Újra félelmet kelt kisfiamban egy sötét szobába bemenni. Egyik nap egy épp nehezen letehető dologgal foglaltoskodtam, s át akartam őt küldeni a másik, a sötét szobába. De félt.
Eszembe jutott, hogy az ember, amikor énekel, nem tud félelmet érezni.Ez valahogy az agy szintjén is magyarázható, hogy gátlódik egyik terület a másikától.
Szerettem volna, ha győzedelmeskedik ebben a próbában és ezáltal megerősödik. S nem mellesleg egy jó kis módszert is elsajátít, hosszú távra.
Így hát rá is zendítettünk, amit kettesben kérdezz-felelekkel szoktunk énekelni:
-Hova mész falevél?- s már hallottam is az útrakelő válaszát:
-Oda, hova visz a szél.
-Honnan jössz falevél? - énekeltem, s vártam a választ, nem késett soká:
-Fa ágáról hoz a szél.
A következő dallamsorokat már el sem kellett énekelni, eddigre visszaért boldogan, mosolyogva a bátorság erőit felizzító kisfiam.
-Anya, nem féltem!
