdana" , "sans-serif"; font-size: 10pt;">Kodály Zoltán</span></span><br />
<span style="font-family: "verdana" , "sans-serif"; font-size: 10pt;">"Teljes
lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene
világít be."<br /><span style="font-family: "verdana" , "sans-serif"; font-size: 10pt;">Kodály Zoltán</span></span>Solymos Évahttp://www.blogger.com/profile/11270557161604688772noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4590297623139365658.post-87241170505079383092017-01-31T15:12:00.003+01:002017-01-31T15:12:38.613+01:00A ritmus megtartó erejeNéhány tapasztalatom született átélésem után, melyben a Traumapedagógia tanfolyamon és egy másik helyen részesültem, a jó ritmussal kapcsolatban. Mindkét helyen az időt, a foglalkozásokat, előadásokat rövid, de annál tartalmasabb szent, kiemelkedési idővel tagoltuk.<br />
<br /><br />
A ritmus kétfélét érhet el: automatizálhat, és elgépiesíthet. Vagy a Szellemit, a Halhatatlan Lelket felszabadító, kiszabadtó erőt képviselheti. Azzal, hogy a testet ritmusba hozzuk, a rendet létrehozzuk magunkban. A rend végül átterjed a finomabb szintekre is. Így harmonizálja az örökké mozgó pszichénket, gondolatainkat és érzéseinket.<br />
<br />
A pontosság: ugyanez a pontos ritmus az időben. Tudod mire készülhetsz fel, és meddig készíts a lelkedet. Ami elnyúlik az már a lelki időn kívül esik. <br />
Művészet jól beosztani az időt.<br />
Mindennek van eleje és vége , ami csak a világon létezik. Ezt tanulhatjuk vele.<br />
Ne akarjunk túl sokat. És keressük azt, hogy a megfelelő időben találjuk meg a megfelelő hangot.<br />Solymos Évahttp://www.blogger.com/profile/11270557161604688772noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4590297623139365658.post-30212923182436563512017-01-23T16:07:00.003+01:002017-01-23T23:28:27.176+01:00Városnézés gyerekszemmel II.<br />
<div style="margin: 0cm 0cm 0pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt;">Ezen a városnézésen nagyobb hangsúly került az elmére,
mert várható volt, hogy nagyobb, iskolás korú gyerekek jönnek.</span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt;">A kezdést azonban így is kis érzelmi ráhangolódással
kezdtük. A városban hősök szobrait, lakóhelyét kerestük fel, és ezért a
hősökről kérdeztem a gyerekeket. Milyen a hős, kit ment, meg, milyen
tulajdonságai vannak. És a gyerekek erre mondtak is mindenfélét, hogy bátor,
jószívű, segítőkész, igazságos. Ezután igyekeztem az ő életükhöz közelíteni a
hősiesség kérdését. Milyen az, ha kis hősi tettet hajtasz végre az iskolában.
Pl. segítőkész vagy a többiekkel, barátod otthon felejtette a tízórait, adsz
neki belőle, segítesz a leckében másnak stb. Valamint azzal is tágítottam a hős
fogalmát, hogy nem csak a nagy fizikai erejű, és bátorságban kitűnő emberek
lehetnek hősök, hanem tudósok, művészek is, akik hozzájárulnak, hogy az emberek
könnyebben, vagy épp boldogabban, katartikus élményekkel megtisztulva éljenek.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Itt jött egy kis tánc, zenére, hogy a
falevelek, mint a kis hősök egy kupacra gyűltek. Szerettem volna az érintéseken
keresztül a közvetlenséget elérni, a nagyobb gyerekek erre nem nagyon voltak
vevők. Azt mondtam a gyerekeknek, hogy ez a nagy fa tudja, hogy mi ma a
feladatunk, s ezért ezt meg kell neki előlegeznünk. Mindenki gyűjtött egy
hosszúkás, egy puha és egy lapos dolgot. Ezekből egy kis oltárszerűséget
építettünk a fa köré. A fa meg is súgta, hogy a hősiesség medáljait kell ma
megtalálnunk.</span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt;">Mindenkit körbejártam a körön belül, a szememmel igyekeztem
úgy nézni, hogy felébresszem bennük a kis hőst, és mindenkihez hozzá is értem
valahol, hogy odateszem neki a hőst ébresztő szellemet. Itt elindult a
képzelete a felnőtteknek, gyerekeknek egyaránt. Mondták, hogy hol érzik a
hősiességet a testükben. Egy nagy körbe állunk és az elejétől elindítunk egy
nagy hullámot a kezünkkel, ami a hősiesség szelleme, és a felébresztett hősöket
indítja útnak. Itt kicsit játszottunk még, és oda-vissza küldtem a hullámokat,
hogy egy kicsit nevessenek a gyerekek.<br />
Ezután még egy erényt is húztak – azokból az erényekből, amiket ezen a túrán
próbára fogunk tenni. Ehhez már előre az egyes állomásokhoz kapcsoltunk
bizonyos erényeket. Az adott állomáson megkérdeztem, kinek van ilyen erénye, s
első sorban tőlük kérdeztem a válaszokat, de aztán a többieket is
természetesen.<br />
Elindultunk, én tudtam a nagy fa Szellemétől az utat. Első megállónk a Petőfi
híd közepénél volt. Kérdezgettem a gyerekeket, hogy milyen folyók vannak
Győrben. Aztán a hős megtisztulásáról beszéltem, hogy a félelmeinket ott kell
hagyni, mielőtt elindulhatunk a hősi útra. Egy levelet vittem ehhez magunkkal,
amire kis időt hagyva a gondolkodásra a gyerekek (a nagyobbak is!!!)
rásuttogták a félelmüket. Együtt aztán bedobtuk a folyóba, hogy vigye el a víz
jó messzire. (TISZTASÁG)<br />
A következő hely Schwarzenberg és Pálffy szobor volt. Ők védték egy időben Győr
városát. Egy petárdarobbantós történetet meséltünk nekik el, s hogy milyen nagy
lélekjelenlétet kíván egy ilyen akció a katonáktól. (ÜGYESSÉG) Így itt a
feladat az volt, hogy egy ugrókötelet körbe forgattam, s úgy kellett
mindenkinek áthaladnia a képzeletbeli kapun, ahol ez a kötél forgott, hogy nem
érhetett hozzá a kötélhez.</span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt;">Utunk a Rába partján haladt tovább. Az úton az
érzékszerveinek élesítettük. Ez is jól jön a hősnek, ha az érzékelése
kifinomult! pl. Hány színt látsz zöldből. Megbeszéltük. Aztán megálltunk, s
megbeszéltük, milyen illatokat érzünk. (víz, anyukám parfümje, hal, avar stb.)
Volt még a hallás, hogy mit hallanak. <br />
A következő feladatban a JÓSZÍVŰSÉGET és a SEGÍTŐKÉSZSÉGET tettük próbára. Az
első részében mondtam, álljanak körbe. Nagyjából egyforma magas emberek
álljanak egymás mellet. Aztán nagy lett a derültség, mikor azt kértem, egymás
hátát masszírozzuk meg </span><span style="font-family: "wingdings"; font-size: 12pt;"><span style="mso-char-type: symbol; mso-symbol-font-family: Wingdings;">J</span></span><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt;"> A következőben pedig párba állítottam az embereket, s minden párnak
megmutattam, hogy hol kell összenőniük, s hogy a következő szakaszt így tegyék
meg. A végén megbeszéltük a tapasztalatokat, mennyire nehéz is a közös ritmust
és az egymásra hangolódást megtenni.<br />
Ezután a LELEMÉNYESSÉGET, FURFANGOSSÁGOT tettük próbára, és arról beszéltünk,
hogy a Sforza bástya milyen különleges katonai találmány. Ez a füles bástyának
is becézett építmény megvédi a várvédő katonákat attól, hogy miközben
védekeznek, őket le tudják lőni. Mert a bástya maga fedezéket nyújt számukra.
És hogy ezt egy ember találta ki – micsoda leleményesség. A feladatban
különböző eszközöket tettünk a gyerekek elé és a feladatot kiadtuk: két
nagyfiút kiválasztottunk, nekik kell a többieket bekötött szemmel elvezetni a
következő állomáshelyig. Ez egy veszélyes szakasz volt, így jobbra a vízpart
meredeken, balra pedig a várfal. A szülők is sorfalat álltak, de a segítségek
között volt egy hosszú kötél, amivel a gyerekek összekapcsolódtak. Ez egyben
BÁTORSÁG próbává is vált.</span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt;">Ezután egy megmozgatós feladat jött, hogy a
gyerekekben rejlő mozgékonyságot is hagyjuk érvényre jutni. Volt négy kód, amit
a gyerekeknek meg kellett jegyezni, milyen feladat társuk hozzá:<span style="mso-tab-count: 1;"> </span><br />
LANT- fára felkötünk valamit, leszedni<br />
ORSZÁGALMA- szlalomozni az ágyúk között<span style="mso-spacerun: yes;">
</span>az első és utolsón átmászni<br />
KARD- felfutni a lépcsőre<br />
KORONA- körbeadni egy teniszlabdát<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>(országalmát)<br />
Ezt a 4-et pedig a gyerekek alkotta 3 csapatból mindháromnál más sorrendben
mutattam fel. A többiek olyankor szurkoltak, amikor nem ők kerültek sorra.<br />
Napóleon egy alkalommal megszállt Győrben, s az ő házánál egy képregény kockáit
kellett a gyerekeknek kitalálni, hogy milyen sorban vannak, mert hogy Napóleon is
egy nagy SZERVEZŐ ERŐvel rendelkező ember volt, mondhatjuk stratégának is, s
ott fontos tudni, mi mi után kell, hogy következzen egy folyamatban.<br />
Ehhez közel volt Blaha Lujza, (MŰVÉSZI ERŐ) a nemzet csalogányának volt
lakóháza, így egy dalt az ő emlékére énekeltünk el.<br />
Utunk egy sikátoron át vezetett fel a Káptalan dombra. A sikátorban kis
BÁTORSÁG próba <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>volt, felülről kicsi és
nagy labdákat dobtam a gyerekekre, egerek!!! és denevérek!!! felkiáltással. A
gyerekeknek jó móka volt a golyókat és a labdákat felszedegetni.<br />
A Szent László szobor volt az utolsó állomás. Az ő történetét nem sikerült már
elmondanunk, de a LOVAGIASSÁG erényét választottuk hozzá, mert ő volt, aki „a
többi ember közül vállal kimagaslott” és nem csak testileg, hanem szellemi
szempontból is felnéztek rá az emberei. A lovagiasság átéléshez körben
táncoltunk, a babzsákkal a fejükön. Először csak járkáltak a gyerekek úgy, hogy
kihúzták magukat. Mondtam, mindenki képzelje el, hogy egy láthatatlan zsinórral
az Éghez vannak kötve úgy, hogy szilárdan állnak a földön. Furulyával és
csörgődobbal szolgáltattam a gyerekeknek zenét, s a segítőm pedig mutatott pár
nagyon egyszerű lépést a gyerekeknek.<br />
Itt volt egy szép momentum: eggyel kevesebb volt a babzsák, s segítőm kérdezte,
ki adná<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>oda egy időre a kisfiúnak,
akinek nincs. Az egyik kisfiú azonnal odaadta, majd az egyik anyuka neki is
adott a fejére egy papírzsepi csomagot, s így mindenkinek jutott. Igazi
lovagiasság is került példaként elénk.</span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt;">Itt még az elveszett Hősiesség Medalionjait is megkapták,
kis bőrdarabok, bőrzsinór, s fém lapocskák, melyekre saját elgondolás alapján
(erényt, vagy az út fontos momentumát belerajzolhatták) Megköszöntem a
jelenlétet, és elbúcsúztunk egymástól.</span></div>
Solymos Évahttp://www.blogger.com/profile/11270557161604688772noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4590297623139365658.post-822780959377488612015-07-27T16:35:00.000+02:002015-07-27T19:38:32.550+02:00Városi séta gyerekszemmel<a href="http://www.ujakropolisz.hu/esemeny/zenekucko-kalandos-varosi-seta-gyerekszemmel">http://www.ujakropolisz.hu/esemeny/zenekucko-kalandos-varosi-seta-gyerekszemmel</a>
Itt megtalálható egy írásom a győri városnézésről.
És lesz folytatás is! :)Solymos Évahttp://www.blogger.com/profile/11270557161604688772noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4590297623139365658.post-68690185062983406162015-03-01T17:48:00.000+01:002015-03-01T17:48:41.438+01:00Az elüllyedt hajóÚjabb megoldandó kérdés a gyermekek lelkivilágában: a dolgok múlandóságának és keletkezésének és elpusztulásának örök körforgása. A Szeleburdi családot néztük, azt a részt, amikor Ramóna, az eredetileg roncs hajó a gyerekek és felnőttek keze alatt szépül, épül. És amikor már teljesen kész, várják, hogy másnap versenyezni mennek majd vele, egy nagyobb hajó hullámverésével odasodródó rönkkel léket kap és a szemük láttára pár perc alatt elsüllyed. Ők pedig csak nézik, tehetetlenül állnak a parton. A filmen a feloldást az anyuka mondja a lánykának: „Mikor becsukod a szemed, mindig ott lehet veled a hajónk!” és a kislány becsukja a szemét és elképzeli a hajót. - De olyan szép volt! – mondja Gergő, és potyognak a könnyei. És nekem is vele együtt potyogtak, mert tényleg, milyen szép volt, és értelmetlennek tűnik a halála és az a sok munka, amit dolgoztak rajta, a szeretet, és az önmaguk felülmúlása, a reménytelenségből való kilábalás, hogy ez a roncs már nem jó semmire, és nem tudjuk megcsinálni. Aztán mégis megjavítják, kimerik a vizet az aljából, lefestik, a megfeneklett hajóorrot kiszabadították, hogy a lágy víz ringathassa végre Ramónát. A múlandó dolgok felett így sírunk, és fáj, hogy elveszítettük. És ami eszembe jutott nem is vigaszképp, inkább tanításképp, ami az örök körforgást tanítaná: hogy ha valaki még megtalálja, neki még használható lesz. De ekkor kisfiam logikusan követte az eseményeket: a fa el fog korhadni, és tönkremegy így a hajó anyaga. Igen, lehet, hümmögtem. És újabb mentő gondolatom támadt: akkor a halacskáknak lesz bújócska hely. Jó lesz így? Erre megnyugodott. Mindenesetre elgondolkoztatott ez. Ahogy nő a gyermek, s az értelem is nyílik, a lélek, amelyik megtartja gyermeki nyitottságát, keresi a válaszokat. Keresi az élet nagy kérdéseire a válaszokat. Miért múlnak el a dolgok. A körforgás egy válasz. A másik válaszom a múlandó-ságban, a dolgok látszatosságában van. Hogy minden mögött van valami, a lényeg, aminek a látszata állandóan változik, születik és pusztul. Ez az élete, ettől vannak a dolgok. S olyan, hogy Örök, ebben a múlandóságban nem található.Solymos Évahttp://www.blogger.com/profile/11270557161604688772noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4590297623139365658.post-58132061293162209372015-03-01T17:46:00.000+01:002015-03-01T17:46:04.678+01:00Családi versköltésKirándulni voltunk. Mindig mélységes felbuzgó kreatív erőt érzek, amikor egy erdőben vagy egy nagy tó mellett vagyok. Főleg tavasszal érint meg a megújulás szele és buzgó energiái. Egy ilyen kiránduláson született a közös vers, mert valamit kellett alkotni, valamivel viszonozni kellett a természetnek, amit kaptunk akkor tőle.<br />
<br />
Magas kősziklák<br />
Odvas keltikék<br />
A természet mindig a tiéd!<br />
<br />
Óriásfésű ágak<br />
fedik be a fákat<br />
mohapárnán szunnyad a szél <br />
<br />
Kőpadka alján<br />
patak fuvoláz<br />
A barlang mélyén <br />
medvelakás.<br />
<br />
Hurrá! Jó ez a kirándulás!<br />
<br />Solymos Évahttp://www.blogger.com/profile/11270557161604688772noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4590297623139365658.post-74307296027538559322014-09-19T11:19:00.002+02:002014-10-25T14:54:41.138+02:00Az égig érő fa<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGl46T9U0n5PUHe3QeWUuzOZlkTQ9ziid5hvPIZWjh42vcVGrXl5W_WCzPThFssZJyi77NLeejiQ6J2oG06qLQTI6OBj60VXOUYyYCo0xj5ZqniPcWgCxe7qCzFJgzZQT8Tkzl-aIGeFI/s1600/K%C3%A9p1.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGl46T9U0n5PUHe3QeWUuzOZlkTQ9ziid5hvPIZWjh42vcVGrXl5W_WCzPThFssZJyi77NLeejiQ6J2oG06qLQTI6OBj60VXOUYyYCo0xj5ZqniPcWgCxe7qCzFJgzZQT8Tkzl-aIGeFI/s1600/K%C3%A9p1.jpg" height="200" width="119" /></a></div>
Érdekes, de legalábbis számomra új vállalkozásba fogtam, amikor Az égig érő fa meséjét játszottuk, dramatizáltuk el a gyerekekkel. Meghatároztam, hogy mely részletek emelkedjenek ki, s hova lehetne néha feszültség oldásként, néha a történések, az elmélyítés miatt egy-egy játékot, zenét betenni. Segítőre is szükségem volt, aki a királyt s a gebéből átalakuló paripát játssza. Illetve egy kézbáb, Panni lett a királykisasszony, akit a végén az egyik kisfiú feleségül vett, s járta vele a lakodalmas táncot. Másik alapot a mesében rejlő négy elem és az ahhoz kapcsolódó próbák, átélések jelentették. Minden a királykisasszony virágoskertjében indult. A FÖLDalatt szunnyadó magocskákból. A gyerekek a Kősziklán felfutó kezdetű népdalra kinőttek a földből. A Piros, sárga, kék kezdetű dal volt a következő kis figyelemgyakorlattal: amikor a dalban a rózsa, a tulipán és a harangvirág virágnevek csendültek fel 1-1 kisgyereknek kellett a tőlem kapott triangulumot, csengettyűt és száncsengőt megszólaltatniuk. Egyszer csak Panni királykisasszony is megérkezett. Bájosan a kedvenc dalát, az Alma, alma piros alma odafenn a fán-t daloltuk vele. Ám ezután feltámadt a szél, és a Tekereg a szél, csavarog a szél dalára hatalmas forgószél kerekedett, és felrepítette a királykisasszonyt. Egy létrából készítettünk neki palotát, s elbújtattuk. Ezután a király kihirdette, hogy azé lesz a lánya és fele királysága, aki a királykisasszonyt megtalálja. Sajnos a hecke-ficki hercegeknek nem sikerült, de mi betévedtünk a király kondájába. Egy kis malac, röf röf röf… s már szólt is a kismalacokról a dal, s túrták a gyerekek négykézláb a földet… A kiskondásnak az egyik bölcs kismalac megsuttintotta, hogy hogyan lehetne a királykisasszonyt megtalálni. Mentünk hát a királyhoz, hogy megkérjük, hogy bocskort s gúnyát csináltasson nekünk, s elindultunk fölfelé, szép, alapos, egyenletes ritmusban (ahogy a VÍZ is áramlik a fa törzsében) (ritmushangszerekkel kísérve) föl a fán. Erdő mellett, nem jó lakni, hangzott a következő dal a gyerekek hangszerezésével együtt. Mikor fölértünk, mert a 7 pár bocskorunk, s a 7 rend gúnyánk is elkopott, láttuk, hogy ott vagyunk egy másik világ kapujában. Mert a levélen, ahová a levél nyelén csak kúszva, mint egy hernyó tudtunk menni, - egy másik világ van, ugyanolyan, mint odalent a földön… No de az első LEVEGŐ-próbát, bátorság próbát ki kellett állni, ráugrani a levélre. Milyen állat erejével ugorhatunk? Mondták a gyerekek, hogy a nyuszi is tud jó nagyot ugrani. Hát nyusziztunk egyet a Nyuszi-Gyuszi fekszik árokban kezdetű dalra. De a mese úgy szól, hogy Jánoska ráugrott a levélre, mint egy béka. Így egy békás dalra (Levelibéka fönn a fán) brekegtünk, s ugortunk át a másik világba. Ott megállítottuk a kakas-lábon forgó várat, s a királykisasszonyhoz mentünk. Ő el is bújtatott minket, hogy a sárkány nehogy azonnal megtaláljon, s fel találjon azonnal falni bennünket. Ekkor a gyerekekkel egy nagy kendő alá rejtőztünk. S itt egy kis tanácskozást tartottunk. Stratégiai gyűlést, mint a nagyok. Mit is csináljunk, ha jön a sárkány? Kérdeztem. Mi legyen a félelmünkkel? Egy kisfiútól azonnal jött a hőshöz méltó válasz: vágjuk le a fejét! Jó, és még mit? Egy kislánytól a következő felelt érkezett: - Repüljünk el! - És van szárnyad? -kérdeztem én vissza - Igen, van – mondta a kislány. No, ennek a válasznak nagyon örültem! Igazi tündérrel lehet akkor dolgom A kérdezősködés végén egy javaslatom volt még: énekeljünk, s akkor nem fogunk félelmet érezni… Így a Süss fel nap-ot elénekeltük. S a végén az egyik kisgyerek megszólalt: Én nem is félek! Ám ekkor megérkezett a sárkány, akit három szivárvány színű tollsöprűből s némi piros szalagból eszkábáltunk össze. Élethű volt, azt hiszem, mert volt, aki teljesen elhitte létezését. A sárkány kiosztotta ránk a feladatot, az istállójában lévő lovakat kellett etetni s a kedvükben járni. Egy gebét kivéve. Annak nem szabadott, csak mindig mást adni, mint amit kért. Átköltve egy kicsit az Egyél libám kezdetű dalt, az Egyél paci és Gyí paci paripára elvégeztük a teendőket. De a kis sovány gebén megesett a szívünk. De jól is tettük, mert ő tudta a megszabadulásunk titkait. Azonnal meg is gyújtottuk a 7 öl fát, s hozzá a Tüzet viszek kezdetű dallal játszottuk el a TŰZ fellángolását, majd parázzsá csendesülését. A tüzes parázstól a ló megerősödött, sőt egy arany csík lett a hátán, mi több, 5 lába lett!!! A királykisasszonyunk pedig kitudakolta a sárkánytól, miben tartja az erejét. Ezt egy gordonka segítségével 3 aprócska zenedarabbal meséltem el a gyerekeknek. A vaddisznó reszelősen röfögött, a nyuszi rövid hangokon ugrált, a darazsak pedig gyors ritmusban duruzsoltak. Harci eszköznek ott volt a mutatóujj-kardunk, a másik kezünk nyitott tenyere pedig pajzsnak kitűnőnek bizonyult. Gyakorlatoztattuk egy kicsit rövid reneszánsz zenére párosával a harci jártasságunkat, majd nekiindultunk az erdőnek, hogy megtaláljuk a vaddisznót. A fejét kettévágtunk, előpattant a nyúl, annak a fejét kettévágtuk, előugrott a skatulya, benne a 9 lódarázzsal, de azt is összelapítottuk. Visszatérve, a sárkányt valóban erőtlenül találtuk, már csak vonszolni lehetett. De hogy teljesen bizonyosak legyünk, hogy félelmünk tárgya bátorságunk és tudásunk révén valóban megsemmisült, a három tollsöprűt összekötő zsinórt is elnyisszantottuk, s diadalmasan a táltosunk segítségével becsukott szemmel a földre szálltunk. Ott nagy lakomát csaptunk Panni királykisasszonyt hozzáadtuk az egyik királyfihoz, ő táncolhatott vele, a többiek is ropták a Kicsike lány, ha táncol kezdetű dalra. A végén kitört belőlünk a felszabadító taps, hogy ilyen bátran, s hősiesen kiálltuk az összes próbát! Solymos Évahttp://www.blogger.com/profile/11270557161604688772noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4590297623139365658.post-58062707100144985112013-12-14T19:59:00.002+01:002014-10-25T14:57:04.008+02:00Mit is adhatunk?Ma elgondolkodtam a Gyönyörű zöld című film egyik jelenetén, miközben reggeli szokásos buszjáratunkkal igyekeztünk az iskolába kisfiammal, és én magamhoz húztam a kezét.
A filmben egy földön kívüli szellemileg, testvériségben élő és intuitív képességeiket magasan művelő embercsoportból érkezik a Földre egy nő, hogy ébressze az itteni embereket. De semmilyen ételt, amihez a városban hozzá tud jutni, nem bír lenyelni, annyira mű számára. Így az energia nyerés más módját választja: bemegy a kórház csecsemőosztályára és ott egy kis csecsemőt a karjába vesz, és a testén altatja reggelig. Mint utóbb kiderül szegény kisded lázas beteg, de ezzel a „kapcsolódással” ő is meggyógyul.
Szép ez a kapcsolat: a felnőtt kap energiát, és a csecsemőnek sem rossz! Sőt. Meggyógyul.
Visszatérve a reggeli történésekre: fogtam kisfiam kezét. És ez az energia-csere jutott eszembe. Én is szinte éreztem, ahogy ránézek, és a kis fiatal, ártatlan, szeretettel teli lelkét és angyali arcát nézve, kezét fogva, ez a fiatal energia „belém száll”. Eltelít, megifjít, mint a szépen szóló Pelikánmadár az egyik mesében.
Aztán elgondolkodtam. Én mit is adok cserébe? Jó, jó, reggelit, meg szállást stb. DE szülői szeretetet, ÉS ami talán még fontosabb is számomra: a bölcsességem cseppjeit.
Azokat a cseppeket, amiket a fájdalmaim, belső küzdelmeim tisztítottak meg. S csak azokat. Nem a zavaros, piszkos vizet. Hanem amit saját szűrőimen, tisztítóberendezéseimen keresztülengedtem. Belső munkám eredményét.
Ekkor már nem leszek csak kioktató, hanem tanító. Nem csak a felszínre reagálok, hanem a lélekben zajló történésekre. És ezt is tanítom neki, hogy ezeket keresse, ettől lesz jobb ember, ha ezzel a képességével él. Szeretettel.
<br /><a href="https://www.youtube.com/watch?v=KXJ8Fcu7gm0">A Gyönyörű zöld a youtube-on</a>Solymos Évahttp://www.blogger.com/profile/11270557161604688772noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4590297623139365658.post-68819976459351401102013-11-15T09:22:00.002+01:002013-11-15T09:25:32.610+01:00Nem utálom a tesit, csak ma rossz dolog történt-Anya, én nem szeretem a tesiórát.<br />
-De eddig ez volt a kedvenced! Történt valami?<br />
-Igen, kicsúfoltak, mert fájt a térdem, amikor le kellett guggolni.<br />
-Képzeld, nekem is szokott, ha edzésen vagyok. Olyankor megdörgölöm, mert lehet, hogy még nincs felkészülve az a térd a sok mozgásra. Hiszen előtte a padban ücsörögtél, szegény elgémberedett.<br />
-Igen. De néha fel szoktunk állni szünetben is, mozogni.<br />
-Igen, helyes.<br />
Kisvártatva:<br />
- Akkor igazából nem is nem szereted a tesiórát, hanem szereted a tesit, csak ma rosszul érezted magad, mert kinevettek.<br />
- Igen. Tényleg. Akkor majd öltözéskor megdörgölöm a térdemet, jó?<br />
-Jó.<br />Solymos Évahttp://www.blogger.com/profile/11270557161604688772noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4590297623139365658.post-9337649267320316822013-11-06T13:58:00.000+01:002015-03-01T17:59:40.074+01:00Ki rejlik a maszk mögött?Platón Ér mítoszát terveztük előadni barátaimmal. A darabban, a sorsválasztáshoz maszkokat szerettünk volna használni, s ehhez minden szereplő arcáról készült egy gipszforma, ami alapján maszkok készültek.
Egyike voltam azoknak, akikről ilyen gipszmaszk készült.
Ehhez az embernek vízszintesbe kell helyezkednie. Az arcomat, fejemet egy műanyagos anyaggal körbevonták, hogy a bőrömet, hajamat megvédjék. Már az első momentumnál szemeimet becsukásra kényszerítette a helyzet. Ott, a sötétben, voltam én. És voltak a hangok, melyek körbevettek. Az érzékeim kicsit másképpen kezdtek el működni, mint amikor látom, és tevékeny részese vagyok a cselekményeknek.
Most sürögtek-forogtak körülöttem társaim, s elkezdték a gipszes, bevizezett gézt (melyet amúgy a gyógyászat is használ) az arcomra rakosgatni. Hangjukat hallottam, de mégis, mintha kicsit távolinak és különösnek hatottak volna. A belső csendemben voltam én, akinek most épp burkot igyekeznek készíteni. Mintha egy születésem előtti időbe kerültem volna, egy méhbe lettem volna bezárva, ahol sok lény, kis elemi szellem igyekszik a testem megformálásán. Sürgölődik, munkálkodik. Igyekszik, hogy minden a legtökéletesebb legyen.
Én pedig odabenn figyeltem. Hallgattam, mi zajlik. Nem akartam még „megszületni”, „csak” érzékeltem a történéseket. Várakoztam. A türelem új értelmet nyert számomra. Tudtam, hogy eljön a pillanat, amikor ez a mostani nyugodt, kiegyenlített, várakozó állapot majd meg fog változni, mert amikorra kész lesz a mű, ami a „hordozóm”, a másom lesz. Ekkor nyugalomban voltam, és vártam, hogy elkészüljön.
A matatás megszűnt az arcom körül, újabb fázishoz értünk: most jött a száradási idő. Társam mérte az időt, s mondta: Innentől fogva 15 perc. Aztán kisvártatva: 10 perc, ismét: 5 perc. Vártam. Az idő egészen máshogy múlt, tudtam, hogy valami fog történni. Tudtam, hogy amikor leveszik rólam ezt a maszkot már más leszek. A megújulás, egy új élet lehetőségét hordozza majd ez a mozzanat. Szó szerint megszülethetek majd.
S le is telt az idő. Társam odajött, először kicsit viccelődött, hogy mennyit szeretnék, ha a hajamból lenyírnánk? Mondtam, hogy jó úgy, ahogy van. Aztán letette az ollót, és szépen a kezével bontotta meg a műanyagot, ami védelemként a fejem körül volt.
Szép volt ez a mozdulat. Finom, figyelmes, természetes, az erő nem volt erőszak, amivel szétszakította a műanyagot. S a maszk „alatt” várakozó lelket is figyelembe vette.
Igen, ez az. E a születés csodája. Nincs erőszak, természetes folyamat, amiben a természet segíti a lelket.
Megszülettem.
Kinyitottam a szemem…
A fények elvakítottak.
S ekkorra már az elkészült maszk az asztalon hevert.
Láttam, éreztem, tudtam és összekapcsolta elmém, hogy ez igen, most készült rólam.
De azt is láttam, hogy ez a maszk nem én vagyok. Én az vagyok, aki megéltem a születés csodáját. Az, aki a készülődést „bentről” figyeltem. Az, aki csak egy új formát kapott, de a lényege közben nem változott. Az örök, belső lényege, ami halhatatlan.
Solymos Évahttp://www.blogger.com/profile/11270557161604688772noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4590297623139365658.post-67970402514416217272013-10-30T23:24:00.000+01:002013-10-30T23:24:00.168+01:00Ébredő belső erőA gyerekek különböző intézménybe(mint pl.bölcsiből oviba, oviból iskolába) való "beszokása" nem könnyű. Kisfiam nehezen viselte az iskolakezdést. Az elbúcsúzások sírásba, kapaszkodásba fordultak még a negyedik, ötödik héten is. <br />
Többször beszélgettünk, kedvesen, szépen, az okok után kutatva, ám az otthon melegéhez ragaszkodáson túl nem találtunk valódi okokat. Talán a korábbi viszonyulásához ment vissza időben. Ilyenkor ez előfordul: ugyanazt a "sémát" ismétli a kisgyerek, amit már bölcsődében, óvodában bejáratott, és ez nálunk hasonlóképp nyűgökkel teli volt. Ami még fontos ezzel szemben, hogy az iskola nagy boldogsággal telt az első napoktól fogva, - azóta is - az új barátságok izgalmában, a tanulnivalók iránti boldog elragadtatásban, az önállóság új formáinak örömében.<br />
Egyik nap erról beszélgettünk: Ki kellene valahogyan vágni azt a reggeli negyed órát a napból és akkor minden rendben lenne, nem? - kérdeztem kisfiamat. - Kellene valami megoldás!<br />
Nem sokkal később valamelyik este előállt kisfiam a megoldási javaslattal: Reggel elvisszük majd magunkkal Lizit (egy kis játék gyíkocska). Az iskola előtt megsimogatom, és úgy megyek fel, majd ő erőt ad nekem.<br />
Végül nem Lizit vittük, mert hogy ő "nem akart jönni", hanem egy kis mackót. De mindent úgy tettünk, ahogy kisfiam eltervezte. S valóban erőt adott neki. Nyoma sem volt a könnyeknek.<br />
Az önállósát újabb fokára lépett: szép volt.<br />
A megoldást megtalálni ő tudta. Véghezvinni is ő tudta.<br />
Az enyém a kérdés volt, és a bizalom.Solymos Évahttp://www.blogger.com/profile/11270557161604688772noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4590297623139365658.post-32675355412180394592013-10-28T23:10:00.000+01:002013-10-28T23:10:19.218+01:00Szívem virágaA mai foglalkozás végén, mint annyiszor, meggyújtottam a gyertyát az utolsó dal előtt, hogy aztán a dal végén elmondjam: - Ez a tűz most összegyűjtötte a jó élményeiteket, amit a foglalkozás alatt átéltetek Tegyétek bele a szívetekben, hogy otthon is elő tudjátok majd venni. - S ekkor a kezünkkel egy apró mozdulattal a szívünkbe tesszük ezeket az érzéseket, élményeket. Eztán elfújjuk közösen a gyertyát.<br />
Utolsó, elbocsátó gondolatként ezt találtam ma mondani: - Otthon is énekeljetek, mert a daltól, az énektől kivirágzik a szívetek.<br />
Egy kisfiú nagy tágra nyílt szemmel visszakérdezte: - Tényleg?<br />
- Igen, tényleg. <br />
A saját énekünk megtisztítja a szívünket. Talán mert "hangot kapnak" az érzéseink, talán mert őszinte és boldogító formát.<br />
Ezt kívánom: használjuk ezt a csodálatos eszközt, boldogító dalolást!Solymos Évahttp://www.blogger.com/profile/11270557161604688772noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4590297623139365658.post-14680612916899338202013-07-24T12:04:00.000+02:002013-07-25T16:26:08.240+02:00Muzsikával a félelemmel szembenÚjra félelmet kelt kisfiamban egy sötét szobába bemenni. Egyik nap egy épp nehezen letehető dologgal foglaltoskodtam, s át akartam őt küldeni a másik, a sötét szobába. De félt.<br />
Eszembe jutott, hogy az ember, amikor énekel, nem tud félelmet érezni.Ez valahogy az agy szintjén is magyarázható, hogy gátlódik egyik terület a másikától. <br />
Szerettem volna, ha győzedelmeskedik ebben a próbában és ezáltal megerősödik. S nem mellesleg egy jó kis módszert is elsajátít, hosszú távra.<br />
Így hát rá is zendítettünk, amit kettesben kérdezz-felelekkel szoktunk énekelni: <br />
-Hova mész falevél?- s már hallottam is az útrakelő válaszát:<br />
-Oda, hova visz a szél.<br />
-Honnan jössz falevél? - énekeltem, s vártam a választ, nem késett soká: <br />
-Fa ágáról hoz a szél.<br />
A következő dallamsorokat már el sem kellett énekelni, eddigre visszaért boldogan, mosolyogva a bátorság erőit felizzító kisfiam. <br />
-Anya, nem féltem!<br />
<br />Solymos Évahttp://www.blogger.com/profile/11270557161604688772noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4590297623139365658.post-8180482869812467912013-05-21T20:53:00.002+02:002013-05-27T13:14:01.609+02:00 Türelem, megértés - gyerekfejjel<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
Összezördültünk a párommal, és a gyermek is fültanúja volt.</div>
<div class="MsoNormal">
Hazaértünk, párom ment még tovább, mi ketten mentünk be az ajtón, mikor Gergő megszólalt: </div>
<div class="MsoNormal">
- Most fölmegyek az ágyamra. És ott maradok – kis szünet – mondjuk 5 percig.</div>
<div class="MsoNormal">
- Rendben – mondtam, s gondoltam, biztosan megharagudott rám, mert gondolataiban édesapja mellé állt, s nem találta jogosnak, amit én mondtam.</div>
<div class="MsoNormal">
Újra megszólat: - Fölmegyek, és megvárom, míg elmúlik ez a rossz érzés.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>És hogy benned is elmúlik…</div>
<div class="MsoNormal">
Nem haragudott, csak a rossz érzésre…<br />
Később beszélgettünk, s mondom, hogy büszke vagyok rá, hogy ilyen okosan viselkedett. És amikor rossz érzése volt, elment lenyugodni.<br />
-De én nem is voltam rossz érzésekben, csak nem akartam elkapni! </div>
Solymos Évahttp://www.blogger.com/profile/11270557161604688772noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4590297623139365658.post-16453445127125448802013-05-07T19:22:00.000+02:002013-05-07T19:22:00.340+02:00Kokas továbbképzésen jártamIzgultam, mert valószínű volt, hogy a régi csoporttársak közül nem találkozom senkivel. Teljesen idegen emberekkel fogok találkozni. Ráadásul vagy inkább szokás szerint, :) nem is tudom, nem találtam a megfelelő házszámot, ahová a képzést hirdették. Így épp becsöppentem. De az első pillanattól fogva Klári néni szellemisége fogadott: a tanfolyamvezető átölelt, a nevemen szólított és már kezdtük is a közös dalolást. Hazaértem. Az otthon melege kifejezés talán a leg találóbb erre az érzésre. Nem kapcsolódik hozzá semmi elvárás, és szeretlek-nem szeretlek játszma, és nincsenek előzmények, ettől még tisztább tud lenni az egész légkör. Testvérek felgyülemlett karma nélkül, csak adni egymásnak, és nem kiszipolyozni akarni, csak szeretni, megérteni akarni. Ha csak az utcán találkozom ezekkel az emberekkel, lehet, hogy elmentünk volna egymás mellett, vagy ha netán beszélgetésbe elegyedünk is, nem érintünk túl sok komoly témát és érzelmet. Itt viszont megnyílunk, táncban, szóban, érzésben. Táncoltam valakivel. Követtük egymás kezét, mozdulatait. Olyan természetes volt, és egyben valami félelmetes is, hogy átadom magam a táncban. Követni valakit, teljesen figyelni rá, átvenni a mozdulatait, a zenére keletkezett érzéseit veszélyes a kis énünknek. Talán elveszíti önmagát... De nem veszítettem el önmagamat, épp, hogy tanultam valamit. Tanultam átadni magam, tanultam a jó értelemben "vezetve lenni" érzését, tanultam egy másik emberről. És aztán ő is átadta az irányítás lehetőségét. Ő figyelt rám, és követett. És én igyekeztem. Elfogadni őt, teremtővé válni a közös karmozgások szépségében...<br />
Mennyire nem ehhez vagyunk hozzászokva, és a pszichénk sem. Rengeteg védő mechanizmussal és energiával felépített falak mögé rejtezve éljük az életet. És ahol csak egy kicsi esély is megvan, hogy valami hasonlóba cseppenünk, vagy esetleg lehetőségünk van, hogy létrehozzunk egy ilyen hangulatot, légkört, kitüremkedik ez a részünk.Kitüöremkedik, pedig valójában ezek lennénk, ezek vagyunk. Szeretetből vagyunk. <br />
Mi az akadály, hogy ne ezt éljük? <br />
A körülmények? Igen, lehet, hogy vannak közegek, melyekben túl sok az érzelmi és mentális piszok, s emiatt nem alkalmasak erre. <br />
De a nagyobb akadály mi magunk vagyunk. Helyesebben a burkok, amelyek rárakódtak Magunkra. <br />
Ez az életünk küzdelme. Hogy ki tudjuk magunkból hozni ezt a Szeretetet. Le tudjunk hatolni a falakon át bensőnkbe a kincseinkért. És mikor felhozzuk a kincset, mindenkinél - természetétől függően - más-más energiaként fog megmutatkozni. Akarat-energia, bölcsesség, mentális energia, szívbéli energia, formaalkotó energiaként, kapcsolati energiaként, vagy még nagyon sok árnyalatban tündökölhet. <br />
Jó küzdelmet kívánok. És hasonlóan szép "otthon-élményeket" bárhol is legyetek!Solymos Évahttp://www.blogger.com/profile/11270557161604688772noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4590297623139365658.post-6835723179893417962013-04-29T11:56:00.000+02:002013-04-29T11:56:00.123+02:00Anya, szárnyad van!Biciklizünk Gergővel. A meleg esti szélben szétcipzárazom a kiskabátomat. Gergő most mögöttem jön és előrekiabál:<br />
- Anya, szárnyad van! A kabátod kétoldalt úgy csapkod, mintha szárny volna.<br />
Én csak mosolygok. A hosszú nap és a sok fárasztó dolog és gondolat után valóban jó lenne, ha lennének szárnyaim.- gondolkodtam el ezen.<br />
Most Gergő elém biciklizik, és ő is szétnyitja a pulcsiját.<br />
- Anya, most már nekem is van szárnyam!<br />
- De jó! <br />
És közben a szárnyalás élményét fogadom be, ahogy együtt rójuk az utcákat.<br />
<br />
Nem csak a kerekek gurultak, mi is szárnyaltunk. Előre, kidüllesztett mellekkel, hogy a szívünk vezessen, és hátul a "csapkodó" kabát-szárnyakkal, melyek - ha csak pillanatokra is - az égig emeltek. Solymos Évahttp://www.blogger.com/profile/11270557161604688772noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4590297623139365658.post-503582094292986252013-04-05T09:38:00.002+02:002013-05-16T15:50:51.312+02:00Ábelesz kóbelesz - meseelmzésecske<div style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none;">
A kisördög egy hiány. Valójában a hiány nem létezik, önmagában, valami<strong><em>nek</em></strong> a hiányának kell lennie, valaminek az árnyékának.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none;">
Az öreg királyt kivezette az erdőből, de közben a király ezzel karmikusan, mindenképpen bekövetkezően teremtett egy helyzetet, hogy a lányát, neki kell adnia. A lány egy erény, jótulajdonság az árny eredete, azaz a fény. A lányát próbálja helyettesíteni, de mindig kiderül a turpisság. Egy hibát ideig óráig a nem teljesen neki megfelelő erénnyel lehet kezelni, de végül a hiba szívéig kell eljutni, a legmegfelelőbb erényig, a valódi fényig - ami azzal a hibával szembeni erő, árnyékának oka. És a gyökere az előzményekben rejlett - a király eltévedt az erdőben. Eltévedt a világban? Eltévedt az élet útvesztőiben, s emiatt üthette fel a fejét, vált nyilvánvalóva, látott napvilágot a hiba. De az eltévedésnek, s a kiszabadulás, a megoldás, és az egy szinntel való emelkedés is a következménye lesz.</div>
Jancsika - segítő erő, a lány és ő együtt válnak a hiány betöltőjévé, megoldójává. Talán az erény megvalósításához szükséges lelkierő, bátorság és akarat szimbóluma Jancsika. Ő megtanulta a varázsigéket az ördögtől. Megtanulta a hibától, amit az tudott, azaz, megtanulta, milyen kincs milyen tudás volt annak a hiánynak a rejtekén. Pl. beszélni tud a seprű, kecskebukát vetnek, s átváltoznak...<br />
Ártváltozáskor a lány: tempom, mező, kacsa, a fiú: pap, madarak és tó képére alakulnak. Először és másodszor becsapják az ördög segédeit. Itt már a tudás birtokában vannak, valójában egyfajta várakozás a valódi összecsapásra. Végül a tóba a kacsát követve belefullad az ördög: beleolvad, eggyé válik vele. Az árny megszűnik, mert a fénybe lépett. Ott már nincsenek árnyak.<br />
<br />
A mese itt található az interneten: <a href="http://www.nepmese.hu/mesetar/Mes%C3%A9k/T%C3%BCnd%C3%A9rmes%C3%A9k/%C3%81belesz-K%C3%B3belesz/details">http://www.nepmese.hu/mesetar/Mes%C3%A9k/T%C3%BCnd%C3%A9rmes%C3%A9k/%C3%81belesz-K%C3%B3belesz/details</a>Solymos Évahttp://www.blogger.com/profile/11270557161604688772noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-4590297623139365658.post-23407827491593733062013-03-14T19:00:00.000+01:002013-03-14T19:00:02.849+01:00Világmindenség - zeneAhogy a zenész szüntelenül keresi a legszebb hangot, úgy várja a zene a világmindenségben, hogy valaki megszólaltassa. Marlo Morgan<br />
<br />
<br />
<br />Solymos Évahttp://www.blogger.com/profile/11270557161604688772noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4590297623139365658.post-64312684202284952792013-03-11T19:00:00.000+01:002013-03-11T19:00:02.487+01:00Puszialapanyag- Anya, én amikor mesét olvasol nagyon el tudom képzelni. És amikor most nem olvasod, és visszaidézzük, akkor a képeket elő tudom hozni.<br />
- Igen?<br />
- És anya, kérek szépen puszit! Mert az az alapanyag! <br />
- A képzelet alapanyaga?<br />
-Igen.<br />
:)Solymos Évahttp://www.blogger.com/profile/11270557161604688772noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4590297623139365658.post-57515943651157315362013-03-05T21:29:00.000+01:002013-02-28T21:30:56.296+01:00Zene-rend<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style>
<![endif]--><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">“A zene: a helyes rend érzelemmel telített
megértése. Az értelemmel megáldott halandó ember számára az isteni nagylelkűség
adománya abból a célból, hogy a magas dolgok felé tekintsen." </span><br />
<span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Augustinus <br />
<br style="mso-special-character: line-break;" />
<br style="mso-special-character: line-break;" />
</span>Solymos Évahttp://www.blogger.com/profile/11270557161604688772noreply@blogger.com0