Az
alábbiakban 2015. november 16-17-én zajlott traumapedagógiai oktatás anyaga
található.
A
szervező a Magyar Waldorf Szövetség, és a kalsruhei Freunde der Erziehungkunst
nevű szervezet.
Ők
készítettek egy kiadványt is, ennek internetes elérhetősége lejjebb található.
Az
egész tanfolyamot (a gyakorlatok kivételével) felvették, s a Youtubos csatornán
megtalálható.
Ezt
a jegyzetet saját írott jegyzeteim alapján készítettem, helyenként pontatlan,
de sajnos újra nézni az összes videót még nem tudtam.
Mivel
van, ami az írott jegyzetben, s van, ami a letölthető kiadványban van csak meg,
érdemes mindkettőt nézni.
A
gyakorlati részben több csoport volt, a saját részvételemről készítettem egy
leírást, ezt is hozzátettem a végére.
A
traumapedagógiával foglalkozó német csapat kiadványa letölthető formában:
egy
másik verzióban:
YUOTUBE-os
csatornán az előadások meghallgathatóak:
Bevezető:
41
perc
1.
rész
2
óra 5 perc
2.
rész
1
óra 52 perc
3.
rész
1
óra 42 perc
4.
rész
45
perc
5.
rész
34
perc
Traumapedagógia
előadás
Előadó:
Bernd Ruf
2015. november.6.
Az
előadó 10 éve segít katasztrófa sújtotta területeken. Előzőekben Leszboszon
járt és most Szlovéniából jött. A Leszbosz partjainál kikötő csónakokról mesélt
és a menekültek első nehézségeiről a vetített képek alapján.
A
gyerekek nem csak menekülés során élnek át traumát. Előtte is nagyon sok minden
éri őket: pl. polgárháború, háborús övezetből indul el, s elveszíti a
családtagjait.
Ha
ezt nem tudják feldolgozni, életútjuk derékba töréséhez vezet.
Az
orvoslás, a pszichológia segíthet, de sokáig nem volt a köztudatban, hogy a
pedagógia is segíthet a traumatizált gyerekek életében.
Kalsruheban
550 traumatizált gyerek él egy intézményben. Ezt 1999-ben alapították.
Bernd
egy útjáról mesélt, amikor Bejrútba vitt vissza 6 kisgyereket, akik már egy
ideje ebben az intézetben éltek. A bejrúti Waldorf iskola menekülttáborrá
változott. Már messziről a gyerekek megmerevedett arcát, tágra nyílt szemeit,
ami alig tükrözött életet és a sápadt arcát látta.
Az
ebben az állapotban töltött idő valójában elvesztegetett idő, és súlyos
következményekhez vezethet.
Fontos,
hogy minél hamarabb legyen lehetőség a beavatkozásra. ÉS pl. már egy egyszerű
játék is beindíthatja az öngyógyítás folyamatit.
A
vészhelyzeti pedagógia minden ilyen helyzetben segíthet.
Elsősorban
a szülők, a pedagógusok találkoznak a traumatizált gyermekkel, s utána a
pszichológusok pedig már egy idő letelte után.
Az
első időszakban sokkal jobban, hatékonyabban lehet segíteni.
Libanonban
alakították ki a traumapedagógia alapjait egyszerűen a Waldorf pedagógia
alkalmazásával. Azaz nem új pedagógiát hozott létre, csupán alkalmazta azt.
Azaz hogy hogyan lehet akut helyzetben a gyógyító erőket az emberben
felszabadítani.
2006
óta kb. 50 „bevetésen” vett részt, földrengések helyén, háború sújtotta
vidéken.
S
arra is hangsúlyt helyeznek, hogy a helyi erőket, pedagógusokat szakembereket
tanítsák a traumapedagógiáról és bevonják őket a traumakezelési munkákba.
1.
Mi
a trauma? Mi a pszichoszomatikus jelenségek gyökere?
2.
Waldorf
pedagógiai alapokon akut helyzetben mit lehet tenni? És ennek milyen hatása
van?
3.
Mit
lehet tenni, ha már betegség jött létre a fel nem oldott trauma hatására?
Egy
traumát akkor lehet gyógyítani, ha az eseményt nem taszítja ki belső teréből az
ember, azaz be és el kell fogadnia, integrálnia kell a saját életrajzába. Meg
kell keresnie és meglelnie az értelmét ennek a traumának.
Waldorf
pedagógia tanításában a Biográfia azzal foglalkozik, hogy minden ami az
emberrel történik, azt igyekeznie kell integrálnia saját életébe. A nagy
dolgokat és az apróságokat is. Azaz ez a dolog, ami most történt, hogyan illik
az életutamba? Biográfiámba. (Módszer pl. az elmélyülésre, hogy nagyon egyszerű
sematikus rajzokat készítenek – ennek az elmélyülésnek a hatására meg tudják
érteni. Valaki így fogalmazott néha a kezünk bölcsebb, mint a fejünk)
Az
életünk során küszöböket lépünk át. Milyen a küszöb? Már nem vagyunk otthon és
még nem vagyunk otthon, illetve nem indultunk el.
És
ha találkozni tudunk ekkor, amikor még/már nincs tető a fejünk felett, akkor az
olyan, mintha egy zarándoklaton lennénk. Átélhetjük azt, amit egy zarándok:
mindenhol jól fogadják. Minden zarándoknak megvan a saját története. Ezt képes
szavakba is önteni. És van az életútjának valamilyen célja is.
„Das
Lied der Kinder ist grenzenlos.” A gyerekek éneke határtalan/ nincsenek határai.
Kb.
60 millió ember van menekülőben a világban, akik otthontalanok. A fele ennek
gyermek. Ebből a nagy részük felnőtt kíséret nélküli. És mi mindent élnek át!
Okuk
van, hogy meneküljenek.
Van,
akiket a szülők küldenek el, kilátástalanság, szegénység miatt. Lányokat a
szexuális fenyegetettség miatt. Vagy a katonaság elől, mert van olyan hely,
ahol polgárháborúban 2 oldal áll szemben egymással, s a gyerekeket „megjelölik”
már csecsemő korukban egy vágással (fejükön, hasukon) pl. hogy amikor felnő, ne
vehesse el a másik fél saját katonának.
Kalsruhéban
kb 100 ilyen kisgyerek van.
Vagy
embercsempészek 1 Ft nélkül hozzák el a gyerekeket és utána függőségben tartják
– az ő zsebükre kell dolgozzanak.
Az
Európai Unióba érkezve nem tudni, mi történik velük.
Emberhez
méltatlan körülmények közé kerülnek. Kimerült, sérült, beteg emberek vannak itt
összezárva, ahol személyes térre nincs lehetőség. Agresszió és erőszakos tett
származik ebből.
Így
otthon és az út során is éri trauma a gyerekeket, s ez így komplex lelki
sérülés lesz.
Leszbosz
szigetére napi 100 zsúfolt hajó érkezik, ami kb. napi 8000 embert jelent. A
közeli településen csupán 3000 embernek van hely. Tehát, az emberek várakoznak.
10 000 ember várakozik. 11 napot várnak, hogy bejussanak. Egy része ennek
az embertömegnek, egyedül vándorló gyermek.
A
szírek és az afgánok számára külön részekkel.
90
gyerekre 2 rendőr vigyázott. Pedagógus, pszichológus, nem volt.
Az
ellátásuk – enni- és innivaló- alig elég. Többnyire kiszáradnak.
Gyakran
öngyilkossági kísérletet követnek el a gyerekek.
Amikor
Bernd Ruf csapatával ebben a gyerekeket őrző táborban járt, először csak a
gyerekek 1/3- át sikerült megszólítaniuk. A gyerekek 2/3-a agresszív volt.
A
következő alkalmakkor azonban sikerült a másik 2/3-ot is megszólítaniuk, akiket
elsőre nem.
Az
első nap ismerkedtek.
Második
nap kis 5-6 fős csapatokat hoztak létre a gyerekekből, a saját kis tereiket
használták. Beszélgettek velük, honnan jönnek. Egy térképet rajzoltak fel, s
azon mindenki bejelölhette, honnan jött, odaírhatta a nevét. A következő kérdés
az volt, hogy hová szeretnének menni. A 90%-uk Németországot mondta. De hát nem
is tudsz németül! Tanítsunk neked valamit németül? Mindannyian szerettek volna
tanulni.
A
testrészeket mutatták. (testföldrajz) (Lehet hozzá kis dal is – magyarul: A fejem a vállam a térdem a bokám…) Ezen
kívül labdajátékkal és ugrókötéllel számolni tanították őket.
A
gyerekek német tanulási vágyát „használták ki”, hogy a gyerekek
belehelyezkedjenek abba, amilyen pedagógiában szeretnék őket részesíteni.
(később még sok szó lesz ezekről a módszerekről)
3-4
nap után még a 16-17 évesek is mesét hallgattak. (Ami jó nekik, olyan mesét)
Általában
körrel kezdték és körrel fejezték be a kis „foglalkozásokat”.
A
nevelők, akik ott voltak szintén minden reggel és este közös körrel és
euritmiai gyakorlatokkal ügyeltek a lelki higiéniára –ez szükséges, hogy a
lélek az adás közben se károsodjon.
------------------------------------------------------------------------
Ahhoz,
hogy egy traumát feldolgozhassunk tudnunk kell, mi a trauma.
„A
trauma egy olyan élmény, mely egzisztenciális fenyegetést jelent. S olyan
fenyegetettség érzetet vált ki, ami meghaladja az ember feldolgozó képességét.”
Emiatt
a trauma mindenkinek más. Attól függően, hogy milyen a lelki alapállapota
valakinek, egy gyereknek pl. már egy fogorvos látogatás vagy egy kórház is
jelenthet traumát.
A
pszichotrauma olyan, mint egy lelki seb. A fizikai sérülésnél egy külső
behatásra megnyílik a bőr. Kijön az, ami a határon belül volt eddig: a vér. És
a külvilágból bejuthat olyan, ami veszélyt okozhat. A sebzés fájdalmat
jelenthet.
Azután
a seb elkezd gyógyulni. A bőr újraképződik, és újra záródik a határ. Aztán a
sebes szél is leesik (a var). Lehet, hogy látszik még egy ideig, de ha a bőr
gyógyultnak látszik is, még érzékenyebb az egészségesnél. Ha ugyanazon a helyen
netán sebesülés történik, sokkal könnyebben sérül, és nehezebben gyógyul a seb.
Ugyanígy
van a lelki sebekkel is.
De
a fizikai sebnek 3-5 napra, a lelki sebnek 4-5 hétre van szüksége a
gyógyuláshoz.
Ez
egy ideális eset, mert ugyanúgy, ahogy a fizikai sebnél gyulladás léphet föl, a
lelki sérülésnél is megvan ennek lehetősége. Ahogy a fizikai sérülésből az
egész szervezet betegsége lehet, azaz vérmérgezés, a lelki seb is kihathat az
egész emberre.
Pedagógiai
szempontból mit lehet tenni?
Hasonlóan,
mint a fizikai sebnél – ellátni, bekötözni, hogy a gyógyulás esélye növekedjen.
Azaz kezelni.
Lelki
elsősegélyre van szükség.
Sokkhatás
esetén mi történik?
Olyan
ez, mint amikor levegőt veszünk. Normál esetben beszívjuk a levegőt, s ilyenkor
megfeszítjük az izmainkat. Majd elengedjük, s ezzel kifújjuk a levegőt.
Sokk/trauma esetében a beszívás állapota, azaz egy görcsös állapot marad fenn.
Szinte „megfagy” az ember.
Amíg
ez a görcs nem oldódik, addig nem tud a lelki seb gyógyulni. Csak az elengedés
után!!!
Egy
traumatizált ember máshogy érzékeli a világot. Nem tud aludni, enni rendesen
pl. Néha lépni sem, beszédzavarai lehetnek. Minden ezzel a görccsel függ össze.
Épp
ezért nagyon fontos harmonizálni a ritmusokat, mert ezen keresztül lehet
feloldani a görcsöt.
A
görcs nem csak a saját szervezetében, hanem az emberi kapcsolataiban is
megnyilvánul.
Egy
egészséges ember bele tud helyezkedni más ember állapotába. Erre épül egymás
iránti megértésünk, kommunikációnk.
A
trauma ezt is megfagyasztja. A traumatizált ember szociálisan magába zárkózik,
s nem képes belehelyezkedni más ember érzéseibe, együtt érezni másokkal.
Első
körben ez félreértésekhez vezet, második körben elszigetelődéshez, harmadik
körben pedig viselkedési zavarokhoz.
A
trauma a szociális kapcsolatokban is ritmuszavart jelent. Ezen a téren is kell
pedagógiai módszerekkel élni.
A
trauma halál közeli élményt is jelent. Minden jelenség ott van, amit a halál
közeli élményeknél ismerünk. A trauma hatására az ember Lelki-Szellemi lénye
kiszorul a fizikai szervezetből. Ami halál esetén véglegesen megtörténik.
Hasonlít egy holt testre, melyben ugyanígy nincs jelen a Szellemi lény.
A
traumatizált emberen érezhető, hogy nincs teljesen jelen.
Vannak
olyan fiatalok, akik első látásra normálisnak tűnnek. De azt mondják magukról:
olyan, mintha csak fejem lenne, s nem lenne alatta semmi, meg kell ütögetnem
magam, hogy érezzem, itt vagyok. Vagy úgy érzi, állandóan a plafon közelében
van. Vagy megkérdezi a nevelőt: Miért itt szólítasz meg (s a testére mutat),
mikor én ott kint vagyok, és mutat valahova távolabbra. Vagy azt mondja: nincs közepem.
Ez
a jelenség gyakran megjelenik.
Pedagógiai
eszközökkel hogyan lehet akkor összekötni a Szellemi-Lelki részt a fizikaival?
Sokféle traumahatás van.
1.
Monotrauma – egyszerű trauma (ez is lehet súlyos)
Baleset,
közeli hozzátartozó elvesztése. Egyszeri hatást jelent.
2.
Multitrauma – több trauma egymás után
2A
Többszöri hatás többféleképpen éri az embert
Pl.
ér valakit egy baleset. Fél évvel később megtámadják ezt az embert. Ha ez
történik, akkor a következmények attól függenek, hogy az 1. traumát hogyan
tudta feldolgozni. Ha sikerült jól feldolgozni, akkor viszonylag védett az
ember, és kevésbé hevesen fog a 2. traumára reagálni. De ha az 1. traumát
háttérbe szorította, akkor a 2. trauma hatása lehet, hogy olyan heves lesz,
hogy nem lehet vele mit kezdeni.
2B
Szekvenciális trauma: ugyanaz a trauma ismétlődik.
pl.
egy nőt az alkoholista férje újra és újra megveri.
2C
ennek különleges esete, ha gyereket ér a trauma többször a fejlődése közben – a
fejlődésben is vissza tudja vetni a kisgyereket
pl.
szexuális visszaélés, testi bántalmazás, elhanyagolt gyerekek
3.
Szavak által okozott trauma
pl.
Nem vagy képes semmire, belőled nem lesz semmi, gonosz vagy. – ezt kapja a
kisgyerek
vagy
leértékelik, cikizik, kitaszítják egy közösségből.
4.
Kapcsolati trauma
Ez
a legrosszabb. Ez akkor következik be a gyerekeknél, ha az, akinek a legnagyobb
védelmet kellene a gyerek felé nyújtania, aki a legközelebb van a kisgyerekhez,
az él vissza vele.
5.
Menekültek traumája, kumulált, halmozott trauma – kölcsönösen erősítik egymást
a hatások
de
pl. míg egy földrengésnél a 75% egy bizonyos idő után feldolgozza a veszteséget
a 25%- megbetegszik pszichoszomatikus, pszichiátriai, testi betegségekben. Ha ugyanez a népcsoport egy
következő hasonló traumát él át, akkor már csak 50-50% az arány, ????
De
ha arca van a traumát okozó oknak, pl egy háborúról van szó, s egy katona lép
be, aki okozza a traumát, akkor az arány megfordul, s 75% nem tudja feldolgozni
a történteket.
A
kapcsolati trauma legsúlyosabb formája, ha 1 éves kor alatt szenved el valaki
traumát attól, akitől függ.
Ezek
a statisztikák azt mutatják, hogy nem az eseménytől magától függ a
feldolgozhatóság. Fontos az esemény, de pl nem mindegy, hogy pl 1 óráig
tartanak fogva, vagy 1 héten át, s milyen intenzív volt lelkileg. De nem ez a
legfontosabb. Mert az ember maga a legfontosabb tényező. Azaz, hogy hogy bánok
azzal, ami történt.
Ez
az oka, hogy egy szellemi életet élő ember jobban feldolgozza a traumás
helyzetet, mint mások.
Az
életkor is fontos.
Minél
kevésbé vagyok képes pl. elmével megérteni a velem történteket, annál erősebb a
trauma hatása és következménye.
Egy
férfi és egy nő is máshogyan dolgozza fel a traumát.
Az
is számít, hogy eddig mi mindent éltem már át. Milyen volt a gyerekkorom?
Védett, vagy terhelő hatásokkal tele. Volt-e olyan trauma, amit sikerült már
feldolgoznom?
Egy
melankolikus vagy egy kolerikus stb. természet is máshogy dolgozza fel a
traumát.
Az
élethez való alapvető viszonya, hangulata milyen az embernek, ez is sokat
számít.
Vannak-e
jó szociális kapcsolataim, jó-e a környezetem?
Ha
problémám van, vannak-e olyan kapcsolataim, akikkel megbeszélhetem a
nehézségeimet?
Minden
embernek vannak védő és kockázati tényezői, melyek fokozzák vagy tompítják a
trauma következményeit.
A
család pl. védő hatású, de akár kockázati hatássá is válhat, ha nem
egészségesek a viszonyok benne.
Mi történik az agyban a trauma hatására?
Az
agy alapvetően, s leegyszerűsítve 3 részből áll:
1.
Agytörzs
2.
Limbikus
rendszer
3.
Agykéreg
A
legrégebbi rész az agytörzs, mely a szervezet fizikai működésének idegrendszeri
alapját adja. A légzés, a vérkeringés stb. vezérlője.
Erre
„ráborulva” helyezkedik el a limbikus rendszer, melynek a morfológiája is más,
s más a szerepe is. Az érzelmi reakciókért, az érzésvilágért felel.
Efölött
található a legfiatalabb rész, megint egy teljesen más struktúra, az agykéreg,
a kortex, mely a gondolkodáshoz, a problémamegoldáshoz szükséges.
Ingerfeldolgozásnál
a limbikus rendszerben található 2 szerv végez egy fontos funkciót:
megkülönbözteti a bennünket ért hatásokat az alapján, hogy veszélyesek vagy
veszélytelenek-e ránk nézve.
Azaz
ez egy vészjelző funkció.
Ha
nincs veszély, akkor az agykéreg felé továbbítódik a hatás, s tükröződni fog a
gondolkodásunkban. S ez nagyon sokrétű lehet, hogy ki-ki hányféleképp
gondolkodik az adott dologról.
Ha
veszély jelez ez a rész, akkor nem az agykéreg felé, hanem közvetlenül az
agytörzsbe vezet az ingerület útja. Átgondolás nélkül 3, genetikailag és
fejlődéstörténetünkből eredő reakció lehetséges: 1. menekülés, 2. küzdelem vagy
harc, és 3. merevség vagy görcs (ahogyan halottnak tettetik magukat az állatok
is)
Az
állatoknál reflex-szerűen működik, s kioldja magát ebből a helyzetből, s megy
tovább.
Az
ember nem tudja ezt ilyen gyorsan lerázni.
Trauma
akkor keletkezik, ha nem tud az ember elmenekülni s nem képes harcolni sem.
Azaz tehetetlennek érzi magát a történtekkel szemben.
Ebből
fakad a probléma. A figyelmeztető rendszer (mely a dolgok veszélyét vagy
veszélytelenségét érzékeli) is meg tud merevedni a trauma hatására. Ekkor
ugyanis a limbikus rendszerben ez a rész állandóan veszélyt jelez. S ezzel
együtt az agytörzsbe küldi a „jeleket” az agykéreg helyett. Ez őrült reakciókat
szülhet. És ezt az embert őrültnek is tekinthetik, ha nem ismerik az
előzményeket.
Agyunkban
az idegrendszer összekötöttségének, ingerületi folyamatainak vannak
törvényszerűségei. Az egyik alapvető jellemző, ha nem használunk egy idegi
kapcsolatot, az nem erősödik meg, s elveszítjük azon 2 dolog összekötésének
lehetőségét, melyet ez az idegi kapcsolat tett lehetővé.
Ahogy
átéljük életünk eseményeit az idegrendszeri hálózat kapcsolatokba is
rendeződik.
Valamely
élmény ismétlésével egyre erősödik a kapcsolat. S terhelhetővé is válik- ezt
nevezzük gyakorlásnak. (pl. egy hangszeren való játéknál is pl. mások előtt is
el tudja valaki játszani hibátlanul a sok gyakorlás hatására- SÉ)
Ha
egy trauma után azonban mindig a limbikus rendszer csak az agytörzzsel
kapcsolódik össze, s ez a kapcsolat erősödik meg az agyban, akkor az
agykéreggel való kapcsolat szükségszerűen hanyatlik, gyengül.
Azaz
a gondolati oldal sérül.
Ha
nem sikerül feldolgozni egy traumát, néhány év alatt átalakul az agy
szerkezete. S ezt nem lehet máról holnapra visszacsinálni, megváltoztatni.
Épp
ezért fontos az elején beavatkozni, s megtenni, amit lehet.
Néhány
év után ezek az egyszerű pedagógiai módszerek már nem hatásosak annyira, mint a
trauma feldolgozásának kezdeti szakaszában.
A trauma szakaszai
1.fázis
|
®2. fázis
|
®3. fázis
|
®4. fázis
|
a
sokk, mely néhány napig tart
|
5-8
hétig tartó szakasz
|
amikor
már betegséget is okozhat
|
tartós
személyiség változás
|
1.
fázis,
mely 1-2 napig tart
jellemzők:
-az
arcizmok merevek
-a
szem kitágul
-a
vér visszahúzódik a testbe
-a
test izomzata megfeszül
-a
szív hevesen ver
-a
légzés lapos
-testremegés
-izzadás
-nedves
kezek
-bepisilés
2.
fázis,
mely 5-8 hétig tart
itt
is tünetek százai lehetnek:
-zavart
emlékezet
-a
képek annyira bevésődnek, hogy az ember nem tud tőlük elszakadni
-amnézia
-
vagy épp visszatérő emlékek, melyek elsodró erejűek, s önkéntelenül lépnek fel.
Ez egy abnormális emlékezés. Normális esetben az ember tudja, hogy hol van
most, s nyugodtan tud a múltbéli rossz eseményekről beszámolni. Ez a típusú
elsodró emlékezet viszont visszaránt a múltba, az ember elveszíti a
biztonságérzetét, s azt hiszi, minden most történik meg vele. A szervezete is
eszerint reagál, mintha ott lenne. Újra traumatizálódik. Egy ilyen
emlékbetörést bármilyen inger kiválthat.
pl.
egy fiúról mesélt Bernd, hogy amikor a földrengés bekövetkezett, épp a kedves
tanárával akart kezet fogni, s így neki a kézfogás hozott emlékbetörést.
De
lehet ez egy parfüm illata, vagy egy pulóver színe
-félelem,
pánik
-ritmuszavar
a testben pl.asztma,
-agresszió,
-fejfájás,
-ekcéma
-hátfájás
-beszéd-,
mozgászavar
Ez
még nem betegség, ez normális reakció egy nem normális élmény hatására. Akkor
válik betegséggé, ha egy bizonyos idő után (4-8 hét) sem gyógyul a lelki seb. S
továbbra is fennáll a tünet
3.
fázis
– a 2. szakasz minden tünete tartóssá válik, azaz betegséggé. Pl.
hiperaktivitássá, asztmává, depresszióvá. Ekkor poszt traumatikus stressz zavar
lesz, mely éveken át tarthat, ha krónikussá válik.
Ekkor következik
a már említett folyamat, hogy az agy is átépül.
S ha még
továbbra sincs gyógyulás, akkor jön a
4.
fázis,
melyben tartós személyiség zavarról beszélhetünk. Ez már derékba törheti egy
ember életútját.
Agresszvvé,
depresszívvé, asszociálissá válik az ember, aki nem fogad el szabályokat, s
határokat. Szenvedélybeteggé, bűnözővé válhat. Ő egy lelki sebbel folyamatosan
élő ember lesz.
Saját
erőből a görcs állapotát már nem tudja feloldani. Megtapasztalja, hogy az
alkohol, a drog feloldja, így könnyen hozzászokik. Elszigetelődik, minden
szociális keretből kiesik és sokan öngyilkosként halnak meg.
A
legtöbb borderline, disszociatív és skizofrén személyiség ezeken a folyamatokon
megy keresztül.
Ez
az áldozattól a tettesig vezető utat is jelenti. Ez is lehet, természetesen nem
szükséges, hogy így legyen, de sajnos gyakoribb, mint kívánnánk.
A szakaszok összefoglalóan a következő
szintjeit érintik az embernek:
1.
szakasz
- fizikai szint (fizikai eseményre „seb” keletkezik)
2.
szakasz
- fiziológiai, azaz az életerők szintjére tevődik át
3.
szakasz
- a viselkedés, az asztrál a psziché szintjét érinti
4.
szakasz
– az egész személyiséget érinti
Melyik
fázisban alkalmazható a vészhelyzeti pedagógia?
1.
szakasz
- ott alkalmazandó, ahol a trauma történik- akut beavatkozás
2.
szakasz
- a korai szakaszban is alkalmazható – lényeges, mert ez segíthet, hogy ne
alakuljanak ki betegségek, de ha mégis fellép a 3. fázis ott is alkalmazható
3.
szakasz
– szolgálják a gyermek stabilizálását, de ha fokozódik a betegségek
kibontakozása, akkor már nem lesz elég. Rendszert kell rá kidolgozni, hogyan
tudnak segíteni.
4.
szakasz
– traumaorientált intenzív pedagógiára van szükség. És itt már lehet, hogy 4
gyerekre jut 2 pedagógus, s lehet, hogy védőfelszerelésben kell órát tartani,
hogy nehogy veszélyeztessék a tanárt.
Az a gyermek, aki 7 éves koráig éli át a
traumát esélyesebb, hogy eléri ezt a szakaszt is.
2015.
november 7.
Kis
összefoglaló az előző napról.
Amíg
tart a bezárkózás, a görcs, a sokk, addig egy összehúzott állapot áll fenn.
addig normálisnak tűnhet az ember, él, vegetál valahogy. Amikor viszont
biztonságba kerül, akkor oldódik a sokk. Akkor j9nnek a kitörések.
Pl.
emlékbetörés – amikor felcseréli azt az adott helyzetet a fejében egy
múltbélire. pl. egy afgán fiú minden előzmény nélkül az egyik tanórán egy ollót
szúrt a barátja nyakába.
Fontos,
hogy naívan nem szabad hozzáállni a helyzethez!
A
trauma olyan, mint egy seb. Normál esetben gyógyul a maga útján. De fertőzötté
is válhat. Emiatt pedagógiai módszerekkel ápolni kell a sebeket.
Ritmuszavart
okoz a trauma. Az egész szervezetet érinti.
Amíg
ez van, nem képes gyógyulni a lelki seb.
Harmonizálni
kell a ritmusokat és ezáltal oldani a görcsöt.
A
bezárkózással fokozottabban egocentrikussá válik az ember, nem tud
belehelyezkedni mások érzéseibe, s ez viselkedészavarokhoz, szociális
problémákhoz vezet.
A
trauma egy halál közeli élmény is.
A
trauma az emberi élet minden szintjét érinti:
A
Waldorf megfogalmazásban az ember felépítése:
Fizikai
– Energia – Lelki (asztrális) - Szellemi
mindegyikhez
különböző zavarok kapcsolhatóak:
Fizikai-
görcs, Energia – az élet ritmus zavarai, Lelki – kapcsolatok zavarai, Szellemi
– amit a halálközeli élmény hoz.
A
trauma hatását nem lehet azzal magyarázni, hogy egy dolog megtörténik. Mert az
érintett ember belső reakciójától nagyban függ, hogy mi bontakozik ki ebből a
traumából.Függ tehát:
-
az esemény intenzitásától
- az
emberre gyakorolt hatásától
-
a környezet reakciójától – hogy mi bontakozik ki egy trauma hatására. az
emberben.
ezt még itt ki kellene egészíteni a
videóról
Az
ember antropológiai felépítése:
Morfológiai szemlélet:
FEJ
Jellemzői:
önálló szerv,kerek, kemény, kicsit mozgatható, de nem túlságosan, viszonylag
nyugalomban tartjuk általában. A világ
érzékelésének nagy része (látás, hallás, szaglás, ízlelés) ehhez a részhez
köthető. A szervezet többi részéhez képest hűvösebb. (Ha netán mégis meleg, akkor
valamilyen betegség ütötte fel a fejét)
ALSÓ PÓLUS
sugár
irányban a karjaink és a lábaink, a hasunk, mely puha, a többi viszont kemény.
Maximális mozgással rendelkeznek a karok és a lábak. Az alsó rész a
kiválasztási folyamataiért felel. A rekesz alatti rész általában melegebb.
KÖZÉP
Híd
a különböző polaritások között. Középen a bordák helyezkednek el, melyek
kemények, lefelé egyre mozgékonyabbak (ld. lengőbordák), fölfelé pedig egyre
keményebbek (a fej felé). Ez a rész a híd, a kiegyenlítő rész a pólusok között.
Fiziológiai szemlélet – azaz mi
zajlik ezekben a részekben.?
TUDÁS FÁJA
A
fej a központja az idegrendszernek, mely olyan, mint egy nagy fordított fa. A gyökere az agy, a törzse a
gerincoszlop, melynek elágazásai vannak a perifériák felé.
Ez
az idegi fa a tudatunk alapja. Tudatunk legalacsonyabb fokán elektromos
impulzusok áramlanak. A születésünkkel kezdődik a működése, s ahogy az ember
halad a halál felé ez a szerv is fokozatosan halad a halál felé, a leépülés
felé. Ugyanis a működésekor meghalnak a sejtek, az idegsejtek, s nem születnek
újak helyette (nem úgy, mint a szervezet más sejtjei esetében, melyek képesek
megújulni, újak termelődni, s kicserélődni)
A
tudat valójában az idegi rendszer sejtjeinek a halál felé való haladásával, az
élet leépülése által jön létre.
A
tudati képességünk a bennünk rejlő halállal jön létre.
Alváskor
a tudat kikapcsol – megáll a leépülés is.
AZ ÉLET FÁJA
A
tápanyagfelvétel, táplálkozás a másik pólus. Ez a rész gondoskodik éjszaka a
test regenerálódásáról a mélyalvás fázisaiban.
A
másik fa „gyökerét” a szív alkotja, melynek törzse a szív felé tart. Innen indulnak
az elágazások a perifériák felé.
Mi
van a kettő között?
RITMIKUS RENDSZER
A
légzés és a szívverés szervei. Ritmus- két szélső pont közti váltakozást
jelent. A trauma alvászavarhoz, s bármilyen fajta ritmuszavarhoz vezet. pl. Nem
tud aludni, azaz blokkoltak a funkciók –az idegrendszer izgatott, állandóan
aktív, nem képes kikapcsolni. Ilyenkor túlságosan túlsúlyba kerül a halál, az
elhalást előidéző folyamatok. Ezáltal az ember szervezetének öngyógyító
képessége is sérül.
Pszichológiai szemlélet
kogníció
– gondolkodás, megértés
érzésvilág
cselekvés,
akarat
Másképp:
gondolat-érzés, akarat hármassága
A
gondolkodás az idegrendszertől függ, azon alapul. A végtagjainkkal viszont
tudunk cselekedni, nem a fejünkkel.
Mi
zajlik középen?
Egy
dalban arról szól a szerelmes: ott felejtette a lánynál a szívét. A ritmikus
rendszer a közép, a szív, az érzés. Amint érzünk valamit, az azonnal
befolyásolja a légzést és a pulzust. Másképp lélegzünk szomorúan és vidáman. A
lelki és a fiziológiai itt összekapcsolódik.
Megváltozott
légzés- hat az szívverésre, valamint arra, hogy mennyi oxigénhez jut a
szervezetünk.
A
lelki élmény gyakran fiziológiaivá válik és károkat okoz.
De
élmények által lehet a helyreállításhoz is eljutni.
Mely
rendszerben milyen tünet léphet fel a trauma hatására:
FEJ
- idegesség
- fejfájás
- koncentrációs zavar
RITMIKUS
RENDSZER
- depresszió
- rémálmok, alvászavarok
- bármilyen ritmuszavar
- emocionális változások
ALSÓ
RENDSZER
- emésztés
- mozgászavar
- evési zavar
- mozgási kedv- pl. hiperaktív, vagy
épp meg sem mozdul
Módszerek
a trauma különböző szakaszaiban:
1.
korai szakasz
A
tünetek ekkor: merevség, görcs, mindent el akar utasítani. A fájdalom olyan
erős, hogy ez fájdalom elhárító hatást vált ki.
Emiatt
szükséges és fontos megengedni azokat az érzéseket, melyek felmerülnek: sírás,
remegés. Ez a feldolgozása a hatásnak.
A
legjobb lehet, felnőttként, ha lehetne róla beszélni.
Az
agykéregben van a beszédközpont, de pont ez van kikapcsolva. Ez is az oka, hogy
traumánál sokáig nem tud az ember beszélni a történtekről. Vagy egyáltalán nem
tud beszélni.
Amikor
már tud valaki beszélni, ez aktiválja az agykérget. S ez egyben elindít egy
strukturáló, rendező folyamatot is.
Azonban
a beszéddel óvatosnak is kell lennünk. Mert van egy formája, a traumás beszéd.
Van, aki nem tudja abbahagyni, s állandóan beszélnie kell a történtekről. Ez
sem jó, mert kényszeres, azaz nem jelent
feldolgozási folyamatot.
Van
olyan jelenség is, hogy „beszéd betörés”.
Nem
szabad kényszeríteni senkit a beszédre.
Ilyenkor
nem szavak szintű kommunikációt kell szorgalmazni. Pl. a művészetek ilyen
kommunikációs forma.
Szavak
nélkül is képes lehet az ember olyasmit kifejezni, ami a lelkében van.
Egy
gyerekrajzon az lesz, ami a lelkében van. A gyerekek élményeik nagy részét
rajz, játék és álom által dolgozzák fel.
A
feldolgozottság mértékét mutatja, hogy mit fog később rajzolni. Lesz-e változás
a rajzban?
A
beszéddel is ugyanez a helyzet – ha van benne előrelépés, változás, akkor
megindult a gyógyulási folyamat.
Ha
viszont ugyanazt a képet rajzolja, ugyanazt játssza, vagy ugyanaz a rémálom
gyötri a kisgyereket, azaz kényszeresek ezek a mozgások, akkor nem tud
előrelépni a feldolgozásban.
Mit
lehet ezzel kezdeni?
Nagyobb
gyereknél – volt egy példa, hogy a kisgyerek csak halott dolgokat rajzol a
képre (halott ember, összedőlő épült, nincs egy fa vagy virág, még a nap sem
látszik, csak egy tank és vér az utcán) megkérdezni tőle: Mi hiányzik a képről?
Azaz megpróbálni rávezetni, hogy az életben mi minden van még, amit ő most nem
rajzolt a képre. S ő mondhatta ki, hogy pl. virág, fa hiányzik. És megkérték,
hogy ezt rajzolja rá.
Következő
nap tovább vitték. Valami élő-lényt, ami az életet jelképezi, olyat kérek meg,
hogy rajzoljon a képére.
Az
alapelv, hogy a rajzon létrehozott változtatás bejut a traumatizált lelkébe és
ott változtat. Ez sok apró változást jelent. De így pl. a rémálmokat is meg
lehet változtatni.
pl.
Megkérdezni, hogy mit lehetne rajta változtatni, vagy megkérni, hogy játssza el
a rémálmát. És a szerepjátékban valamit megváltoztatni, vagy képre rajzolja le,
s ugyanezzel a módszerrel próbálkozni.
Óvatosan,
kis változásokat létrehozni.
A
művészetek különböző ágai is segíthetnek (erről a füzetben is van több minden):
pl.
akvarell festés- ahogy a folyékony
festék áramlik, úgy oldódik fel a lélek is. A zene, az ének, a tánc, az
agyagozás is segíthet.
pl.
egy gázai övezetben volt egy asszony. Látszott, hogy magán kívül van. Szó
szerint, s egy romhalmaz tetején ült. Bernd odament hozzá. Adott neki egy
darabka agyagot. Először széttépte és őrjöngött.
Aztán
20 perc után valahogy visszakerült hozzá és képes volt egy golyót formálni
belőle. S ahogy formálta a golyót, mintha valami/valaki megérkezett volna. Kívül
nem történt semmi. Viszont olyan volt, mintha közben a nő „beleérkezett” volna
önmagába.
Golyót
formált, önmagához tért és képes volt elmondani a történetét.
A
golyó, a gömb, a kupola, mint forma nagyon különleges az ember számára. Ezt a
teljességet, egységet szimbolizálja. Aki képes gömböt formálni, belül is képes
megteremteni az egységet.
A
trauma hatására az ember, mint egység szétesik. De újra életre lehet hívni ezt
az egységet. A perifériák felől a központ felé való mozgással. Ez egy
harmonikus, kiegyenlített erő. Ezzel a tevékenységével központosította a
tudatát az asszony.
Trauma
után az érzékeket is újra összpontosítani kell. A traumatizált gyerekek pl.
sokszor kéz, fej vagy láb nélküli embereket rajzolnak. Nem cselekvőképes - ezt
éli át. Hogy nem tud cselekedni, mert képtelen a cselekvésre.
Gyakran
elég 20-30 perc ahhoz, hogy a következő rajzon megjelenjenek a végtagok. A
tapintás, illetve az érzékszervek aktivitása által lehet a Lelket a testbe is
visszavezetni.
Az
egyensúlyérzéket is újra kell tanítani.
A
fizikai, lelki és morális (esetleg szellemi, mint az igazságérzet)egyensúly is
kizökkent traumából. Másként fogalmazva: a fizikai egyensúly gyakorlatok a
lelki és a Szellemi egyensúlyt is megteremtik.
Amikor
visszahúzódik a lélek, a testet nem úgy érzékeli az illető trauma hatására,
mint normálisa, így minden testkapcsolat is jótékony lehet. Átöleljük, vállára
tesszük a kezünket. Óriási jelentősége van ennek. Az alapvető hormonháztartás
meg tudja változtatni egy érintés, ezt tudományosan bizonyították. Olyan
hormonok szabadulnak fel, melyek segítenek oldani a traumát. Természetesen itt
is óvatosnak kell lenni, ha szexuális an bántalmazott, vagy egyéb
bántalmazásban sérült gyerekekről van szó. Nekik mást jelenthet egy érintés,
emiatt Érzékenynek kell lenni velük szemben, figyelni, hogy milyen mértékben
lehet megérinteni őket, vagy az ölelés előtt pl. megbeszélni, hogy tuja
fogadni. Ha feszültséget érzünk, elengedni.
A
masszázs is lehetőség – oldja a blokkokat.
A
ritmus helyreállítására lehetőség: tapsgyakorlatok, dobbantás, labdajáték, a
napnak legyen ritmusa.
A
mozgás is fontos gyógyító elem. Néha egy séta is rengeteget jelent, mert
nehezen mozognak, akik traumás görcsben vannak. Ha pl. valaki egy baleset
tanúja, engedjük, hogy járkáljon fel s alá, legyen biztonságos az a hely, ahol
van, de hadd menjen. Mi történik-? Keresztezik a lábai egymást járáskor – jobb
láb-bal agyféltekében képez ingerületet. Azaz az idegrendszeri hálózat
kereszteződik, s mindez az emlegetett limbikus rendszerben történik. A trauma
hatására blokkoltak ezek a területek, emiatt jó a mozgás, aminek hatására mégis
aktívak lehetnek.
Ezek
a részek nem születéskor, illetve előtte jönnek létre, hanem az 1-3 év között,
amikor megjelenik, hogy kimondjuk: ÉN.
Ha
ez a képesség hiányzik, akkor önértékelési hiány, illetve a világot sem tudja
jól értékelni az ember.
A
keresztmozgások segítenek ezeket a blokkokat oldani.
Ujj-
játékok, kötélugrás, euritmia, sport – hasonló lehetőségeket rejtenek.
A
beszéd is old és gyógyít: a beszédgyakorlatok, vagy a párbeszéd.
A
beszéd tartalmilag lehet mese, legenda, történet. A lényeg: élő, gyógyító
képeket hordozzon, mely a pusztító képeket feloldja.
Néha
a gyerekeknek ilyenkor meg kell tanulniuk újra játszani.
Játéklehetőségek
pl.: fonaljátékok, formarajz, kézművesség, barkácsolás.
Steiner
azt mondta, hogy amikor a gyermek játszik, akkor az ember magasabb szellemi
lénye nyilvánul meg. A játszani képes ember az ember. A magasabb szellemi lénye
ezen keresztül nyilvánul meg.
Traumatizált
gyereknél ez a forrás el van zárva.
Körjátékok:
a kör önmagában is harmonizáló erőt jelent.
A
körben való játék azt is jelenti az ember számára, hogy kiterjeszti a tudatát
embertársai iránt. Egyedül senki nem tud kört alkotni.
A
traumatizált gyermek esetében a körbe lépve kilép a bezáró görcsből. Azt is
jelképezi, hogy újra megtalálja a helyét a világban. Amit a trauma tönkretett,
azt újra felépülhet a kör alkotásakor.
Mondóka,
néptánc: kozmikus ritmusok tükröződnek benne. Amikor traumánál az életerő
áramlásának a zavara van, a néptánc ezt az életet hozza vissza. Hiszen minden
életjelenség egyben ritmus is.
A
ritmus és az idő, az élet összefüggnek.
Van
egy bizonyos életidőnk. Ritmikusan tagolt időnk. pl. nappal, éjszaka.
Lehetővé
kell tenni olyan élményeket, melyek a bizalmat, a bátorságot erősítik – pl.
kötélugrás, bátorságpróbák, bizalomerősítő játékok.
A
sikerélményt kell biztosítani.. A trauma visszarántja az embert a múltba. Ezzel
elszakítja a jövőtől. Hogyan lehet jövőképet adni?
Akinek
van jövőképe, az alakítani tudja a világát. Ez egy evidencia élményt jelent.
Enélkül a tudat nélkül, hogy képes lehet alakítani a világot nem tud az ember
élni. Megoldás, feloldás pl. mi a kedvenc ételed? Megvesszük, megfőzzük, azaz
konkréttá tesszük. S ez feloldja a kilátástalanság, a tehetetlenség érzését.
Dolgozni, megtapasztalni a valóságot, cselekvőképességet motiválhatunk ezáltal.
Fontos
ezekben a helyzetekben konkrétan a jó táplálék, hogy legyen olyan hely, ahol
nyugalom van, és az ember el tudja magát engedni kicsit.
A
mozgásnak és a nyugalomnak, játéknak és pihenésnek megfelelő ritmusban kell
lennie.
Lefekvésnél
úgy kell a körülményeket alakítani (akár szóban is elhangozhat), minha egy
repülő lenne az ember, akinek úgy kell elrepülnie éjszakára, hogy reggel jól
érkezzen a testébe.
A
szellemi, vallási tartalmak, érzületek táplálása tudatosan. Mert a szellemi
gondolatok konkrét védő hatást jelentenek a traumatizáltaknak.
Azzal
függ össze, hogy hogyan születik meg ez a vallásos érzés. Azt mondja, hogy az
életnek értelme van, s ami vele megtörtént, annak is van értelme. Már az is,
hogy Isten létezik, jó alap. Nem szabad a traumát kitaszítani, integrálni kell.
A részünk, az életünkhöz tartozik. Meg
kell lelnünk az értelmét. S már az is egy lépés, ha elfogadom, hogy része, de
nem is pontosan tudom, hogy mi az. A vallási érzület ebben segít.
Az
öröm, derű konkrétan is gyógyít. Ugyanis amikor stresszt élünk át, az 5-6 órára
gyengíti, bénítja az immunrendszert, s fogékonyabbak vagyunk betegségekre. A
stressz beteggé is tehet.
Az
öröm viszont erősíti az immunrendszert, azaz gyógyít.
A
terápiás módszereket az alapján, hogy mely részét érinti az embernek a fent
említett 3-as tagozódásból 3 részre bonthatjuk:
Fej
– koncentrációs gyakorlatok
Középső
– ritmus ápolása, rituálék, művészet
Alsó
– masszázs, mozgásos játékok
Ha
mindegyikkel foglalkozunk, akkor újra egységbe hozható a 3 rész
Bernd
Ruf a Kalsruhe-i iskolában tanít is. Elmondta, egy óra a napban milyen:
-
az
ajtónál köszönti a gyerekeket, azaz személyes kontaktus jön lére: kezet fog mindenkivel,
s láthatja, milyen az arca, milyen a tekintete. A pedagógiai diagnózis része,
hogy érzékeli a gyerekek ezen állapotát.
-
az
egész osztályt ezután tudja egyben látni. Mert egy csoportban máshogy
viselkedünk, mint egyedül. Egy csoport mindig több, mint 1-1 ember külön-külön.
-
egy
kis versikét, mondást mond. Előtte átgondolja a lelkületét, koncentrál.
-
a
gyerekeket összegyűjti egy körben az osztályteremben elöl. Mindenki beszélhet,
aki szeretne, ez egy fontos lehetőség. Ez a kezdőkör.
-
Az
óra egy ritmikus résszel kezdődik (a középre hatva). Pl. tapsgyakorlatok, vagy
ritmusra körbe futnak, vagy labdát dobálnak, ügyelve a ritmusra. Aztán egyensúlygyakorlat
következik pl. labdával a fejen egyensúlyozni, s közben átlépni valamit. Lehet
még vers, vagy éneklés, furulya.
-
utána
következik az óra tartalma ( a fejre hatva)
-
kezeket
bevonják a játékba. Ne csak hallgassanak, hanem gyakorlati cselekvés is legyen,
pl rajzoljanak, a füzetet formálják. Vagy pl. a piramisról tanulnak, akkor
kövekből építenek egy piramist. (a cselekvő részt megszólítva – alsó)
-
eztán
újra leülnek – történetet hallgatnak meg. Ez a kezdő résszel (amikor
beszélhettek) szoros kapcsolatban áll, mert itt egy gyógyító történetet,
legendát, életrajzot kapnak.
-
zárásnál,
ahogy az elején szintén van egy mondás. Ezzel megjelöli a tanítás végét.
Összefogja a figyelmet, ők is központosítják magukat.
-
Elbúcsúzás
– kézfogással. S itt láthatja a pedagógus, milyen a keze, az arca mit mond. Ha
pl. még mindig sápadt az arca, akkor túlságosan az idegrendszert vettük
igénybe. itt az is látszik, hogy hogyan tekint most rá, a tanárra a gyermek. Ez
a pedagógus „tükre” saját maga kiértékelésére lehetőség, hogy hogyan hatott a
gyerekekre, egészen a testi megnyilatkozásáig.
Valójában
ugyanezeket a módszereket használjuk a traumapedagógiában is.
Mert
egységet hozunk létre mindkét esetbe, amit a trauma szétszakított.
Itt
voltak a gyakorlati játékok, gyakorlati tanulás
3
fázisban beszélünk betegségről, ha a bizonyos 8 hét után sem múlnak el a
tünetek:
A
trauma fertőző!
A
traumatizált ember ha nem dolgozza fel, átadja a következő generációnak. S több
generáción keresztül tud hatni. Gyakran a gyerekek szenvedik el, élik meg a
szüleik traumáját.
Pszichoszomatikus
összefüggésekkel együtt ezeket az összefüggéseket kell nézni.
Sok
elterjedt betegségnek pl. reuma, rák valójában trauma az alapja. Az időskori
demencia gyakori azoknál, akik háborút éltek át.
Minden
terápia, orvoslás, pedagógia attól függ, hogy milyen képünk van az emberről.
Minden áramlat azon alapul, hogy egy bizonyos emberkép van a háttérben, amiből
kiindulva megalkotják az elképzeléseiket.
Ezért
fontos számot vetni, hogy milyen emberképből indulunk ki.
Az
antropozófiai emberkén hogyan segíthet a trauma megértésében?
ember
állat
növény
ásvány
Kő:
a világhoz tartozó anyagból, szubsztanciából áll. Formája van. Magától nem
növekszik, csak ha kacsolódik hozzá újabb rárakódás. Az ásvány külső hatásra
bomlik le.
Növény:
a szubsztancia, az anyag ugyanaz. De döntő, hogy a növény növekvő lény, az élet
érzékelhető nála. Keletkezik, elmúlik, s közben növekszik. Fejlődése,
anyagcseréje figyelhető meg. Külső és belső ideje van. Elmúlik, a belső időnek
ekkor vége van. Ekkor egy része, a fizikai, az elemek körforgásába kerül.
Állat:
neki is van egy adott külső formája. De elevenebb, s érzései vannak. Reagál,
érzésbeli kifejezésmódja főleg a magasabb rendű állatoknál fajtájára jellemző.
Az
állat egyértelműen mutatja, milyen érzés van benn.
Nem
helyhez kötött, mint a növények, lelkületének kifejezője, ahogy mozog, a
járása, a vágtája. Az embernél is így van- ez a pszichomotorika- olyan a
mozgás, amilyen a psziché(?)
Ember:
ugyanúgy van egy fizikai alap. Vitalitás de a lelki rész már sokkal
differenciáltabb. De ez még nem teszi emberré az embert. Pl. két farkas küzd,
hogy melyik legyen a vezér. Ha valamelyik megadja magát, az a hátára fekszik, é
s odatartja a torkát a másiknak. A másik agresszívvá válik, nyitná is ki a
száját, de az állkapcsa megáll. Egy genetikai kód miatt: beépül a minta, hogy
ennél a lépésnél abba kell hagynia a farkasnak a folyamatot, és nem fejezi be a
támadást. A természet így oldja ezt meg.
Embernél
ez nem így működik.
Ezen
alapszik az emberi szabadság.
Eldönthetjük,
hogy harapunk-e vagy sem.
Ez
különböztet meg. S ez az Emberi Én.
pl.
Szentpétervárt a németek körülvették a II. világháborúban. Körülvették és nem
volt élelem, víz stb. Volt, akik megették a szomszéd gyerekét vagy a sajátját.
És volt, aki erkölcsileg nézte, és azt mondta, nem eszek embert, ez az én
döntésem, ha nem tudok mit enni, akkor elpusztulok…
A
szabadság nem lehetséges felelősségvállalás nélkül.
Az
ember tehát így épül fel:
Fizikai
– Életszerveződés – Lelki – Én, Individuális én
Ezek
egymásra hatásával jön létre a normál ember. Ha nem jó a kölcsönhatás, vagy nem
jól hatnak egymásra a kül. részek, akkor baj van. A német úgy mondja: verrückt
– sapkán kívül lenni, azaz magán kívül lenni. Magyarul: eltolódott, őrült,
lecsúszott, szétcsúszott.
Amikor
egymásra nézünk nem csak a fizikai testet látjuk. halottnál csak azt, mert a
fizikai test csak addig élő, amíg a szellemi életerők áthatják.
Alvás,
mélyalvás fázisában a szellemi rész kívül van. A fizikai, és az életerő részben
regeneráló, felépítő folyamatok. Kapcsolatban van, csak egy távolabbi
kapcsolatban a Lelki-Szellemi részével.
Az
asztrál és az Én ciklikusan „belenyúlnak” a fizikaiba.
Rémálomnál
rájövünk, hogy mi a különbség az ébrenlét és az álom között. Rémálomban
kiszolgáltatottnak érzi magát az ember.
pl. átéli, hogy repül és egy nagy mezőre akar leszállni. És ahová le akar
szállni, ott van egy bika, aki dühös, és még szarva is van. Hevesen ver a szív,
izzad az ember. Mit akar ez jelenteni? Hogyan ébredtem fel? Miért vagyok ilyen
izgatott? Amikor éberek vagyunk, irányíthatjuk a folyamatainkat bizonyos fokig. Álmunkban nem teljesen. (Persze ez így egy
leegyszerűsített magyarázat, a valóság nem ilyen egyszerű) Nagyon sokféle
állapot van – hipnózis, alvás, narkózis stb.
A
traumatikus állapotnál- romboló hatással van mind a 4 szintre és az ember
részeinek egymásra hatására. „Szétcsúszás” következik be. A folyamatban a tudat
átalakul, ami hosszú távon a személyiség átalakulásához vezet.
A
traumatizáltság tünetei a különböző szinteken:
Fizikai
szint: megmerevedés, sápadtság az arcon, dezorientált – nehezen tájékozódik térben
és a saját fizikai testében sem tud. pl. mindig elveszít valamit. Nincs éber
viszony a tárgyaihoz.
Vitális
szint: fejlődéssel, növekedéssel, ritmussal függ össze.
pl.
18 évesen méretileg akkora egy ember, mint egy 8 éves. Az agy egy része
teljesen blokkolódik. (növekedési hormontermelés zavara pl)
Alvási,
evési zavarok, ritmuszavarok, emlékezési nehézségek vannak. Az időhöz való
viszony zavart, azaz nem tud tájékozódni az időben. Az élet az idő és a ritmus
összefüggenek. Az életenergia = időenergia. pl. ha belső ritmus zavara van
valakinek, akkor nem tud jól tájékozódni az időben. Ez jelentheti, hogy nem tud
pontosan kezdeni valamit, amit pedig kellene. A szervezet rendszereinek
ritmusa, ahhoz hasonlatos, amit egy cirkuszban a lengőhintán az artisták tesznek.
A másodperc tört részére kell tudni figyelniük, amikor az egyik hintáról a
másikra átugranak. Traumakor a ritmusok ezrei esnek ki az ilyenfajta
összekapcsolódásból. Hiába tekintünk az egyes szervekre, esetleg jól működnek
önmagukban. De az együttműködés a szervek között nem zavartalan, így vegetatív
zavarokról beszélhetünk.
Lelki:
kapcsolati zavarok. Érzelmi instabilitás és bizonytalanság. Túlfokozott
éberség, riadókészültség, megmutatkozhat pl. folyamatos tagadás, ellenállás
formájában. pl. csekély flusztrációt sem tud elviselni vagy semmilyen ingert
nem tud visszatartani, uralni, azonnal ki kell elégüljön (pl. evés)
Korai
szexuális éréssel találkozunk. A belső meghasonlás kivetülésekor disszociáció
lehet, az egyik ember kijátssza a másikat egymás ellen.
Én:
a rendező, az irányító erő. Mit jelent ez? Pl. amikor bosszankodom valakin s
agresszió érzése merül fel, nem kell, hogy a másik arcába csapjak. Ezt uralja
az Én. Azonban a traumatizált ember nem tud ezen az érzésen uralkodni.
És
sajnos az evéssel, agresszióval és a szexualitással is így van.
Hiányzik
az irányító. Önértékelési problémák merülnek fel: képes vagyok-e megcsinálni,
vagy nem. A személyiségzavar az önirányítási folyamatok zavaraiból fakadnak.
Önmeghasonlás
lép fel: tudom, hogy mi a helyes, de az ellenkezőjét teszem.
Nem
tudja az ember a világ valóságát realizálni.
Derealizáció:
fenyegetést él meg valakitől, akitől nincs oka rá.
pl.
Ha megtámadja a társát a traumatizált gyerek, az ebből fakadhat, s jel, hogy a
legmélyebb ok, amit meg tud nevezni, az, hogy csúnyán nézett rá a másik.
A
fizikai test alulfejlett marad, az életerő visszafejlődik, a psziché
túlfokozott aktivitásba, készültségben van, vibrál. Az Énben pedig a zavar
miatt nem lesz rendező hatással az egészre.
3
probléma lesz komplexen: tanulási zavar, szociális viselkedési zavar és
személyiség zavar.
Tanulási
zavar:
-
nincs
logikus gondolkodás, nem tudják érzékelni a teret, az időt, a világot
-
bizonyos
agyterületek blokkoltak és nem tudnak újat befogadni. A múlthoz vannak ragadva
-
nem
tud tanulni, s a tanultak integrálásával is probléma van.
-
a
traumatizált gyerekek nem tudnak a tapasztalatokból tanulni, emiatt a büntetés
például nem működik. Ha egyszer megégeti a kezét, utána újra hozzányúl. Vagy
pl. nem tud emlékezni, nem tud a flusztrációval boldogulni.
-
gyakran
korábbi életkorok jellemzőit mutatják, pl iskolás gyermek egy csecsemő
szintjére: üvölt, ha nem tud azonnal enni, amikor felmerül benne az éhség.
Kapcsolatkészség
zavara, szociális, viselkedési zavar:
-
nincs
lehetőség csoportmunkára, de az iskola csoportban működik
-
mit
csináljunk a gyerekekkel, akik nem tudnak kapcsolatot építeni, s ha segíteni
akarsz, akkor azt támadásnak éli meg. Vagy pl. egy agresszív gyerek van a
csoportban és a többieket zavarja.
-
9
évesek, akik megpróbálják megerőszakolni a lányokat.
-
ez
a végstádiumban kibontakozó trauma
Személyiségzavar:
-
bulímia,
kényszeres betegségek –a félelem következményei
-
öngyilkossági
kísérletek
-
lelki
zavarok testi tünetekkel
-
border-line
szindróma
Hogyan
bánjunk ilyen gyerekekkel?
Mire
van szükségük mindannyiuknak?
Biztonságos
helyre
A
görcs csak ekkor tud oldódni. Ez egy olyan hely kell legyen, ahol nem kell
tartania semmilyen támadástól. Sajnos a menekülttáborok nem ilyenek.
Ha
ez megvan, akkor ez hatni fog rá. Azaz a fizikai testét is biztonságos helyként
fogja érezni, melyben a lélek is biztonságban van. Pl. Egy szexuálisan
bántalmazott, fizikailag bántalmazott gyerek nem fogja a testét biztonságos
helynek érezni a lelke számára.
Steiner
szerint az a kérdés, hogy a 4 szint kapcsolatának folyamatai hogyan
stabilizálhatóak, hogy az isteni szikra újra tudjon élni ebben a szintű testiségben
Sebnél,
ha megnyílik a bőr egy külső hatásra, akkor bekötjük , s így kívülről
biztosítjuk a határt ezzel a kötéssel.
Ha
a 4 szint sebesült, hogyan tudjuk „bekötni” ápolni, hogy gyógyulhassunk?
Mi
a kötés ezeken a szinteken?
Pl.
az iskola biztonságos helyként kötést kell jelentsen.
Az
iskolának is megvan a 4 szintje.
Fizikai:
ház, formái, színei (ez pl. befolyásolja a tanulási folyamatokat), udvar, a
berendezés, maga az épület formái (ennek is nagy hatása van).
Élet:
az iskola szervezete – az idővel kapcsolatos. Az iskola életének minősége azzal
kapcsolatos, hogy hogyan bánunk az idővel.
Pszichika:
kapcsolatok az iskolában
Én:
minden iskolás más (egyéniség). Mindenkinek megvan a maga biográfiája,
életútja, tanulni- és tapasztalni valója.
Mi
az értelme az iskolának?
A
gyermek tapasztalatokat gyűjthessen, tanulhasson.
Milyenek
legyenek az egyes szintek az iskolában traumatizált gyerekek nevelésénél?
Fizikai:
·
a
traumatizált gyerekeknél a tanterem nem lehet zsúfolt, a polcok teletömve. A
különböző behatásokat ugyanis nem tudja egy összképpé formálni a traumatizált
gyermek, kaotikus marad benne ez a kép, és még fokozódik is. Emiatt pl. egy
függönyt kell tenni a telepakolt polc elé.
·
Összefestik
a falat, a padokat. A szemetet szétdobálják. Ez normális, mert a belső szennyet
valahogy ki akarja magából adni. Amit tenni kell: minden nap letisztítani. Mert
ha hagyjuk, hogy koszos maradjon a terem, az olyan, mintha nem adná oda a nővér
a gyógyszert. A tisztaság, a szépség, az esztétika a rendezettség a fizikai
szintről visszahat.
Idő:
·
napirend,
az órák kialakítása: a bioritmust kell tekintetbe vennie.
·
Hogy
kezdjük, hogy fejezzük be az órát, vannak-e kiemelt pontok, vagy minden lapos az
órán.
·
pl
minden naphoz kapcsolható egy bolygó, s ezt is figyelembe lehet venni, hogy
ugyanazt tanítjuk minden nap, de nem ugyanazzal a minőséggel.
·
Waldorf
módszerben: epochális a tanulás és havi ünnepek vannak, tehát van egy havi
ritmus és az év kezdet és vége kiemelt még
·
rituálékat,
szokásokat, ritmusokat hoznak létre, így hatva a gyerekek ritmuszavarára
Psziché,
kapcsolati szint:
·
minden
traumatizált gyereknek problémája van ezen a szinten. Ez megnyilvánul a belső
tartásban, a gyerekekkel, a tanárokkal és a szülőkkel való kapcsolatában is.
·
Ha
gyógyítani akarjuk a kapcsolati zavarokat, akkor javítani kell a kapcsolataink
minőségén, nekünk tanároknak is, s ez példaként hat a gyerekek kapcsolati
minőségére is.
·
A
traumát kell korrigálni- egyrészt a trauma értelmének keresésével.
·
Másrészt
az ellenkezőjét tenni a gyerekkel, mint ami érte őt. Ha mindig rendetlenséget
hagy maga után- rendet rakunk. Ha erőszakot élt meg- szeretettel veszem körbe,
ha megbízhatatlanságot élt át, a megbízhatóságot erősíteni benne, ha romboló
képek vannak a lelkében, gyógyító képeket adok. Minden jó tapasztalás erősíti
az idegrendszert. Minden rossz élmény visszarombolja.
·
A
traumatizált gyerekben egy sor traumatizált élmény lehet, akár
összekapcsolódva, mintegy hálózatot alkotva. De minden jó tapasztalat egy
tartalék lesz a számára. A lényeg, hogy a rossz tapasztalatok ne kaphassanak
táplálékot. A jó élményeket kell ismételni velük, ezáltal lehet korrigálni a
rossz élméyneket.
Beszéd
és közösségi élet szintje:
·
Jövőbeni
szint. ezzel a képességgel még nem rendelkezünk. A Szellemi Én szintje. Az
emberi Én fölötti rész egyelőre csírájában van csak meg. E fölött pedig van még
az angyalok szintje, ha a keresztény terminológiát használjuk.
Ez
a fejlődésünk célja.
Egy
olyan közösség létrehozása, melynek központjában egy angyal van.
Közösség
és nyelv.
A
nyelvnek nagy szerepe van.
Ennek
a szintnek az eléréséhez igazán szükség van, hogy traumatizált gyerekeket
tudjunk gyógyítani.
Élő,
igaz szóra és közösségre van szükség.
A
foglalkozásokat mindig keretbe szedve kezdtük és zártuk:
-
éneklés
(kánon pl.)
-
kis
hála mondása
-
euritmia
gyakorlat
A
végén mindenki egy kis kagylócskát vihetett magával, hogy emlékezzen az itt
tanultakra.
Traumapedagógia kurzus -gyakorlati rész
2015. november 6-7.
1.Gyakorlati mozgásos játékok és tapasztalatok:
2.Művészetterápia: Akvarell festés
1.Gyakorlati mozgásos játékok és tapasztalatok:
A helyszínre, ahol tartották a gyakorlatokat letettek eleve egy kört kijelölő zsinórt. – kijelölve a határokat.
Adjuk körbe a fonalat, majd labdadobálás
Nagy körbe álltunk. Egy színes fonalat indított el a játékvezető, a közel szembelévőnek dobta úgy, hogy a fonal vége saját magánál maradt. Közben mondta a játékvezető a saját nevét. A következő ember ugyanígy tett, és a fonalat is megfogta az egyik kezében és a másikkal tovább dobta. A fonalat kifeszítve kellett tartani. Egészen addig mentünk, míg a körben mindenkinek el nem hangzott a neve. Ekkor a játékvezetőhöz került vissza a fonalgombolyag. A fonadék olyan lett, mint egy csillag, ezért is nem szabadott lazára hagyni. A fejünk fölé emeltük, mintha a házunk lenne, s ezen keresztül lehetne a csillagokat látni. Aztán letettük a földre.
Most labdát vette elő a játékvezető (egy nagyobbat). Ezt a korábbi sorrendben (ahogyan a fonálcsillag készült) kellet dobálni. Figyelve, hogy nem mintha kidobó lenne, hanem lágyan nagy ívben szinte ejtve a labdát. A másik az egymásra figyelés volt, szemkontaktus felvétele után küldhettük csak a labdát, mikor megbizonyosodtunk, hogy aki a fogadó látja, hogy felé tart a labda. Mikor a végére értünk, a játékvezetőnél visszafordult a sorrend. Azaz, akitől az előbb kaptuk a labdát annak kellett visszadobni. Itt már elhagytuk a neveket a második körnél. Emiatt a szemkontaktus volt nagyon fontos. Másrészt a ritmus.
Aztán hozott még egy labdát. Ugyanez volt a feladat, s közben arra hívta fel a figyelmet a játékvezető, hogy csak 2 embert kell figyelnünk, de őt nagyon. Talán 4 labdáig is elmentünk. (Nem tudom, hogy szándékos volt-e, de az első labda másmilyen, nagyobb volt, mint a következők, a sorrendet, hogy honnantól van előre és vissza talán könnyebb volt így követni)
Csomózós játék:
A körben mindenki befelé nyújtja a karjait, és megpróbálja mindkét kezével egy másik ember
kezét megfogni. Mivel nagyon sokan voltunk, inkább valakit a néhány szomszéddal odébbi távolságból kellett elcsípni.
A feladat az volt, hogy mivel mindenki fogott valakit, ez végül egy lánccá kell alakuljon, és ezért el kell kezdeni kibogozni a láncot. Ez lehet, hogy ki kell pördülni, vagy átlépni mások összekapaszkodott kezén.
Labda körbeadása különlegesen.
Közeli körben mindenki benyújtotta a karját, és összeszorította a saját két karját is, és egymásnak feszítette a szomszédjához is. A játékvezető egy labdát indít el körbe. Cél, hogy ne essen le a labda.
Lehet úgy is, hogy leülünk a földre és a lábainkkal adjuk át akár a combunk és lábszárcsontunk tájékán vagy a lábfejjel ügyeskedve.
Körben állva labdákkal
Körben álltunk, mindenki azonos irányba fordulva- azaz mindenkinek befele volt a bal keze. A játékvezető kívül, külső kezéből elindított egy labdát előre. Aztán mikor ez jól ment, elindított egy labdát a belső körön hátrafelé. Aztán kettő lett kívül és kettő belül.
Ezt lehet úgy is, hogy a fejünk felett adjuk át a labdát. Aztán úgy is, hogy a lábunk alatt
S e kettő kombinálásával jön létre az igazán vicces: felül egy és aztán alul egy, csak eltolva adódik körbe a labda.
Egy dalra mutogatás
Volt egy dal, aminek a szövegét nem jegyeztem meg, de a szolmizáció és a ritmus kb:
l l s l - tá tá ti tám – combon taps 2x, két karunkkal keresztben a vállakon, majd saját oldali vállon mutatunk
l l s l - tá tá ti tám - combon taps 2x, két karunkkal keresztben a vállakon, majd saját oldali vállon mutatunk
l s l d’ - tá tá ti tám - combon 1-szer két karunkkal keresztben a vállakon, majd saját oldali vállon mutatunk
l s l d’ - tá tá ti tám- combon 1-szer két karunkkal keresztben a vállakon, majd saját oldali vállon mutatunk
l l l l s l l - ti-ti-ti-ti ti tá tá – a jobb oldali szomszédunk hátát röviden majd hosszan megsimítjuk
l l l l s l l - ti-ti-ti-ti ti tá tá – a bal oldali szomszédunk hátát röviden majd hosszan megsimítjuk
s l l tá tá – a jobb oldali szomszédunk hátát csak hosszan megsimítjuk
s l l tá tá– a bal oldali szomszédunk hátát csak hosszan megsimítjuk
Ami miatt hasznos: érintés (tiszta, szeretteli), keresztezés (limbikus rendszert stimuláló), ritmus – életenergiák rendezése, harmonizálása
Találd ki, hol jár a labda (Csön csön gyűrű)
Középen állt valaki, akinek megkértük, hogy csukja be a szemét, és még kicsit meg is forgattuk. A körben állók pedig a kezeiket hátra tették, és a játékvezető egy labdát indított el, ami a hátratett kezekben vándorolt. A középen álló kinyithatta a szemét, és tippelhetett, kinél van a labda. Ha eltalálta, akkor kimehetett a körből, és akinél a labda volt, ő ment be középre.
Egyensúlyozást igénylő gyakorlatok (külső egyensúly vezet a belső egyensúlyhoz)
A fejünkre zsonglőrlabdát kaptunk (lehet ez babzsák is, vagy ami adott esetben kéznél van)
A jelenség általános volt, hogy mindannyian kihúztuk magunkat azonnal, különben nem tudtuk volna megtartani a zsonglőrlabdát. A játékvezető azt mondta, most mindannyian királyfivá és királylánnyá válunk.
Először az egyik lábunkat felemeltük, majd egy lábon, ameddig lehetett leguggoltunk, majd vissza, mérlegállásba közben figyelni, hogy a labda/babzsák ne essen le a fejünkről.
Azután elején említett kötélen kellett lépdelni.
Nagyon óvatosan körben álltunk viszonylag közel az előttünk állóhoz. Együtt kellett mozogni, egymásra figyelve. Először előre, majd hátra. Lassan, és lehetett gyorsítani. A játékvezető ezt irányítja. A lábakkal keresztbe lépéssel is lehet folytatni, ezt is előre és hátra egyaránt.
A vége:
A fonalat, amit letettünk a földre az elején, most a legvégén visszaszedtük. Nagy gondosság kell, mert figyelni kell, hogy ne gubancolódjon össze. Ezt lehet csak egy kisgyerekre bízni, vagy ahol a csillagnak volt egy-egy szára, ott átadhatják egymásnak a gyerekek a gombolyagot. Ez segíthet a gyerekek figyelmét összpontosítani. Mindenki a gombolyagot figyeli, és az örömteli játékból egy másik elmélyültebb foglalkozáshoz is vezethet.
Ők alapvetően csoportokban szoktak működni. Van, aki a mozgásos játékokat vezeti, van, aki a dalokat, vagy épp a kézműves tevékenységet. Kisebb csoportokban könnyebb a gyerekekre figyelni.
Egy menekülttáborban általában van egy kölön tér, ahol ezeket a foglalkozásokat csinálhatják. Ha nincs ilyen, akkor megteremtik. Pl. az említett vastagabb kötelet körben letették, és aköré gyűjtöttek gyerekeket. Vagy egy esetet említettek, hogy a nagy tömegben úgy teremtettek játszó teret, hogy elővettek egy ugrókötelet, és azt kezdték el ketten pörgetni, s erre sorra jöttek a gyerekek, de még a felnőttek is fel tudtak szabadulni egy-két ugrálás hatására.
Vagy labdát kezdtek el dobálni a tömegben. Erre is odagyűltek a gyerekek.
2. Művészetterápia: Akvarell festés
A helyszínt általában úgy képzeljük el, hogy asztalnál ülnek gyerekek és úgy festenek. A legutóbbi helyen, nem volt ilyen lehetőség. (szlovéniai tapasztalatukat mesélte el a hölgy) Emiatt voltak egyszerű műanyag fóliák, amit a földre terítettek, a vizet a helyi önkéntesektől kérték, és műanyag poharakba tették a festékeket (szinte a festékcseppeket is őrizve)
A gyerekek nekihasalva kezdtek a festéshez.
Mi ugyanazt csináltuk most végig, amit a gyerekekkel csináltak:
A jellegzetes akvarell papírokat használtuk, A3-as méretben. Teljes egészében bevizeztük. A túl sok vizet szivaccsal vissza lehetett törölni.
3 színt használtunk: barna, napsárga, piros, inkább a rózsába hajló.
Először alulra festettünk egy egyenletes barnát, nagyjából a harmadáig, azután a közepére a sárgát, és legfelülre a pirosat. Ezután szabadon lehetett keverni, minden színt lehetett használni.
A színekről:
A barna- aranyló, mint a méz. Megtapasztalhatod, érezheted, (lehet, hogy nincsenek rá szavaid) hogy mintha üdvözülnének, mintha otthonra találnának.
Sárga: fényes és meleg
A piros: különleges piros az élet öröm oldala
A három szín kiegészítik egymást.
Ez a három szín felemelte a gyerekeket. Olyan, mintha ez a három szín a sötétség, a rossz élmény fölé vezetné a gyerekeket.
Jó a színeket külön-külön is megtapasztalni.
Az oka, miért először csak sávokat festettünk: kereteket igyekeztek adni a gyerekeknek. Utána jöhet, hogy azon belül mit kezdesz vele.
Máskor természetesen a gyerekek azt festenek/rajzolnak, amit szeretnének.
A víz miatt és a közvetlenül a lélekre ható elengedő hatása miatt érdemes ezt a technikát használni a traumatizált gyerekeknél, annak ellenére, hogy sok elő- és utó munkálatot, előkészítést, és elpakolást igényel.
A résztvevők tapasztalati:
-a víz, ahogy áradt szét a papíron, amikor megkaptam, úgy éreztem, hogy a lelkem is kisimult.
-jó volt figyelni, hogy a víz és a festék milyen törvények követ.
-kiléptünk az átlagos időből egy másik időbe, a Szellem idejébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése