Gyerekversek

Ide olyan verseket gyűjtök, amik nem "szokványosak", azaz gyerekverses-kötetekben vagy az interneten nem könnyen megtalálhatók. pl. mai költők verseit, vagy  esetleg saját szerzeményeket.

Kovács András Ferenc: TAVASZI SZÉL
Száguldozom szélszekéren,
szélszekéren köd után,
eszterhéj a fuvolám,
száguldozom köd után.
Kóricálok árkon-bokron,
árkon-bokron, tűhegyen,
hol csak táltosló megyen,
kóricálok tűhegyen.
Kóborolok holdtutajon,
holdtutajon magamba,
csillag akad hajamba,
holdtutajon magamba.

Kovács András Ferenc versek még

Mentovics Éva:

Tavasztündér

Varázspálcám suhogása
felkelti a vidéket.
A tél végi utazásra
barátaim kísérnek.

Varázsigém hatalmával
elaltatom a telet.
Faágakra rásuhintva
ébresztem a rügyeket.

Virág nyílik ahol járok,
ágak végén tipegek.
Tündérszárnyam nyomában
már ott virít a kikelet.Több jelenjen meg


J. W. von Goethe: A kis vízcsöpp
A földre kell hullni a csöppnek,
nedvet visz zsenge virágnak,
forrással tovább göröghet,
örvendeztet halacskákat,
ő kell patakba, malomhoz,
... a folyókban hajót hordoz,
s hol lelnénk a tengerekre,
ha a kis csöpp nem létezne?


Kosztolányi Dezső: A fák beszéde
(részlet)

Almafa
– Bő, zöld szoknyában, széles terebéllyel
mesékről álmodom, ha jő az éjjel.
A lombjaim közt almák aranya.
Mindig csak adnék, én, örök anya.

Eperfa
– Itt lakmároztál egykor, az eperfán,
jaj, hogy szerettél. Majd ha por leszel,
egy nyári szellő még felém seper tán.

Nyárfa
– Mily szép nevem van. Hallod? Nyárfa, nyárfa.
Karcsún, fehéren állok a határba.
Úgy reszketek és sírok, mint egy árva.
S minden széllel zenélek, mint a hárfa...


http://www.poet.hu/szerzo/Lups%E1nn%E9_Kov%E1cs_Eta ê
Lupsánné Kovács Eta:

Forgószél
A szél-fiú azt figyeli
fenn a hegytetőn,
hová készül szellőlányka
lenn a zöld mezőn?

Eléje perdül hát - gyorsan
mielőtt eltűnne -
nyissunk együtt tánciskolát,
te kicsi Szél-Tünde!

Madársereg tolla borzong,
jót ez nem ígér,
mert ha együtt ropnak táncot,
jaj, az forgószél!

Most a szellő beöltözik
sötét porfellegbe,
száguldozik fékét vesztve:
völgyből fel a hegyre;

porzik már a hegyoldal is,
hajlik minden fűszál,
felhő színe megváltozik,
a por, mint a füst, száll.

Állj, te vihar! szól a felleg,
dörren nagy erővel,
fénykardja is villan egyet,
öntöz az esővel.

Erejét vesztett viharnak
véget ér a tánca,
csak fuvallat már az orkán,
szétpattant a lánca,

a szélpáros legyengült hát,
és a táncnak vége,
madárdal a fák tetején
fel-fel hangzik végre:

mint megfáradt öregember,
ki stafétát átad:
elpihennek az elemek
...majd új szellő támad.

Lupsánné Kovács Eta
Tóparton

Csendes a tó, és partján a szálas

mocsári nádas, alvó világ.

Alszik a káka, alszik a sás is,

liliom szárán az apró csigák.



Mészvázból épült

házfala védi,

széltől is félti

a benne lakót;

lassabban jár ma,

nehéz a háza,

árnyéka védi

a csöpp utazót.



Partszéli gyékény szép buzogánya

őrt álló dárda, partra vigyáz,

szúnyog a lábát mossa a tóban,

ugrani készül a béka-vadász.

(2012. március 31.)



Tavasz

Minden csupa fény

ébred a remény

boldog mosolyok

szív dobban.

Eljött a tavasz,

érzés ugyanaz

vágyod, akarod

még jobban



Álmok, remények,

jókedv temérdek

néhány kis rigó

szétrebben

Nyíló orgona

illat száll tova

fátyol pillanat

szél lebben

A parkban

Faág roppan a ligetben,

madár röppen fel ijedten,

elsuhan, szétnéz a parkban,

pihen a barna avarban.



Bokor környékét bejárja,

élelmet kínál a nyárfa;

bukfencet vet a pajkos szél,

fusson már el a karcos tél!



Természet, amit szertehint,

madárka rálel, feltekint;

kis szívét boldogság járja,

dalából kicseng hálája.

Biciklis induló

Hajrá fiúk,

vonz a messzeség,

hosszú az út,

a cél messze még!

Szilvakék az ég,

forog a kerék.



Harsan a jel,

indul a csapat,

gyorsan teker,

új sikert arat,

hajnalban kél,

perzsel már a Nap,

forró a szél,

verejték szakad:

bringára fel!

gyönyörű vidék,

barátra lel,

minden nemzedék:



hajrá fiúk,

vonz a messzeség,

hosszú az út,

a cél messze még!

Szilvakék az ég,

forog a kerék.



Tűzmadár

Tűzmadár szárnyán

villan a fény,

mint a szivárvány,

égbe felér;



izzik az égbolt,

lobban a láng,

tükrözi vén Hold

vissza reánk;



híd tetejéről

szikra szitál,

vár magas tornyán

fény muzsikál;



tűzfüggöny csordul,

vár fala még,

őrzi a dalt, az

esti zenét.

Erdei manó

Vad, viharos forgószél tarolta az erdőt,

csapott a fák hegyére néhány kóbor felhőt!

Felhő könnye potyogott, hullott le a földre,

sok-sok esőt zokogott, kis tó lett belőle.



Tündér kertben Tündér tó, gyöngy-tiszta a vize,

partján áll egy kis manó, hogy került ő ide?

Erdőszéli nagy fában volt a lakosztálya,

kocsányos tölgy ágában, a kényelmes ágya.



Jött egy villám, rásújtott a kocsányos tölgyre,

ágát vesztve zuhant le az elázott földre.

Sírt az erdei manó, beszorult a fába,

egy faszobrász meglátta, - ne sírj te kis árva! -



Nekilátott hamarost, kifaragta onnan,

kicsi manó örül most, nem bánkódik hosszan,

ha arra jársz, int neked, ő az erdő őre,

kis tó partján megleled, egy mosolyt kapsz tőle.

Őszi levél

Színes szép falevél

ősznek nevetése,

lágy szellő ha elér

visz a messzeségbe!



Úgy érzed, ez csoda,

táncot jársz a széllel,

- Ő máris lejt tova

másik falevéllel.



...hát itt hagysz, kérdezed,

sóhaját hallgatnád,

soha nem felejted

az ősznek dallamát.



Már éjbe alkonyul

lehullott életed,

álom volt, könny csordul,

int a szél még neked.



Húzd az evezőt

(evezős induló)

Ragadj evezőlapátot, így találsz igaz barátot!

Hollári hollári hó! Sodor a Körös folyó!



Szálljon a dalunk,

útnak indulunk

siklik csónakunk,

nincs határ!

Fűzfa-árny alatt

csapatunk halad,

béke, nyugalom,

csordogál.



Tajtékot verő,

páros evező,

ágak recsegőn

hajlanak,

náderdő között,

magas fák fölött

varjak szünetet

tartanak



Ragadj evezőlapátot, így találsz igaz barátot!

Hollári hollári hó! Sodor a Körös folyó!



együtt maradunk,

száll a csónakunk

erős a karunk

szél lebben,

parti nádasban,

sok szál sás is van

madárcsapat most

szétrebben!



Fényes kishalak,

hínárok alatt,

érzik, hogy ez itt

szabadság!

utunk véget ért,

jó volt, szép emlék,

élettel teli

barátság.



Ragadj evezőlapátot, így találsz igaz barátot!

Hollári hollári hó! Sodor a Körös folyó!



Jó reggelt!

Öltözik lassan a hajnal...

üde színt ölt magára,

csillag-lámpását eloltja

sötét felhő fátylába.



Harmat cseppje parolázik

a sóvárgó fűszállal,

óceán mély, fekete éj

táncot jár a homállyal



gyorsan oson a sötétség...

tágul a látóhatár,

madaraknak énekétől

életre ébred a táj.



***

Illatozik a fekete,

aromája finom, telt,

friss szellővel barátkozik,

pirkadatra rálehelt.

Jó reggelt.


Sík Sándor:
Kis csibék


Kis csibék,
Puha-pelyhes, sárga-bolyhos
Pici nép.
Anyja mellett szökdicsélve,
Csipogatva, csipegélve,
Húsz kerek piciny személyke
Félve lép.
Március kicsalta őket:
Életosztó, rügyfakasztó,
Télszalasztó, héjszakasztó
Édes ég.
Zugolyán a vén teleknek,
Mennek, mennek, lépegetnek,
Melegednek, élegetnek
Kis csibék.

Kis pulyák,
Furcsa pelyhes, sárga-kelyhet
Primulák!
Értetek foszolt a tél el,
Értetek borul be széjjel
Fűvel, rüggyel, lágy levéllel
A világ.
Mert ti vagytok, élhetetlen
Kis buták, az érthetetlen
Diadalmas és egyetlen
Ifjúság.
Most a föld a kicsiké lett,
Most nekünk áll minden élet,
Szökdicséljünk kis testvérek,
Kis pulyák.