"Alapjában véve minden mű csekély, ha a végtelent nézzük; az számít, amit magunkból: szeretetünkből, jóindulatunkból beleviszünk."
Brunszvik Teréz


Zenei ötletek foglalkozásokhoz

Tartalom:
Holle anyó
RITMUS - iskolásoknak szóló tematika
DALLAM - iskolásoknak szóló tematikaVilágszép nádszálkisasszony 3 részletben
Világszép nádszál kisasszony
Békakirály és Vashenrik

Kígyós mesékhez ötletek
A formák- a háromszög és a piramis

A formák- a kör és a gömb
Csipkerózsika
A Szfinx rejtélye, avagy az ember útja a születéstől a szépkorig
Vas Laci

Barangolás Tá király és Titi királynő birodalmában
A járművek
Az élőlények mozgása
A világűr
Az órák, percek, másodpercek titkai
A TÉL
Az érzékszervek
Az égig érő fa

A kettősségek, a természetben lévő ellentétek

Földanya ölén ringatózva

A tél

Manókról, tündérek
Az ősz
A kozmosz hagjai

A kert muzsikája
A 4 elem szintézise
A tűz elem
A levegő elem
A víz elem
A föld elem
És egy-két ötlet


Ötletek, témák, melyeket szándékozom kidolgozni:

- drágakövekké válhatunk
- katedrálisok oszlopaivá, melyek együtt tartják az építményt
- a hegy tetején a vár (Akropolisz), amit el kell érni, s azért próbákat kell kiállni
Amikor még senki sem voltam
- ásványok, növények állatok, emberek világának összekapcsolása. Ebben növények, pl dinnye: görög a dinnye, felvágjuk és megkóstoljuk - gyerekek lennének a dinnyék
-népek zenéin keresztül haladni
- erények háza. Minden alkalommal kiválasztanánk egy erényt, ehhez válogatnánk állatokat, növényeket, természeti jelenségeket, mint szimbólumokat. Minden erény nyit egy kaput.A végén visszanézhetjük, mi mindent találtunk meg ezidő alatt. Konkrétan is épülhetne egyegy kis "szoba" papírból, gyufásskatulyákból, azokkal  a szimbólumokkal, amikről szó van.
- a hangszerek "lelke"
-          színek
-          fiúk és lányok (szerepek, és egymást kiegészítő erők)
- a Végtelen történet több alakja is inpirált: Ujuóla asszony, Tarnód bányája, az emlékek helye, Szőrszörény, a mindig perzselő és vele párhuzamosan Perelin az éjvadon, A Szerencsesárkányok, Atraskó tükörpróbája, A Déli Jósda, A mindent látó Szfinxek, A bohócos salabókokká lett csúnya, de ezüstfiligránt készítő aharárik
- játék azzal, hogy közösen írunk egy mesét, és a dalokat közben kitaláljuk, hogy hogyan tartozzanak hozzá, milyen játékok legyenek benne
-Táborterv: minden napra egy mese, egy zene. (különböző témákat felvető: Rózsát nevető királykisasszony, Lotilkó szárnyai, Macskacicó, Az égig érő fa, Aranyszóló pintyőke, Varázsecset, Fából faragott Péter, Az állatok beszéde, Aranyhajú ikrek, Cerceruska, Mindent járó malmocska, )
- a ház mint motívum, a melegség, otthon léleknek helyet adó tér, megnagyítani, lekicsinyíteni képzeletben ezt a teret, "háztípusok" - palota, otthon, iskola (Kiment a ház az ablakon, Cifra palota)
-hó lepte fák- tisztaság átélése
- cirkusz, mint téma (Bohóc, bukfenc, ügyességi játékok, Tigris, lovak - Gyí paci és társai, gólyaláb- Gólyás dalok, hinta-palinta stb)
- vásár (Én elmentem a vásárba félpénzzel, - közben kis megállások kis játékok, pl. tyúkot vettem - megkergettek a tyúkok, meg is csípkedtek - a felnőtt a tyúk. Lovat vettem - egy két lovazós játék, Gyí paci paripa, Hőc hőc katona, és lehet modern dolgok is: biciklit vettem (Biciklizős dal), autót vettem, kisvonatot vettem stb.)

- rejtőzködő állatok (pl. zárkózott gyerekeknél jó téma lehet) - csiga (Lassan jár a csiga-biga), teknős (Bent a vízben a teknősbéka gyorsan siklik mint a hal, kint a parton a teknősbéka lassan mászik majd' meghal, kismadarak a fészekbe rejtőznek (Tillili), gyík, kaméleon, halak a vízi növények közé,
-hintázni, és mindig egy másik világba ugrani ki a hintából
-Katonás játék hangyákkal - Hangyák fekete munkás serege... Cipelnek ezt-azt, elejtenek ezt-azt, az eső útjukat állja, levélen, törzsön találkoznak madárral, bogárral
-KERÉK - malomkerék, kocsikerék, bukfenc, talicskakerék, diódaráló, úthenger, kerekes kút, vasúti kerék, körhinta
- TÜKÖR - tó tükre, ki- bejárni a tükörben, egymás tükrei vagyunk, kéz a tükör, 2 oldalunkat tükrözve mozgatjuk, lent fönt is tükrözzük, ablaküveg, kanál, tányér a tükör - ha ezekbe nézünk, milyen tevékenységet látunk?)
- FÉNYT KERESNI - ember szemében, vadállat villant az esti fényeknél, víztükörről visszaverődik, amikor a felhők közül átszűrődnek a fénnyalábok, réz templomtetőről, falevélről, vadkacsák tolláról, szitakötő szárnyán megcsillan, pókhálón lévő cseppekről
-játék : különböző helyről jövő hangokkal. Hangtérképet rajzolni, meghatározott hangot követni, azt megtalálni hangzavarban, vagy párban és követni a párom által adott hangot,
- a gépek hangjai: Hallod-e te kiskovács - osztinátó ritmussal, tá titi titi tá, Hova megy a traktor, Tyafi, tyafi tyafi tyafi - a mosógép ezt mondja, amikor centrifugál,
- Nyaralás, víz, úszás - víz hullámzását utánozni a testtel



Holle anyó bevezetés:

KÚT TÉMA

Rakni babzsákokból, kendőkből egy kutat

Játékok:

Belekiabálni, ami visszhangzik soronként (versikéket, dalokat): Mesekút, mesekút, kinccsel teli csodakút… Itt kerekedik egy kis kút, Abból iszik egy kis nyúl. Erre megyen itt megáll, itt egy körutat csinál, ide bújik, ide be, kicsi kútnak belsejébe (kicsi gyerek keblibe helyett)

Körbe járni a “káván” úgy énekelni: Szili kút…Mély kútba tekintek….

NÉVÉNEKLÉS

Nagy kék anyagot kivenni a kút közepéből: Kék selyemkendő zöld selyem rojtja, angyalszemű kis Gáborka fordulj ki a sorba

JÁTÉK A KENDŐVEL

1 gyerek benne fekszik és meglengetni

Alászaladhatnak - esik az eső Csepp csepp Csepreg dal vagy a víz beborítja Forrás hova fut a vizes?

Szili kút szanyi kút... - Visszatesszük a kendőt a kútba, megköszönjük, H együtt játszottunk


Mesélés utándal: 

Betemetett a nagy hó

Hull a hó

Nyílik az égablak esetleg - erre lehet hópihe táncot járni


Dramatizáláshoz ötletek:

DOLGOZIK OTTHON A LÁNY: 

Borsót főztem…

Keverem a kását sütöm a pogácsát

ORSÓVAL FONALAT FON

Lánc lánc eszterlánc

KÚT

Szili kút

Mély kútba

KENYEREK KI

Kel a Nap keleten- kisült a 

Tüzet viszek lángot viszek…

ALMASZEDÉS

Alma, alma piros alma…

DUNYHA RÁZÁS

Hull a hó

Betemetett a nagy hó

HOLLE ANYÓ FOGA?

Feltöri a jeget- Hallod-e te kiskovács

KAPU, AMIN VISSZA LEHET JÖNNI

Hold, Hold fényes lánc

Bújj bújj zöld ág

A végén

Kis kece lányom fehérbe (aranyba) vagyon


RITMUS
  • egyéni ritmus – milyen a belső ritmusom?
hangszerrel, vagy csak hanggal, testünkkel kiadott hanggal
  • mindenki figyeljen a saját szívének ritmusára. Azt jelenítse meg valamilyen finom hanggal
    • közösségben meg kell tartani a saját ritmust – kavalkád lesz, de nem baj…
    • ritmus megtartása magunkban számolunk tovább – ld. Pszich.gyak
    • dal éneklése, és belül folytatjuk, intésre hangosan – Kis kece lányom pl.
  • páros, hármas, kiscsoportos ritmus - egymásra figyelő feladatok
    • sziámi ikrek, együtt kell lépni, figyelni egymás lépését – lassú dal (Madár voltam álmomban), majd gyors dal (Pörög a forog a szoknya)
    • babzsákdobálás egymásnak adott ritmusban – csukott szemmel megpróbálni? (Tigris)
  • közös ritmus – alkalmazkodás
    • babzsákadogatós versikére, ritmusra
Először egyekre, majd titi tá a kézben a babzsákot ide-oda és továbbad.
Som dere - dalra
(Megyek itt, megyek ott, egyszer bal, egyszer jobb. Fenn az ég, lenn a kút, hideg jég, hosszú út.)
  • ritmusok a zenében – zenehallgatás, milyen hangulatot hordoz számodra?
    • - cselló: A hattyú és a Tarantella
A tarantella kifejezés Dél-Olaszország jellegzetes táncait, illetve a hozzájuk kapcsolódó zenei stílust jelöli. Tempójuk gyors, ritmusuk jellemzően 6/8, 8/8 vagy 4/4.
A tarantellát a források először a 17. század elején említik. A 19. században a Szicíliai Királyság szimbólumává vált, és a tarantella név ekkor olvasztotta magába Dél-Olaszország számos táncát.
  • az „Előre ifjú szívek”-et meghangszerelni

Ötletek még a ritmushoz:
  • szünet szerepe a zenében
  • 2 gyerek a kör közepén labdázik, vagy valami egyértelmű tevékenységet végez. Azt kell „szinkronizálni” a hangszereikkel a körben ülőknek.
  • körbeadni a vezető által keltett ritmust, ők a visszhang
  • karmesteres játék – erdőben a szél – kendővel mutatja, hol szól a hang – szalad a többi gyerek előtt
  • konkrét ritmusokat mutat valaki – azt kell mindenkinek követnie
  • titkos karmester – valaki indítja a ritmust (mint fent), egyvalakit kiküldenek, akinek ki kell találnia, ki a karmester
  • kétszólamú ritmusozás
  • egyik csapat elölről, másik csapat hátulról kezdi a ritmusokat, amiket a táblára írtunk
  • De kopog a tikfa! (Sáry László)
„De kopog a tikfa!” Ezt ismételgetjük titi, titi, tá, tá ritmusban. majd, amikor a vezető a tikfa szó alatt azt mondja, hogy „váltás!”, a következő alkalommal: „Kopog a tikfa!” lesz, majd utána megint az eredeti mondat.
Két csoport játssza, az egyikben nincs változás, a másik időnként kihagyja a „de” szót és ezáltal elcsúszik a két csoport.
Nagyon nehéz, nagyon izgalmas.
  • Különböző metrumok egyszerre
    • Paripám csodaszép pejkó” ¾-es lüktetés. (nincs szünet, mint a dalnál!)
Közben 4/4-es: dobbantás, comb, taps, csettintés.
Paripám csodaszép pejkó,
Ide lép, oda lép, hejhó!
Hegyen át, vizen át vágtat,
Nem adom, ha igérsz százat.
Amikor paripám ballag,
Odanéz valahány csillag.
Amikor paripám táncol,
Odanéz a nap is százszor. – felírni a táblára?
    • Kellene kis kert bő termő” (4/4) mondja, járja az egyik csoport.
Éj mélyből fölzengő”( ¾) mondja, járja a másik csoport.

DALLAM, HANGOK
  • egyéni hang
    • kalimba – egyéni kis zenélés körbe megy – maximum 10 embernél
    • hangszert venni magunkhoz, abból milyen sokféle hangot tudunk előcsalni, s a közül melyik kapcsolódik leginkább hozzánk – a végén mindenki bemutathatja
    • mongol ének – u o a é í - a törzsön egyre feljebb képzeljük a hangot. Együtt adjuk ki, mindenki abban a hangmagasságban, ahogy jónak érzi Lesz egy fura hangkavalkád belőle
  • páros hang
    • két szólamú zenék, kánonok, hangszeres zenék Pál, Kata, Péter, Megfogtam egy szúnyogot
    • két népdalt összeillesztve is érdekes hangzás lehet: A csitári és az A jó lovas… (C-ről)- zenehallgatásként
  • az egység hangja
    • 2 csapat van, az egyik egy természeti jelenséget kitalál és azt jelenítik meg hangokkal – hangszerek, kiadott hangok, csak szavak nem lehetnek.
    • improvizációs faladatok Felszállott a páva pl.
    • Egy spirituálét úgy dolgozzuk fel, hogy a gyerekekkel egy vagy két szólamot megtanulunk, a felnőttekkel a többit és lenne hozzá dobolás Robival
Siyahamba
Mi menetelni fényében Isten 
Funga Alafia
https://www.youtube.com/watch?v=Byb29qtEXog
Alafia: A greeting, like hello with the meaning of "good health" or "peace" (like "shalom"). Alafia is a type of traditional welcome dance.
Fanga: A traditional welcome dance. It's often misspelled as "funga".
Ashe: (Pronounced "ah-shay") The Yoruba believe "ashe" is a basic force emanating from the Creator that unites all living and non-living things. Some translate it as "amen" (although that word has more western connotations)
Aya ngena
Az Aya-ngena dalt a dél-afrikai feketék énekelték-éneklik, és egy ideje a világ számos országában... A szabadságért vívott harcról és a győzelemről szól. A mellékletben van néhány verzió a dal feldolgozásai közül.
  • hangszerek hangjai – milyen hatást gyakorolnak rád? – hangszerbemutató (xilofon, metallofon, cselló, gitár, kalimba, hangtál, s amilyen hangszer lesz még ott
  • Ki vagyok én – hangszerek képét ragasztani a hátukra, és a többieknek el kell mondani, hogy milyen a hangja, amit csak tudnak róla, s az alapján ki kell találniuk.- párokban adjuk a feladatot, és össze kell párosodni, s a végén megnézzük, hogy jól álltak-e párban
Ötletek még a dallamhoz:
  • dallamok a zenében - zenehallgatás
  • emberi hangok, kire hogy hat?
  • páros játék: mindenki páronként választ egy hangszert. A pár egyik tagjának bekötjük a szemét, a másiknál van a hangszer. Kört alkotunk. A hangszeres adja a hangot, a másiknak a hangot kell követnie. A kör biztonságot, támaszt ad.
  • nevünket elnyilazni – dallammal énekelni – adott hangulatban énekelni - saját hangulatban


A Világszép nádszál kisasszony meséje egy táborban került elő, s így a mese elemeit 3 alkalommal dolgoztuk fel. Az első téma a táltos, a második a Napnak fényes pitvara, a harmadik pedig a Nádszálkisasszonyok megmentése volt.A mese szövege itt található.
 1. nap Egy saját dallal kezdtünk (Száguldozom szélszekéren,de lehet bármilyen csillagokhoz kapcsolódó dal, pl. Megyen már a hajnalcsillag, Csillagok csillagok stb.) Űrsétára indultunk, ahol mindenféle bolygók vannak, van, ahol nagyon gyorsan kell a lábunkat kapkodni, mert nagyon forró, de van, ahol meg nagyon hideg van, s reszketünk, nagy hegyeket is át kell lépni, vagy barlangokban bujkálni. Nini, ott egy csapat táltos, az orrukból csak úgy ömlik a tűz. Mindenki kapott tűz színű krepp-papír szalagot, amiből tüzet raktunk középre, a Tüzet viszek dalra.A tűz néha fellobbant, aztán lecsillapodott- hangos, halk éneklés, majd tettünk rá fahasábokat, s akkor újra nagy lánggal égett. Ezután meg akartuk tudni, hogy miért olyan gyorsan kell a táltosnak szaladni, mint a gondolat. Ha úgy ment mint a szél - Tekereg a szél, Almavirággal futkos a szellő, Fújja a szél a fákat - akkor nem volt iránya, össze vissza ment. Tekeregtünk, hajladoztunk a széllel. A fa egyik ágán megpillantottunk egy madarat, s megnéztük, hogy szállna úgy a táltos, mint a madár (Madár voltam álmomban), de akkor pedig a földre szállt le a madár, mi pedig a Napnak fényes pitvarába indultunk, ezért úgy kellett repülni, mint a gondolat. A táltost is elképzeltük. A madárral együtt lefeküdtek a gyerekek a földre, s becsuktuk a szemünket, s elképzeltük, hogy hol van rajtunk a táltos. Elképzelhették a gyerekek, milyen színű, milyen testrészükön van épp, mit csinál, hová bújik el rajtuk a táltos, s aztán az ujjainkkal konkrétan is indultunk a testünkön, mintha mi lennénk a táltos. (Sárkányparipán). Ezután a táltost szerettem volna velük eltáncoltatni, Beethoven Pastorale szimfóniáját elindítva, abban olyan jó sok finom rezgés van. A gyerekek nem nagyon figyeltek a zenére, de a táltost nagyon komolyan eljátszották, nyihogtak, felágaskodtak a hátsó lábaikkal, egymáshoz bújtunk, ahogy a társaikkal szoktak a lovak, ettünk, ittunk, mint a pacik.
Ezután csörgőztünk, és végül a Bóbitát énekeltük el.
2. nap Újra a saját dallal kezdtük, most vonatba álltunk, hogy az udvarról is összegyűjtsük a gyerekeket. Az új játék a lelassítás és a felgyorsítás volt. Az egyik bolygón minden sokkal lassabb volt, ezért mi is lassított felvételben mozogtunk, a másikon pedig gyorsított "üzemmódban" ment minden dolog, s emiatt gyorsan szaladtunk. Mentünk úgy, mintha mindenütt kocka alakú kövek lennének, s úgy is, mintha gömbölyű kövek. Újra úgy is, mintha nagyon hideg volna, s végül a jótékony Napunk körébe érkeztünk meg. A hangszerek kiosztása után karmesteres játék következett. Hangosítottam, halkítottam őket, s szél is fújt, s ott a levelek megcsörrentek, amerre elszaladtam a gyerekek között. A többiek pedig csendben várták, hogy oda is elérjek. A csörgőkkel a kézbe Naprendszert alkottunk, középre álltam egy hangtállal, ami alapritmust adott, s a gyerekek elmélyülten körülöttem keringtek. A ritmust gyorsítottam, lassítottam, s hátra arc is volt, s aki szeretett volna, bolygóként saját tengelye körül is foroghatott. Megérkeztünk a Napnak fényes pitvarába. Ott a tűzkádat az előző napi szalagokkal megvarázsoltuk, s először egy kisgyerek, majd többen beálltak a kör közepére, s a másik nevelővel egy nagy kendőt lengettünk felettük. (Tüzet viszek, Fehér liliomszál) (eredetileg lett volna még egy lépés, amiben egymást mosogatják, simogatják - Kis kece lányomra)
Végül tükörjáték volt a Hold, Hold fényes lánc-ra, több kisgyerek is kipróbálta. Itt aztán a szelet eljátszottuk, hogy megéreztük, s hogy ez alátaszított bennünket az alvilágba. Innen már nem zenés formában folytatódott a történet: a gyerekek szemét bekötöttük és a szülőknek egy hangszert csörgetve, zörgetve kellett a gyerekeket egy dombra felvezetniük, ahol a sárkány várta őket..
3. nap ugyanaz a dal, mint elsőre és másodikra, de most szoborjátékkal, a Fekete tenger 77. szigetét kerestük. Minden megállásnál megnéztem a gyerekek milyen szobrokká váltak vajon, s hol lehetnek a nádszálak. Ahol megtaláltam a nádszálakat, azok ott meghajoltak. Ünnepélyesen hajolgattunk (Csend ül a tájon). Aztán megláttam a banyát. (Banya). Megöltük együtt, s a nyergünkbe kaptuk a három nádszálat. Majd én mondtam, hogy nagyon kíváncsi vagyok, vajon nem csak becsapásból kell ezeket a nádszálakat magunkkal vinni, így kihasítottam a gyerekek segítségével egy nádszálat, de sajnos meghalt a kis szolgálólány. Elsirattuk (Bús a kis gerlice), de mentünk tovább. Egy forráshoz értünk, amit a táltos talált nekünk. A gyerekeket letakartuk egy nagy kék anyaggal, ők lettek a forrás. Vettünk a forrásvízből. A szülőket pedig megkértük, hogy jöjjenek és a kis nádszálakat hasítsák fel, s merítsenek az élet vizéből, és itassák meg őket.
Reneszánsz zenékre méltóságteljes tánccal ültük meg a lakodalmat.

Kígyós mesékhez foglalkozások

- A foglalkozás előtt a szőnyeg alá zsinórokat, ugróköteleket rejtünk el. Bevezető feladat, fedezd fel a teret, járd be, érintsd meg, szagold meg. Volt-e valami furcsa, találtatok-e elbújt kígyókat? Előszedni a kígyókat. Lehet különböző testrésszel is keresni a köteleket, vagy becsukott szemmel érzékelni a köteleket. Pl. kézzel, de a test többi részével is: lábfejjel, arccal, vállal stb.(Ehhez info: kígyók bőre a közhiedelemmel ellentétben nem nyálkás és síkos, ellenkezőleg, teljesen száraz. Testüket kisebb-nagyobb pikkelyek borítják, a bőr legfelső szarurétegét alkotva, mely meggátolja azt a kiszáradástól)

Kis kis kígyó (furulyával) tekeredj a fáról, Tekeredik a kígyó, Tekereg a szél

- a lábaink a kígyók. a gyerekek a meztelen lábaikat összedugják, és egymás hegyén hátán vannak a kígyók. Aztán hirtelen valami becsapott, és a kígyók felemelkednek, a lábainkat az égnek meresztjük, és a lábfejünk a kígyó fejek, s a kígyófejek körbe-körbe kémlelnek.
- ritmizálni vagy a vízisiklónak nincs lába, ezért ritmusosan kell a testét mozgatni, kipróbáljuk

Szisszen a kígyó/nyelve kinyújtva/az illatokat így/szippantja

tekereg a kígyó/bőrét kinőtte/elvonul félre/ott vedlik

Más ritmusú:Kétfejű kígyó/rejti a kincset/ha megtalálod/

szívedbe rejtsed
- Érzékelik a kígyók a testhőt –kezünkkel játék, meg kell egymás melegét találni. két önként jelentkezőt kérünk. A középsőnek bekötjük a szemét és a másik kisgyereket valhová állítjuk. Meg kell találnia a becsukott szeműnek, hol állhat a másik. A hőérzékelésért felelős szerv (gödörszerv) igen kifinomult, egyes kígyók akár a hőmérsklet változásának ezredét is tudják érzékelni

Nehezítésként egy dalt fogok énekelni, és befelé kell figyelnetek (Cifra palota stb.)-

- Mesélni a vedlésről: elbújik, s nem lát, mert a szemhéja (ami egyébként átlátszó és a két rész egybenőtt) elszürkül. A gyerekek is elbújnak, összekucorodnak. A vedlést eljátszani: kendőket rájuk teszem, s alatta van az új bőr, érezzük, hogy kicsi, mert folyton növekszünk (a kígyók csontja is folyton nő emiatt vedlenek)

– átalalkulás is lehet (s itt már a mesevilághoz kapcsolódunk) csodás királyfivá, királylánnyá válunk

Beethoven oboa trió  - táncolás akként, amivé a vedléskor váltunk

- a nagyobb gyerekek a fák, vagy kialakíthatnak a kezükből barlanglyukat is, és a kisebbek pedig a kígyók. Mint a tűz víz repülőnél: pl FA vezényszóra felmásznak egy fára vagy BE vezényszóra bebújnak a lyukba vagy SÜT vezényszóra sütkéreznek a napon.
- Elképzelni, milyen az, amikor nincs lábunk, és mindent azzal kell elérni?

Lefekszünk, mit látunk a világból? felemelkedünk a fejünkkel és a törzsünkkel – mit látunk? felállunk, mintha egy fára felkúsztunk volna… Akár hangokkal összekapcsolni, hogy mély közép magas és magas hangokra a mozdulatot ismételni, vagy hangszerekkel, s így hangmagasságokkal összekapcsolni. – kül. tudatszintek is, de egyben a tágítsuk ki a látószögünket is jelentheti
-A kígyó a nyelvével szagol.A kígyó nyelvével játék - Tapsra elődugjuk, addig énekelünk–öltögetjük ritmusra – először tapsolunk ritmusra, s utána pedig öltjük a nyelvünket ritmusra- biz. szavaknál kiöltjük Tekeredik a kígyó… a rétesnél, mert meg akarjuk szagolni
- kígyóbűvölős hangra táncolni, vagy szoborjáték
-direkt "pöszézni", mert ez a játékos kígyónyelv (pl. Hopp Juliszka...)
-botra felfüggesztett szalagokat kipróbálni.
Inspirációk voltak az alábbi a mesék: Sárga kicsi kígyó és Kígyó Darvitéz és Tatárvitéz, és Kígyós Jancsi
Zenék: Kígyóbűvölés1   Kígyóbűvölés2   Kígyóbűvölés 3
A formák: a háromszög és a piramis
A foglalkozás elején egy piramist építettünk aranyra festett gurigákból, és mindenfélét játszottunk a kendőket is belefűzögetve.
Bevittem egy egyszerű ruhafogast, és azt tekertem be olyan színnel, ami az épp következő dalhoz passzolt, és elmutogattam, milyen dologról fogunk énekelni. Pl. gólyacsőr: pirosba burkoltam és féllábra álltam, cica füle- fehérrel vontam körül, és a fejemre téve mondtam, hogy találják, ki mi lehet ez, ha még egy van belőle... Háztető volt még és jégcsap. A találgatás is izgalmas volt.
Az elején kis játék a háromszöghöz: a földre tettünk 3 babzsákot, és az mutatta az irányokat. A háromszög csúcsai: egyik láb, másik láb és befelé, a közös képzeletbeli kör középpontja felé a harmadik. Ezt a három irányt használtuk a Hopp, Juliskához. Egyik oldalra ugrottunk, aztán a másikra, s végül középen forogtunk. Eztán a jégcsap jött: Egy csepp, két csepp... ezt énekeltünk halkan, hangosan, körbe, lábujjhegyen járva is. Eztán a Nád a házam teteje jött. Elmutogattuk, elénekeltük. Ezután Eresz alól fecskefia, elmutogattuk. Majd a Gólyát (Hajlik a fűzfa kezdetű), és a babzsákok lettek a békák, féllábon álltunk, és amikor ...csőribe máris a béka vitéz.... akkor mindenki egyet megragadhatott. Eztán cicákká váltunk, mindenki miákolhatott, mászkálhatott kedvére - kicsit kiélhessék magukat a gyerekek. Aztán Cirmos cica hajj.. elénekeltük, s hogy a 3 as szám is helyet kapjon: 3 számolás után volt mindig egy miau. Cirmos 1 cica 2 hajj 3 miau, Hová 1 lett a 2 vaj3 miau Ott lá 1toma 2 baju 3 miau Most lesz1 neked2 jajj3 miau. A középső agyon-tört rész volt a játék lényege. Miauzás-sal is elénekeltük egyszer, hogy a szöveg helyett csak miau volt.  Szederbokor jött: először a kezünkből háromszög alakú tüskéket állítottunk ki, és azzal kicsit megszurkáltuk egymást, majd a játék az volt, hogy testrészt mondtam (előtte végigvettük a testrészeket), s onnan kifele szúrtunk egy tapssal egybekötve. Ezután égő gyertyákként fejünket a kezünk fölé téve énekeltük az Ég a gyertya ég-et, persze a végére leguggoltunk, ahogy elfogy a gyertya teste. Zenehallgatásként egy kis tánc jött: egy háromnegyedes ritmusú szép zenére: Körben séta, megállunk, kezünket, mint a növények a levelükkel a nap felé felemejük, nyitott tenyérrel. Egy felfele mutató háromszöget formáztunk a két tenyerünkből: hüvelykujjak értek össze, s a többi ujj egyként felfelé. Ezután egy tulipánt formáztunk a szívünk tájékán, majd egy magot, a köldökünk tájékán, és végül egy lefelé mutató háromszöget, ahogy fent írtam.
Csörgőzés és végül a Bóbita.

Formák: a kör és a gömb
Azzal indítottunk, hogy elrejtettünk kör és gömb alakú tárgyakat a térben: üveggolyó, kavics, poháralátét stb. Ezeket meg kellett keresniük a gyerekeknek, mind egy szálig.
Gyúrtuk a gombócot, a nagy kerek kendőbe bedobáltuk és énekeltük: Kiugrott a gombóc...
Kőketánccal kígyóztunk, és végül egy kört alakítottunk ki. Aztán a babzsákokból lerakosgattuk egy körbe, ami olyan lett, mint egy kút. Először próbálgattuk magunkat: kint bent kiugrani, beugrani, aztán a kút káváján sétálgattunk körbe, és ott mentünk körbe, a dalra, ritmusra próbáltunk, az apró lábak épp ráfértek a pici babzsákokra...Szélről legeljetek Aztán körbekerültük, de most épp biciklivel a képzeletbeli kutunkat, a kezünkkel tettünk úgy, mintha kerekeznénk. (Bicikli, bicikli...) A réten gombákkal találkoztunk (mondóka és a kalapnál kiemelve, hogy kör alakú) Gomba, gomba, gomba, nincsen neki gondja  És fel  is szedtük a kosarunkba egy-kettőt - Őzláb, csiperke... Majd katica pöttyöket képzeltünk a hátunkra és úgy repdestünk. (Domború hátam...)Eztán az átlátszó esernyős attrakció következett, amivel a pitypangmagot szoktuk eljátszani, és képzeletben repkedni mindenfelé. (Zöld mezőben sárga pötty...)  Labdát kaptunk elő (rongylabdákat szoktunk használni) - Száll a labda röpp, röpp - megpróbáltuk a dal ritmusára dobni. A következő dalban a gyerekeknek kellett figyelni, és a végén megmondani, hogy melyik gyümölcs, kerek, a felsoroltakból, és még mondjanak kerek gyümölcsöket. (Ha a gyomrunk korogna, gyümölcs lesz az uzsonna) Folytattuk ezt az Alma, alma, piros almával, s be is énekeltük a gömbölyű gyümölcsöket az alma helyére.A földön is gurulhattak, mint a diók: De jó a dió, mi pedig kánonban énekeltük. A süni összegömbölyödését utánoztuk, és azzal a játékkal kapcsoltuk össze, hogy amikor elhallgat a zene, akkor meg kell állni, de itt össze kellett gömbölyödni a csendre. Karmestereztünk is ehhez, az egyik kisgyerek inthette, hogy mikor maradjon abba a zene, s a többiek mikor legyenek süni-gombóccá.
Közös csörgőzés és Bóbita szólt a végén.
További ötletek még ehhez a témához:

- Hullahopp karika- beledobni, vagy ők maguk átbújnak alatta, felette, benne
- Betűk o, ó, ö, ő – szavakat mondani vele – dalban, csak o-val énekelni. Pl. Hopp, Jolosko...
- Csináljunk hógolyót és dobjuk el.

- Gömb- a kezünkből és a gyerekek együtt alkossanak egy gömböt kezükkel, vagy –egymásra kupacoldójanak
- Rajtad mi a gömb alakú? –fej, térdkalács, szemgolyó, popó, könyök, ököl – ezekkel a részeinkkel köszöntsük a napot!
- Bolygós téma – keringés, forgás közti különbség – önmaga körül forogjon és mások körül forogjon + jobbra, balra
- Gyűrűn madzagok mindenki egyet fog,a gyűrűn a labda- Fel kell emelni, hogy ne essen ki a labda

Csipkerózsika - a mese szövege
A történetet végigvettük, s egy-egy résznél volt dal:
- Sóhajtozott a király, s a királyné, hogy nem lehet gyermekük: Kis kece lányom - szomorúan énekeljük, a testünkkel is jeleztük, hogy milyen, amikor valaki nagyon szomorú
- megszületett Csipkerózsa: Itt ül egy kis kosárban - kisgyerek középen, letakartuk kendővel és körbe táncoltuk, a végén levettük a kendőt, hogy megszületett
-elégették az összes rokkát a városban: Tüzet viszek, lángot viszek - eljátszottuk a tüzet, összeszedtük a rávalót. A tűzzel játszottunk: először kicsi láng (karral mozgás), majd nagy láng (térdelő állásban egész felső testünkkel), majd elhamvadt, és már csak az ujjainkat mozgattuk - próbáljuk zenére.
- a kicsi királylány megnőtt - Kicsi vagyok én...
- a tornyokat itt mi megépítettük, mert a gyerekekkel az elején készítettünk papír gurigákból tornyokat, papírból a tetejét, s itt összeépítettük mindenkiét. Középre raktuk
- Körbejárta Csipkerózsika az elhagyatott kastélyt , amikor a születésnapján a szülei kikocsiztak és egyedül maradt otthon. Sétálunk sétálunk...
- Egy babával játszottuk el, ami Csipkerózsával történt. Ő épp eléggé kicsi is volt, hogy a papírvárban elaludjon. Az orsós jelenethez:
Kering az orsó – körbe forgunk s sl s m
Eltörött a korsó – dobogás sssl s m
Ránk esik a cserepe – fejre csapás sssl ss m
Guggoljunk le – leguggolás ss m d
- Az álomra egy nagy kék átlátszó kendővel beborítottuk a palotát és a babát.
Álom álom édes álom m s s m m d d m (támti támti
támti támti)szállj a csendes föld felé m s s m m d d(támti támti támti tá)
minden őrszem húnyjon, csak nem  d m m d d l, l, d
(támti támti támti támti)a várt s váró kedvesé. d m m d d l, l, (titám támti támti tá)
- Elképzelni, és eljátszani, ahogy a rózsabokor összefonódott, erősen, és nem engedi be a vitézeket. Először mindenki magából font egy rózsabokrot, aztán egymásból csináltunk egy nagy rózsabokrot, valakit megkértünk, hogy legyen hős, de még nem nyíltunk meg. Kell még hozzá tanulni a hősnek, gyakorolni, próbákat kell kiállni, míg a rózsa be nem enged bennünket.
- a hősök kardttánccal készültek. Először fényes papírból meghajtogattuk a kardokat, majd reneszánsz zenére kis kardtáncot mutattam: keresztezett mozgásokkal, fordulással és úgy vágás stb.
- A harmónia próbáit is kiállták a kis hősök: ritmusgyakorlat–Cifra palota énekeljük, ritmizál+ének. csak ritmizál (tapssal, vagy hangszerekkel). Lehet a magunkban énekeljük tovább és karmester intésére hangosan.
- bátorságpróba:  Mocsárban a szigetek, ahol nem süllyedünk el, ezek voltak babzsákok. Dalra - ritmusra: Sárkányparipán vágtattam.
. megnyílt a bokor- amit a szülők alkottak, mögötte egy aranyhíd volt, amin bemehettünk Csipkerózsához, és mindenki megpuszilhatta - és felébredt.
- Dereng a hajnal és szól a dal  ddd ddd m r d (6/8tititi tititi tá ti tá)
Innen is onnan is kürt rivall mmm mmm s f m(tititi tititi tá ti tá)Hallali hahó, száz felel -a      d'd'd'd's d'td' (tá tiri ti tá tá ti tá  - ti)
hegy, s a völgy is énekel l s l s d' m s s (tá ti tá ti tá ti tá)
Erre felébredt mindenki
- végén ünneplés- Kardtánc újra és Hopp Julika
Gondolatok a témához:
- nem hívják meg az egyik bölcs asszonyt, aki viszont később a történet szerint beavatóvá válik- olyan titkot mutat meg Csipkerózsikának, mellyel mindenképpen találkozott volna ?????
-rokka témája – az élet fonala. Az élet szövetét szövi a Lélek. S ez sebet ejt, s a tudat is belealszik a sok külső formai tettbe
- női lélek ébredése is lehet a rokka-vér téma. A gyereklány míg nem válik felnőtt nővé, nem tudja az élet-energiát magához engedni, nem mozgatja, nem lesz rokon a természetével. Amikor megérik a nő, akkor tud bánni ezekkel az energiákkal. Mely szeretet-bölcsességben fog majd megnyilvánulni.
-torony témája – valami magasság, ahová eljut Csipkerózsika. Mint Fons Mercurialis – megláthatja, bepillanthat a jövőjébe, az élet titkába. De mivel még nem az övé, elalszik.
Miről álmodhat Csipkerózsika?
-a tavasz ébredése téma
-a toronyban az élet-energia, szeretet-bölcsesség tudásába beavatódik, de a tudat elalszik, mert nem felkészült még ezen erők megmozgatására, saját lélekbe integrálására, elmélyítésére, átalakító erejének befogadására
-a tanuló ember, akinek lelke ugyan nem éber, még alszik, de már felébresztette valami titkos erő, s emiatt a fejlődését és mások fejlődését aktív türelemmel képes végigvárni, végigélni (kinyíló és elhervadó virágok) Tettek, melyek feleslegesnek tűnhetnek, de mind mind a lélek felébredéséhez vezető utat jelentik, s addig nem is ébredhet fel a lélek, míg a megfelelő idő el nem jön.
- rózsabokor- az élet-energia tettek formájában tettek-következmények, melyek az időben s a láthatatlanban is dolgoznak
kinyílás-elhervadás ciklusain meg y keresztül a bokor
sok-sok ilyen cikluson
és sok harcon, mert jönnek a királyfik, hogy harcoljanak, de nem bírnak beljebb jutni, túl erős ez a bokor.
A lélekig sem hatolnak el a tanítások, csak a tettek révén
-pókhálós lesz a palota – legalábbis az én képzeletemben. Jótékony fátyol vonja be az ember valódi természetét, és amikor eljön az idő, ezektől megtisztul a tudat, mert megtisztítottuk őket tőle

A Szfinx rejtélye, avagy az ember útja a születéstől a szépkorig

Születés előttre képzeltük magunkat, egy nagy kék anyag alatt gyűltünk össze, s mint kis csillagok olyanoknak képzeltük magunkat, elképzeltük, milyen a színünk, az illatunk, a tapintásunk. A Csillagok csillagok kezdetű dalt énekeltük, s egy shantival/kosival adtunk ki felemelő hangokat mindenki füléhez közel tettük ezt a finom hangszert, hogy átérezze jól a megnyugtató rezgéseket. Ez a hangszer/szélcsengő többször is visszatért a foglalkozáson.
Születéskor a kendőt lehúztam a gyerekekről: és a Helyet cserél Hold a Nappal kezdetű dal lágyságára születtünk meg. Kicsi orr, kicsi száj/Keretezik kerek áll,/kupolája homlok/Piros arc piros nyár, /áfonya kék szembogár, /a pillái lombok – simogató, elénekeltük, s mindenki magukon kereste meg és talála meg, amiről énekeltem, utána már együtt. Kis gyerekkori játékként: Húzz, húzz engemet. A növekedés pedig a Kicsi vagyok én-re történt. Utána a shanti hangja jött, a felnőttkor köszöntött be: mint egy kis avatás, ami újra ugyanarra a csillagra emlékezteti az embert, amilyen volt a láthatatlan világban, mielőtt még nem öltött testet.

(Ezt a két versikét kihagytam, de ötlet volt: Sima út, sima út, sima út, szembe ültetjük, lassan döcögtetjük/Göröngyös út, göröngyös út, göröngyös út, zötyögtetjük szaporán/Kátyú! leejtjük
Segítsetek meg-sza-ka-dok, segítsetek meg-sza-ka-dok!/Mostmár-csakkibírom, mostmár-csakkibírom!
Lassan döcögtetve, és gyorsan a második sornál, hadarva, miközben vagy a karjait
mozgatjuk, vagy - ha szemben fekszik velünk - a lábait hajlítgatjuk. Nagy gyermekkel körbe
sétálva, zakatolva is lehet. Utcán is lehet, vagy kirándulás közben, kaptatón.)Foglalkozások jöttek, amik a felnőttkor tevékenységét meghatározzák, és amivel adnak egymásnak az emberek: Borsót főztem - szakács, Süt a nap süt a pék - pék, Kormos az orrom - kéményseprő, Én kiskertet kerteltem - kertész, Traktor - földműves. Mindegyiket eljátszottuk.
A Varázslót végül- hogy bárkiből lehet varázsló - mert amikor mosolyt tudunk csalni pl. az anyukánk arcára, mikor szomorú, az már egy varázslat, vagy mi magunk tudunk átalakulni, és elfelejteni a rossz érzést, az is varázslat...



Itt volt egy zenehallgatás, mindenki elmehetett dolgozni, valami Beethoven zene volt, amiben mindenféle hangulat, de olyan dolgos volt.
A szépkor jött végül:
Giling, galang, szól a harang,
Harangoznak estére,
A nagyapó kedvére.
szó mí-vel végig
Betemetett a nagy hó - elmutogattuk a nagyapó bajszát és a nagyanyó haját.
A végén elmarat a csillagra visszatérés, de sztem lehet ezt is beletenni. Akár a shanti hangjaival és a Csillagok csillagok dallamával.
Végül csörgőztünk és Bóbita

Vas Laci meséje itt található
A mese eléggé bonyolult. Emiatt csak a játékokat, melyeket a mesélés közbe beszúrtam írom le:
A fiú elindult a lánytestvéreit megkeresni, találkozott egy anyókával.
Folyt köv. bocs.

Barangolás Tá király és Titi királynő birodalmában
Megérkeztünk Tá király és Titi királynő birodalmába. Épp egy lovagi viadalt tartanak, ahol a hangok és a ritmusok egymással versenyeznek. De ez egy különleges viadal, mert hogyan versenyeznének a hangok egymással, ki mondaná meg, hogy melyik hang a nyertes, melyik a vesztes, hiszen egy dalban minden hangnak a helyén kell lennie, nem lehet máshol, mert akkor már egy másik dallá válna. Minden hangnak, ritmusnak ott kell lennie, ahol van. Így a viadal valójában egy nagy zenemű. Mindenki akkor és ott szólal meg, amikor neki kell. A viadal csúcspontja, amikor közösen létrehoznak egy zeneművet. Ehhez gyakorolnak előtte, s mindenki be is mutatkozik.
De azért sokat játszanak. Bemutatni a lakókat, szeretnek énekelni, táncolni Például gyorsan, lassan, hangosan, halkan, egyenletesen vagy szabálytalanul, bicegve.
A metronómot vittem el, amit megfigyeltünk. Ki kellett találniuk, hogyan működhet. Lassú, gyors mozgást játszottuk el, és a testünkkel is reagáltuk: tapssal. (lehetett volna még több testi játék: fenékbillentés, láblengetés stb. Minél többféle testrésszel felvenni a ritmust- koordinációt, ritmusérzéket fejlesztő gyakorlatok.) Csilingeltettük is, 2,3,4 ütésenként. Mindenki a kezébe foghatta, hogy megfigyelje. Az előlapot is megfigyeltük. 
Ezúttal babzsákok voltak az elején a segédeszközök. Elsőre a Süss fel napot lassan énekeltük, s közben ritmusra igyekeztünk a babzsákokat feldobni. Másodszorra "mocsárjárás" következett. Ledobáltuk a babzsákokat, s az Erdő mellett nem jó lakni-ra az épp lépésnyire letett babzsákokon kellett ugrálni, mert külöben a mocsár nyelt volna el bennünket, ha mellé lépünk. Majd a fejünkre tettük,  s hogy ne essen le, úgy kellett a Jön a kocsi, most érkeztünk-et ritmizálva és arra lépegetve haladtunk. Eltettük a babzsákokat és a szavakat kezdtük kicsit ritmizálni:
Tapsoltunk egy szót, szájjal formáztuk, mondtuk is- nem hangosan, és ki kelettl találni madarak: pacsirta, rigó, páva, fülemüle, sas, 1-2-3 szótagos szavakat.
Hosszabb neveket ritmuzáltunk. Anakonda tá ti tá ti tá ti. Aztán eljátszottuk a testünkkel is. Úgy csúsztunk, mintha mi lennénk az anakonda, s megtartottuk a választott ritmust hozzá.
Ezután bemutatkoztak a ritmusok, akik zenebirodalom jeles képviselői: Tá - Lassan jár a csigabiga dallal végig tapsoltuk.
Táá- csak bemutatással
Tááá - ÁBCD rajtamkezdé
Táááá aki olyan álmos, hogy 4-ig kell számolni, mire becsukja a száját.
És a gyors csapat is felsorakozott:
titi  - mindig szalad, Titi királynő a vezetőjük, s őt onnan lehet felismerni, hogy mindig szaladni szokott a folyosón, a lépcsőn – mi is szaladtunk, aztán tapsoltunk is. Jön a kocsi most érkeztünk
Egyenletes ritmus: Fut szalad a pejkó

Nyújtott, felemás, beteg lábú verebet játszottunk. Kerekes együttesCD-jére 6. track – itt könnyítésként le lehetett hátra feküdni, és a lábat a magasban mozgatni, figyelve a zene ritmusát
Lassan jártunk a Tigris dalára. Majd gyorsan a Kicsike lány ha táncol-t táncoltuk.
Újabb zenehallgatás-szerűt játszottunk, amiben zongorán dallamokat fűztem sorban, mindenféle hangulatú, ritmusú dallamot és a gyerekek mozogtak rá tetszőlegesen.
Szabad csörgőzés és Bóbita zárta a végét, ami a megszokott biztonságos keretet jelenti.

 A járművekről szóló foglalkozást egy mese köré építettem, hogy ne csak „unalmasan” a járművek jöjjenek egymás után, hanem legyen valami cél, valami, ami elvarázsol, ami motivál és megoldandó feladatokat ad. Így esett a választás a Pelikánmadár magyar népmese történetére. Először építettünk a Cifra palotával a képzeletünkben, s mozdulatokkal kísérve tornyot, s várfalat ki-ki szivárvány színből vagy öreg kövekből… Azután a királykisasszonyt is megénekeltük az Itt ül egy kis kosárba’ kezdetű dallal Az öreg király elveszítette már fiatal korában a szépen szóló pelikánmadarát.. S mivel senki gróf, báró, királyfi nem tudta előkeríteni a király urunk Pelikánmadarát, a szegény szolgalegény indult útra tarisznyájába szalonnát, vizet, kenyeret, hagymát téve. Mi is elmutogattuk, hogyan tesszük a tarisznyánkba ezeket, s útra keltünk. A keresés közben - a népmesét kicsit kiegészítve - először találkoztunk az erdőben katicával (Domború hátam), és a traktorossal. A szereplők mindig a csapatból kerültek ki, anyuka-katica, apuka-traktoros, persze a táncolást és a traktorvezetést, és mindenki vakargatását már a dalmester végezte  Azután találkoztunk az ős –öregapóval, aki Lassan járt, mint a csigabiga, de annál bölcsebb volt, s adtunk neki a kenyerünkből, szalonnánkból. Cserébe útbaigazítást kaptunk a százéves öreganyjához. Az öreg anya azt mondta nekünk, hogy menjünk az Óperenciás tengerre, és odaadja az aranyszőrű paripáját. Felugrottunk hát a hátára (egy kisgyerek megkapta az arany-színű kendőt a hátára, melyet magasra akasztottunk, és alatta a foglalkozás elején egy hidat rakosgattunk ki két szék közé kendőkből) és már repültünk is a Sárkányparipán vágtattam kezdetű dalra, majd a Gyí paci paripa ritmusára nyargaltunk tovább. Az Óperenciás tengerre érkezve egy sípot kaptunk a paripánktól és megígérte, hogy segít bennünket, ha megfújjuk. „Többet ér egy kérdés száz keresésnél!”, mondotta a paripa, majd elnyargalt. A tengerre szállva elaludt egy kicsit a csapat, a tenger meséjére, hogy honnan jött a víz (Forrás hova fut a vized) majd álmodtunk a Pelikánmadarunkról egy klasszikus Vivaldi fuvola zenét (lassú tételt) hallgatva. Ott a csillagok közé érkeztünk, s mindenféle járással –forró csillagon szökellve, nagy kráterekkel tarkított égitesteken nagyokat lépdelve jutottunk át. Ott is egy öreg asszonnyal találkoztunk (egy bátor kislány változott át), aki elmesélte, hogy a Pelikánmadár egy hatalmas fa ágai közé van beszorulva. El is jutottunk ahhoz a fához (egy nagy ajtó tetejéhez tűztünk be egy piros kendőt) de elérni bizony nem tudtuk. Ekkor megfújtuk a sípunkat, s a paripánk felrepített bennünket.) A Pelikánmadarat kiszabadítottuk, s vittük az Öreg Királyhoz. Az Öreg Király egy idősebb nagypapa volt (papír-koronát kapott a fejére), aki miután meghallotta a dalt (Tillili tülülü furulyaszóval) már mosolygott is, és láthatóan megifjodott ettől a mosolytól. Eztán már csak mulatoztunk, csörgőztünk, s végül a Bóbita dallamára nyugtattuk le szívünket az izgalmak után.

Az élőlények mozgását vettük végig. A dalok közben mindig felhangzott a Róka róka réten, fuss a holdas égen 2 sora (d r m f s m/s f m r m d). Ez alatt a gyerekek fel- s alá futhattak. A futás végét mindig valami varázshangszer jelezte: triangulum, csengettyű, shanti... Minden futás után valamilyen állattá varázsolódtak a gyerekek és kipróbáltuk, milyen is kőnek lenni, hogyan tágul ki a melegben, s szűkül össze hidegben. Ezt a testünkkel mutattuk. Aztán magból kinövő növények lettünk, akik a Nap fényét követve mozogtak: kibújtunk a Láttál-e már valaha dallamára, s virágot bontottunk a Piros, sárga kék... kezdetűre. Úsztunk szép lassan, mint egy bálna (Úszik a tóban sok moszat...), tekeregtünk, mint a kígyó, karjainkat magunkhoz szorítva, mert hogy a kígyóknak se kezük, se lábuk. (Tekeredik a kígyó) Ső, a kis kígyóknak egy szék alatt is át kellett bújniuk, kipróbálva ügyességüket. Kis sünikként azt játszottuk, hogy megijeszt bennünket valami, s akkor összegömbölyödünk. (Szúrós gombóc). A dalt úgy énekeltük, hogy amikor abbamaradt, a gyerekeknek össze kellett gömbölyödni. Ez a szoborjáték csak sünik módjára. A cicák következtek. Ebben volt a gyerekeknek a legtöbb tapasztalatuk. Így a Cirmos cica hajj! kezdetű dalt együtt kipróbáltuk mindenféle módon, ahogyan cicákat már láttunk: lustálkodva, dörgölőzve, mérgesen, undokan stb. S megpróbáltunk "cicául" beszélgetni. Feltettem a kérdést: Miau? S elmondtam, azt kérdeztem, hogy érzitek magatokat? S a gyerekek mindegyike válaszolt, a maga módján :) Miáuzva. A dalt, még a finom tappancsolással elénekeltük, ügyelve a csendességre, s egy Haydn darab (The clock/ andante) zenéjére lehetett tovább ezt a játékot folytatni. A madarakat énekeltük még meg, amint totyognak a vízparton (Ül a tó partján kárókatona) és amint a határtalan égboltot hódítják meg kiterjesztett szárnyaikkal. (Szalakóta). Az ember mozgásáról beszélgettünk még egy kicsit: a szívünk is hogy dobog, s a mellkasunk hogy emelkedik szépen ritmusban. S nem csak a kezünk, lábunk, fülünk :) nyakunk stb. mozog. Valójában a mozgás folyamatos, mert élünk. Ezután csörgőztünk még s a Bóbitát énekeltük.

A világűr témája volt soron. A foglalkozáson a káosz-kozmosz, a rendezetlenség és rend, a szétbomlott, szétesett állapot és a harmónia, egység, fejlődés fázisait szerettem volna élményeinkbe beleszőni. Épp ezért egy ősi indiai mítoszhoz fordultam segítségért: Brahma mítoszához, aki Ananta kígyón ült az idők kezdete óta. S amikor belélegzett, az előző teremtés világai megszűntek, s a Káosz, Ananta kígyó tekergett a láthatatlan világában. De amikor kilélegzett, a világok megszülettek, a Napok, csillagok, bolygók, s az összes égitest. A gyerekekkel ezt játszottuk el. A foglalkozás során több alkalommal lélegzett be és ki a nagy Brahma, s keletkeztek világok, s benne mi is rendeződtünk, s kerestük kalandunkat. Először egy szájharmonika beszívott hangja szemléltette, hogy most épp Brahma belélegzik, s a gyerekek a Káoszhoz „hűen” fel alá járkálhatnak, futhatnak össze vissza, csak arra figyeljenek, hogy ne ütközzenek egymásnak. A szájharmonika kifújásával megkezdődött a teremtés. A Süss fel nappal már középen is állt a Nap, egy triangulumon játszó kisgyerek személyében, aki eljátszotta, hogy adja a fényét, mi pedig körbejárjuk egy kört alkotva. Mi is vettünk valamilyen hangszert a kezünkbe, s figyelve a középen álló kisgyerekre, az ő ritmusához igazodva kerestük a harmóniát, keresve saját ritmusunkat is. Újabb Káosz következett a gyerekek már tudták, hogy szaladgálhatnak fel-s alá, majd a shanti (koshi) szélcsengő hangja „rendezte” a világokat. A Holdat a Napot és a Földet láttuk meg most. A Hold visszatükrözte a fényt, (Hold hold fényes lánc) s így a gyerekek tükörképben játszották a mozdulataimat, segítségként mondtam, mit is csinálok, hogy segítsem a gyerekek figyelmét. Újabb visszahúzódás és kiáradás- most furulyára váltottam, s egy saját dalt énekeltünk. Az „űrséta” alatt játékosan lépdeltünk- hol a tűz égette a talpunk, hol repültünk, hol hatalmas hegyeket jártunk meg a Marson. A következő Káosz ciklusában Ananta kígyó lustálkodott, és a földön feküdtek a gyerekek is, és úgy indult el a zene (Händel: Fireworkmusik egy lassú , ünnepélyes tetelével) csillagok születnek, a gyerekek dönthették el, milyen lett a színük, illatuk, irányuk, erejük, hideg vagy meleg volt a fényük. A darab végén aki szerette volna az megmutathatta a többieknek, ő milyen csillaggá vált, azaz szólózhattak a gyerekek. Újabb káosz után a Földre érkeztek a gyerekek. Láttuk, ahogy Kel a nap keleten.. És egy újabb mítoszt csempésztem a játékba. Nagy Jí mítoszát, aki lelőtte a 9 Nap közül a 8 ál-Napot, s ezzel a hőstettével megmentette az emberiséget. Nagy kiabálással kilőttük nyilainkat mi is, hogy segítsünk neki. Még egy keleti mítoszt meséltem a Holdról, hogy hogy került a nyúl a Holdra önfeláldozásáért. (A Holdbéli Nyúl ugyancsak kalandos módon került a Holdra. Történt egyszer, hogy három tündér három öregemberré változott, s ennivalót koldult egy rókától, egy majomtól és egy nyúltól. A róka és a majom azonnal ételt adtak nekik, ám a nyúlnál nem volt semmi. Ezért az a szikrázó tűzbe vetette magát, hogy saját húsát ajánlja fel. A három tündért nagyon meghatotta ez az önfeláldozás, ezért megengedték neki, hogy a Holdbéli Palotában lakjon, s a megtisztelő Jáde Nyúl címet adományozták neki.) Végül csörgőztünk, és gyertyát gyújtottunk a Bóbitához.

Az órák, percek, másodpercek titkait kutattuk. Először egy nagy órát raktunk ki a szőnyegünk közepére a jól megszokott színes kendőinkből. A metronóm mutatta a 12 órát, odaállítottuk. A kör közepére is állítottunk egy kisgyereket, aki karját mozgatva mutatta a másodpercek múlását. Mi pedig körülötte tapsoltuk a ritmust, hogy a másodpercek milyen gyorsak legyenek. Hol felgyorsítottuk, hol lelassítottuk a ritmust. Amikor a mutató nyolcon jár kezdetű dallal kicsit számoltunk a gyerekekkel. 1-től 8-ig. Aztán a jelentkezőkkel postással, levéllel, a levél fogadójával végigjátszottuk pantomimesen a dalt. Majd mi váltunk órákká s szólt is a dal: Jár a toronyóra… a falióra és a zsebóra…, és dülöngéltünk, meneteltünk és szaladtunk az egyre gyorsuló ritmusokra. Kipróbáltuk, milyen homokóraként, digitális óraként is járni. Ezután a kismanóknak segítettünk kalapálni az Így ketyeg az óra kezdetű dallal. Előkerült végül egy papírból készült játékóra. Némelyik óránál volt egy-egy hangjegy ragasztva. Eldaloltuk hát a reggeli ébredést (Reggeli harmat), az iskolába/ óvodába menést biciklivel (Bicikli, bicikli…), az esős időben játszást (Fekete az égen a felhő), az ebédelést (Kiugrott a gombóc a fazékból, Gyúrom a gombócot..), a haza utat, miközben sorompót kaptunk (Sorompónál pirosak a lámpák és Megy a gőzős), a vacsorát (Virágéknál ég a világ), a fürdést, tisztálkodást (Kis kacsa fürdik) és a lefekvést (Föléd hajolok, ringat a sás) A pillangót a kezünkkel játszottuk, és néhányan virágkelyhet formáltak a kezükből. A biciklizést fűszereztük egy kicsit: először egymással szemben hátunkra fekve kerekeztünk, majd felálltunk, és hegyre fel lassítottunk, hegyre le gyorsítottunk. Az esős dalhoz a földön doboltunk, A gombócgyúráshoz és - főzéshez a nagy kerek anyagot álltuk körbe, s bedobáltuk a meggyúrt gombóc-labdákat,, majd kiugrasztottuk a dal végén. A sorompókat gyerekek alkották, s mivel nagy volt az érdeklődés a vonattá válásra: ezért azt is kipróbáltuk. Vacsorára a kendők voltak a tányérok, s mivel a gyerekek közül csaknem mindenki ismerte a dalt, hangszereket osztottam kis rimus gyakorlatokhoz. Tá, titi és a nagyoknak rövid osztinátó ritmus volt a feladat. A tisztálkodásnál csak végigsimogattuk magunkat, lefekvésnél pedig a gyerekek ellazulva a földre feküdhettek. A zenehallgatás az álmodáshoz kapcsolódott. Egy kitalált mese kezdőképét meséltem a gyerekeknek, s azt kértem, maguk fejezzék be, oldják fel a történetet. Egy gyönyörű madárcsicsergéstől hangos erdőben jártunk, aminek a közepén volt egy barlang. A barlangból épp kijött valami, ami lehet, hogy félelmetes, lehet, hogy csúnya, de mindenképpen valami szokatlan volt, mert a madarak éneke elhallgatott, síri csend támadt. Itt abbamaradt a történet, s a gyerekeket kértem, hogy fejezzék be. Általában sárkány jött ki és megharcoltak valahogyan vele a képzeletükben – nyílt színen vagy épp furfanggal. (Számomra úgy fejeződött be, hogy a lényről kiderült, hogy valójában ő is madár volt egykoron, csak elveszítette a tollait. A madarak körülfogták, befogadták újra maguk közé és az égiek adtak neki új tollakat, s újra felrepülhetett ő is a régen vágyott magasságokba.) (a zenehallgatás egy hárfazene volt, nem zaklatott, inkább elgondolkodtató) Végül csörgőztünk és Bóbitáztunk.

A TÉL újabb "feldolgozásaként" kapukon keltünk át. Indultunk a téli hidegből, párnákból készítettük a foglalkozás előtti "várakozóidőben" az első kaput. Még ki is próbáltuk a gyerekekkel, hogy az egyik oldalon milyen hideg, s a másikon milyen meleg van. A Hull a hó, hull a hó az arcunkra hópelyheket szitált, s aztán mi  is hópelyheként táncoltunk a Nyílik az égablak kezdetű dalra. A varázshangokra visszaváltoztunk gyerekekké, mert a kapu másik oldalán ugyebár nagyon nagy volt a meleg. A másik oldal nyarában egy tópartra jutottunk. A gyerekek máris békává változva ugráltak, majd kvakkogtak. Mindenki a maga szólamában. Volt egy kis gólya elől menekülés, majd ritmizálva énekeltük a Hajlik a fűzfa kezdetű dalt, mégpedig úgy, hogy a térdelésből ütemesen a fenekünkre huppantunk. Majd labdáztunk egy kicsit (Száll a labda röpp, röpp...) és hirtelen elgurult a labdánk. Az elején rögtönzött kútkávánál tűnt el. Mit is tehettünk, mit is tehettünk, hát utánaugrottunk. De előtte jól elgyakoroltuk ezt a kútba ugrást: a Szélről legeljetek kezdetű dalra. A végén a kútba ugrást gyakoroltuk. Ahogy végül beugrottunk, és a hideg vízben egyre mélyebbre süllyedtünk, egyszercsak egy másik világ tárult a szemünk elé. Méghozzá a tündérek világa. Itt a Kel a tengerből, s a Reggeli harmat kezdetű dalokat énekeltük, kicsit szabad mozgással, könnyed kendők váltak a gyerekek tündérszárnyaivá, majd a kicsik segítésére egyszerű mozdulatokat mutattam a gyerekeknek a kendős tánchoz. Ám a tündérek birodalmában is találtunk egy újabb kaput (szintén az elején készítettük elő). Ez egy asztal volt, ami alatt átkúszva az órásbirodalom fogadott bennünket. Az óriások mozgását utánozva szinte azonnal a 3. galaxisnál jártunk. A kezünkbe vettünk egy holdat (Hold, Hold fényes lánc), majd egy Napot (Süss fel nap).  Aztán égi paripánkkal vágtattunk tovább az égbolton (Gyí paci paripa). A következő hely, ahová egy szék alatt átbújva jutottunk, egy óraszerkezet volt, tele fogaskerekekkel és manócskákkal (Így ketyeg az óra). A manók elfáradtak, és betakartam őket. Hogy utoljára átalakulhassunk. Mindenki kapott egy láthatatlanná tevő kendőt, s a magnóról szóló pizzikato-polka zenéjére titkokat kezdtünk keresni. Mivel a gyerekek "nem vették a lapot" konkrétabb instrukciót kaptak: a titkokat a bent lévők szemében és egymás szemében kellett keresni. Így hát fejünkön a láthatatlanná tevő kendőkkel körbenéztük a szülőket és a zenészeket. A végén a gyerekek beszámoltak, hogy láttak szeretetet a szemekben, jót és huncutságot, és fényt is. :) Ahogy a kendőt levettem a gyerekekről, visszavarázsolódtunk kisgyerekekké. Már csak a közös csörgőzés és a Bóbita volt hátra. A Bóbita előtt még volt egy tervezett "játék". Egy sötét függöny mögé kígyózó sorba bementünk. Én álltam a sor elején, mindenki csatlakozott, az eddigi nézők is. A kezemben egy Koshi vagy más néven Shanti (ez egy csodaszélcsengő) és egy meggyújtott gyertya volt, amit a Bóbita elhangzásakor mindig meg szoktunk gyújtani. Azt tanultuk, hogy hiába megyünk be a sötétbe, ott van nálunk a harmónia, a zene, és a fény. Ezt kívántam a gyerekeknek is.

„Itt a fülem, itt a szám, ez meg a kis orrocskám… mire valók anyukám?” Az érzékszervekkel játszottunk. „kihegyeztük” őket, hogy megtapasztaltjuk az illatokat, a simításokat, a hangokat és a csendet, megfigyeljük a mozgásokat és a szünetben az öt ízt is megkóstoljuk. Ezek köré a tapasztalások köré szőttük dalainkat, képzeletünket is „beizzítva”, mert ahol nem volt igazi illat, vagy színek, ott a belső látásunkra hagyatkoztunk.
A dalok sorozatát egy lágy bodzavirágos dal kezdte (Bodzavirágból). Előtte már egy illatlámpa illatait kitaláltuk, hogy az orrunkat próbára tegyük. Eztán egy-egy gyermeket körbeállva vártuk, hogy piros, sárga és kék virággá nyíljanak a dallamok hangjaira (Piros, sárga, kék…). Boldogan illatoltuk őket, mint frissen kinyílt rózsa, tulipán és harangvirágokat.
Eztán jött a tapintás érzékszerve: körbeülve azt a simítást kellett továbbadni, amit a gyerekek a szomszédjuktól kaptak. Külön figyelmet szenteltünk annak, hogy ez jól essen a másiknak, szeretettel legyen tele. Közben a Kinyílt a rózsát énekeltük.
Ezután a gyerekek a látásukat tették próbára: tudják-e pontosan utánozni, amit a felnőttek mutatnak. Először egy darabos, robotos mozgás (Baktat kocog a csacsi-ra), majd egy lágy hajlongás volt a feladat (Kis kece lányom). Végük egy hatalmas kék kendőt vettünk elő, melyet körben megfogtuk. Egy klasszikus, tenger-hullámzást idéző muzsika hangzott fel CD-ről, s a dallamok a lelkünkön keresztül a kezünbe áramoltak, s onnan a szövet hullámaiba. Megteremtettük a tengert a csupasz szoba közepén…
A hallásunkat úgy palléroztuk, hogy a Tigris c. dalhoz ritmust tapsoltunk. A csendet, a szív hangtalan hangját is megvártuk, míg eljön hozzánk. Egy pillanatra sikerült is elcsípnünk.
Majd a hangfelismerő játékban körben álltunk, nem a kör központja felé nézve, hanem ellentétesen. A kör közepén állt valaki, s viszonylag halkabban énekeltük a Kel a tengerből kezdetű dalt. Mert a középen álló valamivel ritmizált. Tapsolt, klakkogott, dobbantott, vagy a térdét paskolta. A dal végére ki kellett találni, mivel adott hangot. A közös ritmushangszeres dalolás után a tűz köré gyűltünk, hogy a Bóbita megnyugtató hangjai lezárják a foglalkozást muzsikáló részét


Az égig érő fa
 Érdekes, de legalábbis számomra új vállalkozásba fogtam, amikor Az égig érő fa meséjét játszottuk, dramatizáltuk el a gyerekekkel. Meghatároztam, hogy mely részletek emelkedjenek ki, s hova lehetne néha feszültség oldásként, néha a történések, az elmélyítés miatt egy-egy játékot, zenét betenni. Segítőre is szükségem volt, aki a királyt s a gebéből átalakuló paripát játssza. Illetve egy kézbáb, Panni lett a királykisasszony, akit a végén az egyik kisfiú feleségül vett, s járta vele a lakodalmas táncot.
Másik alapot a mesében rejlő négy elem és az ahhoz kapcsolódó próbák, átélések jelentették.
Minden a királykisasszony virágoskertjében indult. A FÖLDalatt szunnyadó magocskákból. A gyerekek a Kősziklán felfutó kezdetű népdalra kinőttek a földből. A Piros, sárga, kék kezdetű dal volt a következő kis figyelemgyakorlattal: amikor a dalban a rózsa, a tulipán és a harangvirág virágnevek csendültek fel 1-1 kisgyereknek kellett a tőlem kapott triangulumot, csengettyűt és száncsengőt megszólaltatniuk. Egyszer csak Panni királykisasszony is megérkezett. Bájosan a kedvenc dalát, az Alma, alma piros alma odafenn a fán-t daloltuk vele. Ám ezután feltámadt a szél, és a Tekereg a szél, csavarog a szél dalára hatalmas forgószél kerekedett, és felrepítette a királykisasszonyt. Egy létrából készítettünk neki palotát, s elbújtattuk. Ezután a király kihirdette, hogy azé lesz a lánya és fele királysága, aki a királykisasszonyt megtalálja. Sajnos a hecke-ficki hercegeknek nem sikerült, de mi betévedtünk a király kondájába. Egy kis malac, röf röf röf… s már szólt is a kismalacokról a dal, s túrták a gyerekek négykézláb a földet… A kiskondásnak az egyik bölcs kismalac megsuttintotta, hogy hogyan lehetne a királykisasszonyt megtalálni. Mentünk hát a királyhoz, hogy megkérjük, hogy bocskort s gúnyát csináltasson nekünk, s elindultunk fölfelé, szép, alapos, egyenletes ritmusban (ahogy a VÍZ is áramlik a fa törzsében) (ritmushangszerekkel kísérve) föl a fán. Erdő mellett, nem jó lakni, hangzott a következő dal a gyerekek hangszerezésével együtt. Mikor fölértünk, mert a 7 pár bocskorunk, s a 7 rend gúnyánk is elkopott, láttuk, hogy ott vagyunk egy másik világ kapujában. Mert a levélen, ahová a levél nyelén csak kúszva, mint egy hernyó tudtunk menni, - egy másik világ van, ugyanolyan, mint odalent a földön… No de az első LEVEGŐ-próbát, bátorság próbát ki kellett állni, ráugrani a levélre. Milyen állat erejével ugorhatunk? Mondták a gyerekek, hogy a nyuszi is tud jó nagyot ugrani. Hát nyusziztunk egyet a Nyuszi-Gyuszi fekszik árokban kezdetű dalra. De a mese úgy szól, hogy Jánoska ráugrott a levélre, mint egy béka. Így egy békás dalra (Levelibéka fönn a fán) brekegtünk, s ugortunk át a másik világba.
 Ott megállítottuk a kakas-lábon forgó várat, s a királykisasszonyhoz mentünk. Ő el is bújtatott minket, hogy a sárkány nehogy azonnal megtaláljon, s fel találjon azonnal falni bennünket. Ekkor a gyerekekkel egy nagy kendő alá rejtőztünk. S itt egy kis tanácskozást tartottunk. Stratégiai gyűlést, mint a nagyok. Mit is csináljunk, ha jön a sárkány? Kérdeztem. Mi legyen a félelmünkkel? Egy kisfiútól azonnal jött a hőshöz méltó válasz: vágjuk le a fejét! Jó, és még mit? Egy kislánytól a következő felelt érkezett:
-          Repüljünk el!
-           És van szárnyad? -kérdeztem én vissza
-           Igen, van – mondta a kislány. No, ennek a válasznak nagyon örültem! Igazi tündérrel lehet akkor dolgom J 
A kérdezősködés végén egy javaslatom volt még: énekeljünk, s akkor nem fogunk félelmet érezni… Így a Süss fel nap-ot elénekeltük. S a végén az egyik kisgyerek megszólalt: Én nem is félek!
Ám ekkor megérkezett a sárkány, akit három szivárvány színű tollsöprűből s némi piros szalagból eszkábáltunk össze. Élethű volt, azt hiszem, mert volt, aki teljesen elhitte létezését. A sárkány kiosztotta ránk a feladatot, az istállójában lévő lovakat kellett etetni s a kedvükben járni. Egy gebét kivéve. Annak nem szabadott, csak mindig mást adni, mint amit kért. Átköltve egy kicsit az Egyél libám kezdetű dalt, az Egyél paci és Gyí paci paripára elvégeztük a teendőket. De a kis sovány gebén megesett a szívünk. De jól is tettük, mert ő tudta a megszabadulásunk titkait. Azonnal meg is gyújtottuk a 7 öl fát, s hozzá a Tüzet viszek kezdetű dallal játszottuk el a TŰZ fellángolását, majd parázzsá csendesülését. A tüzes parázstól a ló megerősödött, sőt egy arany csík lett a hátán, mi több, 5 lába lett!!! A királykisasszonyunk pedig kitudakolta a sárkánytól, miben tartja az erejét. Ezt egy gordonka segítségével 3 aprócska zenedarabbal meséltem el a gyerekeknek. A vaddisznó reszelősen röfögött, a nyuszi rövid hangokon ugrált, a darazsak pedig gyors ritmusban duruzsoltak. Harci eszköznek ott volt a mutatóujj-kardunk, a másik kezünk nyitott tenyere pedig pajzsnak kitűnőnek bizonyult. Gyakorlatoztattuk egy kicsit rövid reneszánsz zenére párosával a harci jártasságunkat, majd nekiindultunk az erdőnek, hogy megtaláljuk a vaddisznót. A fejét kettévágtunk, előpattant a nyúl, annak a fejét kettévágtuk, előugrott a skatulya, benne a 9 lódarázzsal, de azt is összelapítottuk.
Visszatérve, a sárkányt valóban erőtlenül találtuk, már csak vonszolni lehetett. De hogy teljesen bizonyosak legyünk, hogy félelmünk tárgya bátorságunk és tudásunk révén valóban megsemmisült, a három tollsöprűt összekötő zsinórt is elnyisszantottuk, s diadalmasan a táltosunk segítségével becsukott szemmel a földre szálltunk. Ott nagy lakomát csaptunk Panni királykisasszonyt hozzáadtuk az egyik királyfihoz, ő táncolhatott vele, a többiek is ropták a Kicsike lány, ha táncol kezdetű dalra. A végén kitört belőlünk a felszabadító taps, hogy ilyen bátran, s hősiesen kiálltuk az összes próbát!

A kettősségek, a természetben lévő ellentétek egységét, harmóniáját kerestük és találtuk meg a foglalkozás dalaiban. Először a gyereklánc-kígyó (Kis kis kígyó), majd a csiga-biga rétes  tekeredett ki és be(Süssünk süssünk valamit). Megfigyeltük a be- és kilégzésünket, ahogyan az éjszaka-nappal párosát is: utaztunk madárként álmunkban (Madár voltam álmomban), majd a Hold, Hold fényes láncával keltünk útnak, hogy elérjük a Napot (Süss fel Nap!). Aztán már szólt is a dalunk a biciklizésről, s tekertük a képzeletbeli bicikliket a lábunkkal párokba állva (Gryllus-féle Biciklizős dal). Ezután csiga-biga gyerekekről zengett a dal , akik egy egész lakótelepet alkottak egy nagy kendő alatt. A csiga-gyerekek alig várták, hogy elmúljon a téli hideg, s bentről kinyújthassák, nyakukat, szarvacskáikat… A Tekereg a szél kezdetű dalra súgtam-búgtam a csigalakótelep felett, a gyerekek pedig lapítottak a házakban.Aztán jött a tavasz, mentek a csigák élelmet keresni (Lassan jár a csigabiga), de nyáron ugyanúgy bebújtak, becsukták ajtóikat, mint télen (De meleg a nyár).
A csiga-lét ki-be bújása után felpattantunk, s a két lábunk egyensúlyát kerestük. Lassítottunk, gyorsítottunk, s közben figyeltük, hogyan érintkezik talpunk a talajjal, s hogyan is jön létre ez a csodálatos egyensúly, amit járásnak nevezünk…
Egy kiteljesedő, szép, ám lassú muzsika (Pachelbel: Kánon) is megszólalt közben, s a lépteinknek királylányos, királyfis nemességet adott. A lányok kecses mozgással, a fiúk kardtánccal próbálkoztak a zene ritmusára. Végül egy körbe álltunk, s a kör közepére egy égbe nyúló, sokszínű oszlopot álmodtunk meg. Sokszínűségét mi adtuk: fácánokkal, rovásírással, pávákkal, színekkel ruháztuk fel, ahogy lendültek karjaink, s a képzeletünk.
Egy másik, moldvai zenére, - melynek ritmusa egyenetlen, bicegős volt,- a gyerekek törött lábú állatokat játszottak el. Megérezhették, milyen az, amikor nincs egyensúly, nincs a megszokott egész-ség, a megszokott ritmus. Némi gyógyító simítások után a következő táncos dallamokra már pöröghettek-foroghattak is a lányokon a szoknyák (Pörög a forog a szoknya). S hogy a lányok ereje kiegészüljön a fiúkéval, a fiúk katonás dalra meneteltek, kihúzva magukat, büszkén, egyenesen vonultak a téren keresztül (A jó lovas katonának).
Ezután a hangosság- és a csend kettősében a bensőnket megnyugtató csend erejét kerestük. Nagy figyelemmel vártuk, hogy megszülessen egy pillanat, melyben ott lapul valami az örökkévalóból: a csend hangja. Valóban, egy pillanatra sikerült megtalálnunk a csendet, de illa-berek náda-kerek, tova is tűnt. Mert a kis izgága kezek, lábak nem tudták hangszerekkel a kezükben megállni, hogy ne mozogjanak.Eztán jött a levezető közös csörgőzés, éneklés, s a Bóbita.


Földanya ölén ringatózva című foglalkozásunk kezdő dalai a föld termette finom gyümölcsöket idézték: Körtéfa, Hull a szilva a fáról, De jó a dió, Alma, alma piros alma...Magasra nyújtóztunk a gyümölcsökért, vagy épp a földön kotorásztunk, hogy megtaláljuk a fűben a diókat. Aztán eljátszottuk-énekeltük a gabona útját az A part alatt kezdetű dallal. Ezután egy kis költött sorral "Föld föld kemény föld"  (szó mi szó szó mi) a földre hemperedtünk és mindenféle minőségű földet elképzeltünk s a "kemény" szó helyett beénekeltünk. (Puha, kavicsos, vizes stb.) Ezután a gyerekek maguk váltak a Föld testévé. Közben egy dobot vettem a kezembe, s a Föld szívdobbanását ütöttem rajta. A gyerekek azt az instrukciót kapták, hogy képzeljék el, ahogy a Földtestükön szaladnak az állatok, emelkednek a hegyek, vagy futnak a patakok. Ezután egy nagy csoportba hívtam össze, s letakarva őket ők együtt váltak a Földdé. A szívdobogás még mindig hangzott (ez volt a zene ekkor), s egy kisgyerek járt körbe, sahol megérintette a gyerekekből álló nagy kendővel letakart földet, ott született egy vulkán, vagy egy fa nőtt ki, vagy egy völgy süllyedt. Legutoljára forrás eredt, s a Forrás, hova fut a vized kezdetű dalt énekeltük. S a nagy kék kendővel (amivel eddig betakartam őket), most simogattam a gyerekeket. Eztán nagyot lebbent a nagy kék kendő, egy Hova árad hej a tenger kezdetű 4 soros kis dalra. A nagy kendőt a gyerekek körben megfogták a szélén, s egy tengerhullámokat idéző zenére (Beethoven: PianoSonata No 12. I. tétel Andante con variationi) mozgattuk a kendőt. Ezután a gyerekeket egy kis ladikba elindítottuk egy tengeri hajóútra. A kendő ladikká változott, és énekeltük az Ültem ringó kis ladikon kezdetű dalt. Egészen az Északi sarkra értünk, s hiába énekeltük a Süss ki nap fa alá kezdetű dalt, egyre lassabban tudtuk csak énekelni, s hozzá mozogni. Ekkor megkértük a zenészeket, valami pörgősebb, jégrepesztőbb nótát játsszanak, s már szólt is: Ne kérdezd, hogy hol a tél. A talpunkkal széttörtük a jeget, s közben hajóztunk tovább, egészen az egyenlítőig, ahol nagyon nagy volt a meleg. itt lefeküdhettek, lustálkodhattak, jóízűt nyújtózkodhattak a gyerekek a De meleg a nyár kezdetű dal elejére, majd felpattantak, és már táncoltunk a dal végén felpörgetett ritmusra. Az esőerdőben jött a délutáni esőzés - eljátszottuk az esőjátékot (lásd lejjebb, külön kiemelve). S beleénekeltük a Fekete az égen a felhp kezdetű dalt.
Ezután a vízpartra érve a gólya-béka játékot játszottuk a Hajlik a fűzfa kezdetű dalra.
A kisbékákkal rákanyarodtunk az élőlények születésének témájára. Kis költött dallammal Új ház, új élet legyen bátor a lélek. (m   r    mm  r mm rr ddd) házat  készítettem a kis lelkeknek (knedőket tettem sorra a földre), a lelkek képzeletbeli égi kristálypalotában várakoztak.Amikor elkezdtek beköltözni, megszólalt a foglalkozás elejéről már ismert szívdobbanás (összekapcsolódik a Föld szíve a miénkkel, de szép!!!) Bebújtak  tehát a kendők alá. Aztán megszülettek, mert itt az ideje:levettem róluk a kendőt, és mindenkinek örültünk, megszeretgettük. Lehettek kiskutyák, kismacskák, békák, szúnyogok, amik szerettek volna. Megnőttünk a Kicsi vagyok én dallamára. És jöhetett a csörgőzés majd a Bóbita.

A télről szóló foglalkozást az év 4 évszakának felidézésével kezdtük.  Tavaszhoz az Eresz alól fecskefia kezdetű dalt, a nyárhoz az Ég, ég fényes ég (Halász Judit), őszhöz a Hova mész falevél (Gryllus) kezdetű dalokat énekeltük. Az év teljes körét a testünkkel is bemutattuk: törzsdöntéssel egy nagy kört írtunk le, s balra volt a tavasz, fent magasan a nyár, jobbra az ősz, s a bokához hajolva a tél. Ekkor jött a tél, a hideggel, a faggyal. A Ne kérdezd, hogy hol a tél kezdetű  dalt egyre lassabban énekeltük, s a végére teljesen megfagytunk mi is. Megálltunk. Ekkor a gyerekeknek mondtam, hogy hallgassuk csak, figyeljük csak, hogy a szívünk ugyanúgy ver, mint amikor mozogtunk, hiába állunk itt mozdulatlanul. S hogy ez épp olyan, mint ahogy a fák télen csak látszólag mozdulatlanok. És már hullott is a hó a Hull a hó hull a hó kezdetű dalra a téli csupasz fákra, apró mozdulatokkal a gyerekek arcára, kezére simítottam a hópelyheket. Ezután a téli éjszakában megnyíló kapu (két szék közé terített kendő) tárult ki előttünk. A gyerekek ezen átlépve láthatatlanokká váltak (egy-egy kendőt kaptak a fejükre), s úgy nézhettek körbe a teremben. S nem csak láthatatlanok, hanem igazlátók is, akik a dolgok valódi természetét láthatták meg így. A Kis kece lányom-ot énekeltük, dúdoltuk, míg így (kendővel a fejükön) keresztülmentek a termen. Visszatérve elmesélték élményeiket. Ablakomba nagy a hó meséltem énekbeszédben, majd a Betemetett a nagy hó-t daloltuk, tanultuk. Aztán kis próbában csak a lányok és csak a fiúk énekelték. Azután bementünk tüzet rakni a melegben, míg rőzsét szedtünk, a Tüzet viszek-et énekeltük. S az ujjainkkal elmutogattuk, milyen is a tűz. Kis parazsat és nagyra törő lángokat is mozogtunk ujjaink, kezeink segítségével, a Duruzsol a tűz kezdetű dalt énekelve. Elaltattunk a meleget adó tüzet (a dal dinamikáját, hangerejét mindig a történésekhez igazítottuk), majd felpattanva mi váltunk gyertyákká. Minden kisgyerek-gyertyát meggyújtottam, s egy lágy Händel muzsikára csak úgy ontottuk a fényünket. Hajladoztunk, s árasztottuk a fényt, melegséget, szeretetet, tűzet. Mindenki elképzelhette, majd elmondhatta, milyen színű gyertyává alakult, s milyen volt a fénye. a végén jött a szokásos ritmushangszeres közös zenélés néhány téli dalra. S végül a tűz körül a Bóbita.


Manókról, tündérekről szóló foglalkozásunkon a Sárga csikó, csengő rajta, vajon hová megyünk rajta? kezdetű dallal kezdtünk. Először is rejtőzködtünk, anyuka-fák, szék-bokrok mögé bújva, lélegzetünket visszafojtva figyeltünk, s vártuk, hátha megjelennek előttünk világunk eme titokzatos, s varázslatos lakói. A Hallgatag erdő című dal rejtett el bennünket. A végére felbátorodtunk, lassan, puha léptekkel kimerészkedtünk az erdőből, s egy tengerpartra jutottunk. A kék kendőtengerünk hullámokat vetett, s a tündérek képzeletünkben a habokban táncoltak. (Kel a tengerből - Kolompos) Utánozva a tündéreket, spirálisan róttuk köreinket, figyelve, hogy lábunk érintése nyomán új élet fog sarjadni: gombák köre, táplálva majd az erdő lakóit. (Őzláb, csiperke, pereszke gomba...) Eztán kis elfek születtek: a kör közepében kendővel eltakart kisgyermek készülődött, mi, többiek pedig a bimbó szirmaiként takartuk, öleltük kis elf-gyermekünket. A dal kinyíló dallamára (Piros sárga kék, kézen fogva lép...) a szirmok is kitárultak, s a kis tündérkék látták meg a napvilágot. Ugyanazzal az izgalommal és csillogó szemmel, mint amikor a felnőttben, gyermekben megszületik újra s újra valami értékes.
A Pettyes szárnyú katicabogár dallamára a manók is megérkeztek, mert az erdő legnagyobb fájánál időről időre összegyűlnek az erdő eme különös lényei. Ekkor ajándékokat hoznak, s megköszönik az erdő Urának, hogy táplálta és segítette őket, s a rengeteg erdőt egész éven át.  De még mielőtt az ünnepség elkezdődött volna, a központi fa mellett álló palota felújításán, csinosításán fáradoztak a szorgos kezek, az Álmod úgy valósul meg (Napfivér, Holdnővér című film egyik dala) dallamára. Ám ekkor, a sűrű sötétből egy banya tört elő. Rút banya vagyok, énekelte a banya (akit egy banya-kalap s egy felmosó rúd szimbolizált), hát a gyerekeknek egy bölcs asszony tanácsára volt szükségük, hogy a banyát elpusztítsák. Meg is találták, s a tanácsa az volt, hogy a reggeli harmatot kell összegyűjteniük . Ezzel lelocsolva a banyát, az eltűnik a föld színéről, összemegy, elnyeli a föld, s megszűnik az átok, amit magával hozott. A bölcs asszony tanácsát a gyerekek szorgalmasan követve összegyűjtötték  a reggeli tiszta harmatot(Reggeli harmat kelti a lepkét), s a legbátrabbak szemtől szemben a banyára öntötték. A rút bestia elpusztult, s reméljük, a gyerekek egy-egy félelmét is magával vitte.
Már nem volt akadálya, hogy a manók és tündérek erdei gyűlése elkezdődhessen . Az ajándékokat a nagy tölgyfa elé tettük, egy varázslatos szélcsengő hangjaira. Munkánk megérdemelt jutalma volt a közös tánc és dalolás a végén.(Kicsike lány, ha táncol, és pörgősebb dalok csörgőzéssel)


Az ősz témájához az érkező gyerekekkel a Hívogat az iskola/óvoda az Egy boszorka van kezdetű dalocskákat, majd az Ettem szőlőt most érik-et, és az Érik a szőlő-t énekeltük, mindkettőbe remekül belepasszolnak a nevek: Ettem szőlőt, //:most érik :// kis Piroskát most kérik… Érik a szőlő …. két szegénylegény helyett Lajos és Gergő szántani menne… Az ősz dús illatait kis játékkal idéztük fel: letakart poharakban hoztam gyümölcsöket, amit a gyerekeknek az illatuk alapján kellett kitalálni. Alma, körte, szilva és barack volt a tarsolyomban. Mellé társítottuk az Alma, alma kezdetű dalt, belehelyettesítve a gyümölcsöket. Mivel a zenefoglalakozáshoz kapcsolódó kézműves részben bambuszból készült kazukat készítettünk, a Traktoros dalt kazu tütü vezette fel. (Hova megy a traktor?) Elvégeztük az őszi szántást. (Ez mindig nagy derültséggel jár, mert ilyenkor a szülőket, zenészeket mindenkit megvakargatunk, a gyerekek egy traktorrá állnak össze (mint mikor vonatozunk) és járunk körbe, s a fizikai érintkezés rögtön oldja a hangulatot. Természetesen van, akinél engedélyt kérünk, pl. morcosabb nézésű apukáknál, elhúzódó gyerekeknél.) Hoztam egy hatalmas vadgesztenye levelet, s ehhez Nemes Nagy Ágnes: Gesztenyefalevél című versét mondtam el, s a végén mindenkinek megsimítottam a feje búbját a levéllel. Eztán az Őszi éjjel izzó galagonyával játszottunk kis ritmusjátékot. Először a szemünkkel, nézésünkkel igyekeztünk izzó tekinteteket előhozni magunkból, majd a kezünkkel próbáltuk a parázslást utánozni, s aztán hangszereket is kaptak a gyerekek, amivel Weöres Sándor: Galagonyáját végigkísértük. A közepét kicsit lágyabban. S többször elismételve hangosan-halkan, lágyan, keményen mondogattuk a versikét. A hideg őszi didergős, ködös reggel idéződött fel, benne egy vörösen izzó galagonyával. A Szederbokor dalában a közepén a suttogós résznél: Szedem a szedret ritmusára tapsoltak (szinkópa) és a combjukat ütötték (tá tá) a gyerekek. A nagyobbaknak kihívás volt, hogy megtartsák a ritmust, a kisebbek pedig az egyenletes ritmussal is beérték, és a szöveg mondásával. A következő játékban én váltam fává, hosszú kendő-levelek lógtak le rólam. A gyerekeket magam köré gyűjtöttem. Felidéztük a nyári napok fényét-melegét, melyet a falevelek összegyűjtve táplálták a fát. Őszre a levelek szolgálatuk végeztével eljárják utolsó táncukat: Hova mész falevél? – s a gyerekek a kendőket finoman lengették a dalra. Feloldásként Halász Judit Felhő, felhő kezdetű dalát énekeltünk, ugrándoztunk a képzeletbeli pocsolyákban. Majd az őszi erdő sünijeivé változtunk. Kicsit játszottunk: a sünik fel s alá mehettek, míg egy tapsot nem hallottak. Akkor meg kellett állniuk, mint az igazi kisállatoknak, akik valami veszélyesnek tűnő hangot hallanak, s ilyenkor fülelnek. Ez előkészítés volt a zenehallgatáshoz. De előtte még a Szúrós gombóc dalát elénekelve mehettünk süniként, szaglásztunk. A zenehallgatás pedig Strauss: Pizzikato polkája volt. Az avarban turkáló kisállatok vagy bármi lehettek, akik titkok, kincsek után kutattak az avarban. A végén gyémántot, sok kukacot szedtek- legalábbis erről számoltak be a gyerekek. Kis levezetés – hangszer kaphattak a gyerekek néhány dal erejéig, s végül Bóbitával pihentünk meg.

A kozmosz hangjai játékos foglalkozásunkat a Csillagok csillagok, szépen ragyogjatok dallal kezdtük. Mindenkinek a nevét megénekelve az „a szegény legénynek” részbe behelyettesítve. Eztán jött a Helyet cserél Hold a Nappal Gryllus dal, amiben felkelő Napokká váltunk, és először sugarainkat nyújtogattuk, majd minden élőt felébresztettünk magunk körül a simogatásunkkal, akár a Nap sugarai reggelente. A majd a Süt a Nap, süt a pék dala jött, a péket kiugrasztotta a Napvilág az ágyából, (ezt nagyon szeretik a gyerekek, hogy úgy csinálunk, mintha alaudnánk, s amikor a dalban az jön, hogy ágyából felpattan (mármint a pék), akkor egy nagyot ugorhatnak, és ezt többször is el szoktuk „gyakorolni” – hátha egyszer otthon is sikerülne ) Halász Judit : Ég ég fényes ég kezdetű dalával belevesztünk a csodálatosan messzire vivő kék égbe. S ha ott jártunk az égen a madarakról esett szó, gólyákról: Kémény tetején kelepel a gólya. S arról, hogy hogyan tájékozódhatnak a madarak? Amikor felhős az ég, vagy egyébként is honnan tudhatják, hogy hol vannak? A Nap, a Csillagok, a Föld láthatatlan sugárzását, vagy fényét használják a tájékozódásra. Mi is játszottunk: a szülőknek, akik körben ültek adtam a kezükbe hangszereket. A gyerekek becsukták a szemüket, én pedig mindig egy szülőre rámutattam, ki megszólaltatta a nála lévő hangszert. A gyerekeknek pedig abba az irányba kellett mutatniuk, ahonnan a hangot hallották. Egy kis hangulatdallal (Sárga a kéken kezdetű) az estéhez jutottunk. A csodálatos fehér Holdhoz a nagy kékségben. Hold, Hold fényes lánc. A gyerekek anyukájuk körül, a bolygójuk körül kellett, hogy keringjenek. A dalt közben énekeltük, lassan, gyorsan, finoman, durván, és a gyerekek ennek megfelelően mozogtak. Égi körutunkat a Megyen már a hajnalcsillag lefelével jártuk még végig. De eljutottunk egy különleges Naprendszerig, amiben egy kisgyerek középre állt: ő lett a Nap, kezébe triangulumot kapott. A többiek is finom hangú hangszereket kaptak, s elkezdhették körpályájukat a Nap körül. Én adtam a szív ritmust, egy dobbal. A gyerekek pedig mentek körbe, követve a törvényt, koncentrálva, figyelve az összhangra. Változatosságként volt, hogy megfordítottuk az irányt, felgyorsítottuk a tempót, majd lelassítottuk. Ezt a játékot a szférák zenéjéhez hasonlítottam. Ha lettek volna szép hangú csengettyűim, biztosan azokkal próbálom meg, és hangilag is kiadott volna méginkább egy együtthangzást. De ez is nagyon szép volt. A gyerekek egymás utánban meneteltek, mégsem az volt az ember érzése, hogy „parancsot követnek”. Mondtam, hogy mindenki a maga belső ritmusa szerint szólaltassa meg a hangszerét. És ez valahogy mindig egy új rend megalkotását eredményezi. Eztán egy lecsnedesítő zene következett: Madár voltam álmomban, mert a Csillagruha című mesével készültünk egy árnyjátékos változatban. Eztán újra a Madár voltam álmomban, s mikor sikeült kicsit „kijönnünk” a meséből, még csörgőzhettek, s a végén a Bóbitával zártunk.

A kert muzsikája foglalkozás témáját az együttműködés köré szerettem volna kanyarintani. Ehhez a Répamesét is belefűztük, megjelenítettük kis kézbábokkal, és igazi répával!!!! A valódi együttműködés az, amiben mindenkinek szerepe van, akármilyen kicsi, és látszólag nem őrajta áll a világ. Ez a mese megmutatja, hogy néha mégis a legkisebben múlik - itt a  kisegéren - a vállalkozás sikere!
A dalokat a kerthez és a kertben együttműködő lényekhez próbáltam válogatni, de közben túl sok lett volna a beszéd - mármint a részemről, és ezzel felhagytam, hagyatkoztam a répahúzós élményre.
A foglalkozás elején a kendőkből kertet rakosgattunk a gyerekekkel, míg mindenki megérkezett. Köszöntöttük egymást a szemünk mosolyával, majd shantival (talán indiai? varázshangszer, szélcsengő) körbejártam, s mindenki feje felett csilingelt a a kertbe varázsoló hang. A kendőket sorra megneveztük, a kék lett a nefelejcs, a sárga a napraforgó sor, a barna a krumpli.... a zöld a szőlő. Az Érik a szőlővel bodorodtunk, a Badacsonyi szőlőhegyen két szál vesszőt elmutogattuk. A Kiment a ház az ablakonra bújkáltunk a gyerekek tartotta kapukon keresztül. Eztán 3 virágot énekeltünk meg: Rózsa, tulipán, harangvirág mindegyikhez egy-egy hangszert társítottunk: a vállalkozó kedvű gyerekek triangulumoztak, száncsengőztek, csengettyűztek, amikor felhangzott a dalban a virágjuk. Aztán egy dió pottyant a fejemre (csak képzeletben), s hogy Ki lakik a dióhéjban? Nem lakhat ott bárki, csak vén dióbél bácsi, ha rácsapsz a dióhéjra, kinyílik a csontkapuja és cammogva előmászik vén dióbél bácsi, csak a szádat tátsd ki... hangzott a mondóka. Eztán ők válhattak kicsi zöld diókká. A De jó a diót dudorásztuk, és a gyerekeket gurítgattam a szőnyegen. Végül én is madárrá változtam, s eldugdostam, elraktároztam a diókat. Ekkor jött a finom langy eső, olyan aprón szitáltam ujjaim hegyével rájuk, mint ahogy a bodzavirágok virágpora esik a földre (Bodzavirágból, bodzavirágból…) Ekkor kibújtunk a dióhéjból, áttörtük magunkat, kinőttünk, gyökeret is vertünk. Majd’ olyan magasra nőttünk, mint anyukánk apukánk. Ennyi munka után megérdemeltünk egy kis dal-uzsonnát. A Gyümölcspiac című dal ritmusát tapsoltuk és igyekeztünk egy nagy körben a gyümölcsöket a zene lüktetésére körbeadni. S hogy ne csak a kert növényeiről, hanem az ott lakó állatokról is énekeljünk, kezdtük a sort a sünivel (Szúrós gombóc). Milyen lehet, ha valakinek tüskéi vannak? Mire valók ezek a tüskék? – Hogy megvédje magát a süni, -volt a válasz. A süni tüskéket, a szusszanást, pöffenést is kipróbáltuk, sőt süni versenyfutást is rendeztünk a szőnyeg hossza távon. A földről a levegőégbe reppentünk a Domború hátam, pettyes a szárnyam - katicával. A ház körüli állatokat a kutyát, a cicát és az egeret is megénekeltünk, elverseltük. (Kicsi kutya, vek, vek, vek.. Cirmos cica hajj, Kisegér, kisegér, minden lyukba belefér) Eztán játszottuk el kis szék-színpadunkon a Répamesét. (A szöveget itt találtam az oldalon lentebb a verseset.) Először kis csapatunk játszotta el, majd a gyerekek is beállhattak a répahúzásba. Megünnepeltük - hangszerekkel kísérve - a Hegedül a kisegér kezdetű dallal a nagy közös munkát. Még két dalhoz lehetett csörögni-börögni: Felhő, felhő esőfelhő és A mi kertünkben kezdetű dalokra. (H. Jutka néni dalaira). Bóbitával zártuk a foglalkozást.

Reikort Ildikó  kidolgozott 4 elemre zenés foglalkozássorozata -nem találtam már itt, de van más érdekes ezen az oldalon



A 4 elem szintéziséről tartott foglalkozáson egy illatlámpa volt a példa, amiben mind a 4 elem benne volt. A kerámia test, a víz, az illat és a tűz. A foglalkozást színesítettük még egy versikével, amit minden újabb elemnél elmondtunk: Érzem, hogy talpam alatt a Föld szíve dobog, /Érzem, hogy fejem felett a Nap tüze lobog, / Érzem, hogy körülölel a Levegő/ S bennem a víz életadó erő.
A foglalkozás egy, a lótusz növekedéséről szóló történetben teljesedett ki, melyet árnyjátékkal illusztráltunk.
A lótusz története (Egy kedves ismerősöm foglmazta meg)
A lótusz virágja hajnalban nyíló ritka tünemény. Születése a láthatatlan mélyben indul, a víz alatti iszapban, ahol a kicsiny mag szunnyad. Egészen addig, amíg nem érzi a Nap felülről érkező hívását. Ekkor a magocska feléled, és elszántan kicsírázik, elindítja hajtását a távoli fény felé. Keresztültör a súlyos, sötét és nehéz iszapon, mely támaszt is ad, hogy felfelé nyújtózhasson.
Amikor eléri a vizet, könnyebbé válik a felfelé haladása. A víz lágyan ringatja, hívja, hogy sodortassa magát vele. Ám a kis lótusz nem feletkezik meg arról, merre indult. A víz pedig befogadja igyekezetét, és tovább engedi az ég felé.
Amikor eléri a felszínt, a lótusz hatalmasat szippant a friss levegőből. Egy hűs szellő játékosan megsimítja. Ő csalódottan néz körül, hiszen itt ugyanolyan sötétség honol, mint a víz alatt. Hol van az Ég királya, aki miatt megtettem a hosszú utat? Talán hiába jöttem? Könnye csordul. Összeborzong a hidegtől. Mégis reménykedve vár, türelmesen csak vár.
És ekkor az ég peremén felbukkan a Nap. Sugaraival melegen öleli a lótuszt. S különleges dolog történik, a bátor kis növény felemeli fejét és kitárul a Nap felé. Gyönyörű virággal köszönti a világot.

 A TŰZ elemhez kapcsolódó gondolatok:
♪ Meleget, fényt ad – pusztít, elporlaszt ♪ Gyertya, minden éghetőben benne van – filozófiai értelemben is.
♪ A Lélek, Szellem a tűz elemmel rokon
♪ Égitestek, amik tűzből vannak
♪ Mindig felfele száll, kapaszkodik abba, támaszkodik arra, amit eléget. De aztán az ég felé tör.
♪ Átalakító erő
♪ A tűzzel főzünk, átalakítja az ételeket. Pl. Pattogatott kukorica játék
♪ Növeszti a Nap sugara a növényeket. Pusztító tűz: erdőtűz, vagy a Nap olyan erősen süt, hogy éget.
♪ Növényeknél a tűz elem: a virágja
♪ Állatoknál: szfinx, főnix madár
♪ Bennünk: a tűz a melegségünk, a szívünk állandó verése. Összedörzsöljük a tenyerünket és máris ott a tűz
♪ a szeretet is olyan erő, ami képes felmelegíteni az embert.
♪ Villám – a 2 pólus kiegyenlítésekor keletkezik
♪ Mentális tűz – kipattan a fejünkből egy gondolat-szikra
♪ Színek: főleg a piros, de a tűzben középen: kék, kívül: sárga, fekete, szürke a hamu
♪ Héphaisztos- megolvasztja a fémeket
♪ Bicebóca mozgással megy Héphaisztosz- mintha a tűz lángjára emlékeztetne bennünket, amikor lobog, az is olyan imbolygó, váltakozó
♪ Amikor megcsíp bennünket valami: kipirosodik, megmelegszik: a szervezetünk a tűzzel véd meg bennünket.
♪ Nemes Nagy Ágnes vers: Nap, ha neked ágad volna, olyan volnál mint az alma
♪ A közlekedésben is használjuk: tiltást fejezünk ki vele.
♪ a tűz az autókban beindítja a motort és működteti.
♪Zenehallgatáshoz: tűztánc
♪ Ha adsz belőle: több lesz, nem fogy el neked sem
♪ Egységesítő:köré gyűlnek az emberek, tűzhely, tábortűz köré is
♪ Lángelme
♪ Aktivitás

A foglalkozás konkrét leírása:
Milyen a tűz? Mi táplálja? Milyen tulajdonságai vannak? Meleg, fényes. Égető. Mi éghet? Szinte minden. Aztán a tűz összegyűjti az embereket. A tábortűz vagy a konyhában a finom ételek illata, amit a tűz csalogatott elő, hívogató. Amikor meggyújtunk egy másik mécsest nem lesz kevesebb, annak, aki adta. Sőt. Olyan ez, mint a szeretet ha adsz belőle: több lesz, nem fogy el neked sem, sőt, sokszorozódik bármilyen sokszor. A szemünkből is tudunk szeretetet adni: köszöntsük egymást a szemünk mosolyával
Körbe álltunk, és bent a körben körbementem volt nálam egy égő mécses. A Tüzet viszek kezdetű dalt énekeltem, s közben jelképesen mindenkinek adtam ebből a tűzből.
Lettem a mécsest a kör közepére, kiénekeltük mindenki nevét az Ég a gyertya ég kezdetű dalba (Ég a gyertya ég, el ne aludjék, Sárikából a szeretet ki ne aludjék.)
Ebben a hidegben, ami odakint van, jól esik egy kis meleg tűz idebent, raktunk hát játékból tüzet, tettünk rá fahasábokat a Duruzsol a tűz kezdezű dalra. Meggyújtottuk a tüzet, s ahogy többször elénekeltük hangosítottuk, ahogy erősödött a tűz.
Főzhetnénk valamit!- mondtam. Jól esne egy kis tea, nem? És már Forrt a víz a fazekamban
Jó volt ez a pattogó tűz, de lassan elaludt, és a dalunkkal is elaltattuk, elhalkultunk
Ilyen, ha tüzet rakunk és odakint, a természetben milyen tüzes természeti jelenségek vannak? –hangzott a kérdés, és mivel kicsik voltak többen, eljátszottam a kezemmel-testemmel, amire gondolok. Először egy vulkánt, majd a Napot. A Nap, aki folyamatosan ad: meleget, tüzet, életet, nélküle nem élhetnénk a földön.
És vannak emberek, aki a Nappal kelnek és korán elkezdik a munkájukat, méghozzá azért, hogy nekünk finom reggelink, kenyerünk, kalácsunk kerülhessen az asztalra. Kel a nap keleten… - a pékről énekeltünk
És miután elégett a tűz, mi marad utána? Hamu és füst, korom. Ami ha lerakódik a kéményben kell hívni a … kit is? A kéményseprőt! És mivel tisztítja a kéményt? Cucával! Mutassuk! Kormos az orrom
Tudjátok-e , hogy a tűz megolvasztja a fémeket, és ekkor lehet őket alakítani. Edzi a vasat a kovács, és ezzel kiégeti belőle a piszkot. Ez itt az üllő (egy nagy dob) ezek pedig a kalapácsok (ütők) a ritmusra lehet ütni! A többiek tapssal követték. Hallod-e te kiskovács?
És amikor elharapódzik a tűz? El kell oltani! Sorakozó kis tűzoltók! Itt a víz, ott a tűz! - Oltottuk a tüzet és közben rázendítettünk: Ég a város...
A testünkben is van ám tűz! Amikor kimelegszünk, mert táncoltunk: érezzük, hogy szétárad bennünk a tűz! Hadd lássam, hogy piros rózsák vannak az orcátokon? – mondtam és húztuk, azaz fújtuk a talpalávalót: Kicsike lány ha táncol
A testünk akkor is tüzes lesz, ha megszúr, megcsíp bennünket valami! Piros és meleg lesz. Pl. egy szederbokornak is vannak tüskéi, és hogy leszedjük a finom szedret, bizony meg kell küzdenünk velük. – Szederbokornak… Átváltoztam csípkelődő szederbokorrá, és kacarászással kísérve csiklandoztam a gyümölcsre vágyó szederszedőket.
És még a szív, a szeretet ereje is tüzes! Így hát körbejártam, adtam mindenkinek szélesre tárt karommal, mosolyommal a szívem tüzéből. Két szál pünkösdrózsa…
Vannak állatok is, akik tüzesek. A bundáján, mint a lángnyelvek, s az arca is olyan, mintha maga a nap lenne, ki lehet? Sárga és fekete… Tigris A földön lopakodtunk egymáshoz, karmainkkal, éles tekintetünkkel eljátszottuk a tigriseket.
Most pedig egy sovány, vékony, alig pihegő gebe jött el hozzátok (hátamra kanyarítottam egy fekete ruhát, a hónom alá, eltakarva pedig egy fehér paripát ábrázoló bábot, hogy a kellő pillanatban előbújhasson). De lehet, hogy ez csak a látszat, hogy gebe? Valójában rejt magában egy táltost? Mit kellene neki adni? Mit eszik? Parazsat! Gyertek, hozzatok neki egy öl fa parazsát! S hozták, hozták a parazsat. Amikor felnyaltam az öl fa parazsát: átváltoztam! Lehullott rólam a feket pokróc, és előbújt a paripa-báb. Sárkányparipán vágtattam…
Mivel átalakult a gebe, táltossá, csupa tűz, a nyomában lángnyelvek csapdosnak! Előkerültek tűz-színű) színes szalagok. Körben állva a zene (egy reneszánsz muzsika) ritmusára csaptak a magasba a lángnyelvek. a gyerekek és a felnőttek közös körbe gyűltünk és a szalagok megelevenítették a tüzet.
Hangszert kaphattak a gyerekek a Játsszunk együttöt "együtt játszottuk". Majd végül felcsendült a Bóbita.


A LEVEGŐ elemhez kapcsolható gondolatok
♪ Ami viszi a hangokat- rezgés a levegőn keresztül – külön téma lehetne a hangszerek bemutatásával, - minden tud rezegni, és milyen lesz a hangja
♪ Repülő lények, „belekapaszkodnak” a szélbe, felemeli őket, rábízzák magukat a szélre.
♪ Szelek – milyen fajták vannak? Tornádó, gyenge fuvallat, a homokdűnéket söprő, a tenger, vizek mellett a vizet fodrozó, vagy a sziklákat símogató, arcot pirító télen, a havat hordó, kavaró esőt elhajlító, eső előtt utcát söprő nyári hűsítő, arcot símogató, épp hogy mozgatja a leveleket, és közben átsüt rajtuk a napfény, madarat felemelő, vagy amelyik elfújja az apró rovarokat.
♪ Te milyen szél lennél?
♪ Felhők
♪ A szél kisöpri az utcákat, mielőtt jön az eső
♪ Lepottyantja a termést a fáról, a leveleket, amikor a fa elhullajtja őket
♪ A levegő az éltető oxigént adja, ha nem lenne, nem tudnánk élni
♪ Illatok - virágok, fák, növények (orgona, hárs, bodza, rózsa, tulipán, jácint, liliom, gyümölcsök: citrom, narancs, alma…) , vagy épp bűzös illatok
♪ Közvetít az ég felé, a titokzatos csillagok felé, az álmok, mesebeli másik világ felé (égig érő fa)
♪ Növénynél a levegő elem: levelek
♪ Váju a szél, a harcos is levegő elem. Harc- asztrál
♪ Építi és rombolja a hegyeket
♪ Borzolja a vizek felszínét. Abban látszik az ereje
♪ Tájfun, tornádó, forgószél – asztrállal összekapcsolni
♪ Emberen belül mi a levegő? Amikor kitágítjuk a tüdőnket, és beleszívjuk a levegőt- ez élettel telít bennünket. Mélyre szívjuk a levegőt. Levegő energia
♪ kitágítja a teret, összekapcsolja a lényeket
♪ zászlót is verdesheti a szél
♪ mik repülnek: léghajó, ejtőernyő, repülő, madarak, lepkék, rovarok, pl pitypang magja

A  foglalkozás konkrét leírása:
A levegőről kérdezgettem a gyerekeket gondolatébresztőnek a témához: mire való? Lélegzünk, és nem csak az emberek, hanem az élőlények általában, a levegőn keresztül jutnak el a hangok, a levegő mozgása a szél, a fúvós hangszerek megszólaltatásához is nagyon fontos a levegő (… és majd részletezzük a dalokkal) Az A juhásznak jól van dolga kezdetű népdallal indítottunk. Ebbe mindenféle fúvós hangszert beleénekeltünk, a gyerekeket kérdeztem, és aztán a 2 versszak már átköltéssel szólt: Ha megunta a dudáját, /előveszi trombitáját, /beletrombitázza a trombita bőrébe, /szélnek ereszti belőle. (és még sok mást is bele lehet énekelni: pl.furulya, fuvola, trombita, vadászkürt, tilinkó, kazu, klarinét, oboa, pánsíp, énekhang, fütty, hasbeszélés ) A levegő, ha megindul, akkor lesz belőle a szél: egy kis fuvallatról szól a következő dal, amint az almavirágokat viszi, reppenti magával: Almavirággal futkos a szellő kezdetű dal. Milyen fajta szelek vannak még? Tornádó, gyenge fuvallat, a homokdűnéket söprő, a tenger, vizek mellett a vizet fodrozó, vagy a sziklákat símogató, arcot pirító télen, a havat hordó, kavaró esőt elhajlító, eső előtt utcát söprő nyári hűsítő, arcot símogató, épp hogy mozgatja a leveleket, és közben átsüt rajtuk a napfény, madarat felemelő, vagy amelyik elfújja az apró rovarokat. Mi megjelenítettük a forgószelet, körbe-körbe futással, ami spirálisan befele fordul. És közben meséltem, hogy a tornádó közepében szélcsend van, kívül tombol a vihar a szélén kell a leggyorsabban is szaladni! (párhuzam lehet az ember érzelmi viharaival is  - ha megtaláljuk a középpontot, akkor már nyert ügyünk van!) Aztán sorra jöttek az állatok, akik a levegőt használják, repülve közlekednek: Zurrogó zirregő szitakötőkké váltunk, akik mind a 4 szárnyunkat mozgattuk. Aztán kismadarakká váltunk, de előtte egy nagy anyaggal letakartam a születő kismadarakat, ami a tojáshéjat jelképezte. Amikor már nagyon szűkössé vált a hely, végre megszülethettek a kismadarak, és az anyukájuk (én) meséltem egy szép dalt a szalakótákról. Ragyogó kék szalakóta… Hogyan tanulnak az anyukájuktól a kicsi madarak repülni? Hangzott a kérdés a gyerekek felé. Az ágról egyszercsak kitárják a szárnyukat és leugranak, rábízzák magukat a szélre, a levegőre. Kipróbáltuk (Ez is azt hiszem az egyik tanulnivalónk a levegő madaraitól – bízni, hogy megtart a levegő, bízni, hogy tudunk repülni, bízni elindulni a „semmibe” – és persze látni, hogy mennyien megtették már előttünk ezt a biztonságostól való elrugaszkodást – persze a megfelelő keretek sokat segítenek!!!!) A felreppenő madarak megláttak egy reppenő kalapot. Ez milyen jó, ha meleg van csak meglegyezzük vele magunkat – szellőt csinálhatunk vele, amikor csak áll a levegő, vagy csak védi a fejünket a melegtől, amikor rekkenő a hőség. De meleg a nyár… Sorba ment a fejeken a kalap a zene ritmusához igazodva. És ahová érkeztünk a kalapdallal: Zöld mezőben sárga pötty, pitypang nőtt a fű között… Milyen is a pitypang? Sárga, és mi lesz belőle, ha elvirágzik? Egy nagy fehér gömb, amit le lehet fújni – egy repítő szerkezet, és annak az alján vannak a virágmagok. Ekkor elővettem, kibontottam esernyőmet, hogy egy utazásra invitáljam a gyerekeket a pitypang-mag-esernyőn. Metallofonnal varázsoltunk hangokat a repdeséshez, és egy helyen potty: végül leesett a mag, és a földbe fúródott. Egy tücsök muzsikált a szomszédban, azt hallgatták a pitypangamagok. Kis tücsök… Másnap reggel vidám napra ébredtünk, olyan pörgős forgósra, hogy Kicsike lány ha táncol, ha a mezőn viháncol…Pörög a forog a szoknya - a lányokon a szoknya, a fiúknak a hajuk, vagy a nadrágszáruk pöröghetett. És ősszel vajon ki segít a leveleknek, hogy elválhassanak a fától? Ősz szele zümmög… És az őszi szél vajon még kiknek/miknek segíthet? Pl az almának, ha nem érnénk el, megvárhatjuk, míg egy erősebb szél lehozza elénk. Alma, alma, piros alma odafenn a fán… A szeles résznél mi magunk szoktuk kipróbálni, hogy milyen is, ha fúj a szél. Most egy csengettyű volt a kezemben –csengő barack, akarom mondani alma, s én voltam a fa, aki, ha eléggé erősen fújnak a gyerek-szelek, odaadja nekik a csengő gyümölcsöt. Aztán beénekeltünk még más gyümölcsöket is a dalba. S mivel a levegő a csillagokig ér, a Köpenyem a csillagos égbolt… varázsolós dallamára átvarázsolódtunk olyan felszerelésbe, és „állapotba”, hogy felrepülhessünk a csillagokig. Bevezető után a zenehallgatás egy Bach fuvola szonáta volt, ami alatt csukott szemmel felrepültünk a csillagokig, ott körülnéztünk, és hoztunk is valamit magunkkal. Ki aranyport, ki rézport… A varázslós dallal visszavarázsolódtunk, és jöhetett a hangszerpróbálgatós rész: Helikoffer és Csodálatos Mary dallamára. Végül közös gyertyagyújtás mellett Bóbita a tündér zárta a foglalkozást.

A VÍZ elem jellemzők, amiket összegyűjtöttem:
Megmosakszunk benne, felmosunk vele - tisztító
Iszunk belőle – főzünk belőle
Tócsákban ugrálhatunk
Figyeljük a lecseppenő esőcseppet a vízbe
Lemossa a köveket, megcsiszolja őket – átalakító erő
Lehet rajta hajózni
Táplálja a növényeket, ennek hatására kezdenek el növekedni, érték nekik a víz, igyekeznek megtartani.
Gyökéren keresztül veszik fel
Pocsolyába belehajt egy autó, akkor nagyot fröcsköl
Kitölti a formát, amibe tesszük – alkalmazkodó képesség
Vizes üveg-hangszer
Harmat
Érintése selymes
Kút szimbóluma – amiből meríteni lehet, minél inkább merítünk, annál tisztább lesz a vize
Felhők
Önthetjük, szűrhetjük, feloldhatunk benne valamit
Halaknak az életet jelenti
Ellentéte a természetben a szárazság: a Nap hevétől
Felhő. Eső, jégeső, hó
És a foglalkozás konkrét leírása: 
Kútkávát kerítettem a nagy kék anyagból, illetve a gyerekek párnáiból is épült. Elmeséltem nekik, hogy aki húsvétkor megmossa az arcát a kút vizében, az mindig fiatal, vidám, életerős marad - így tarja a hagyomány. Így merítkeztek - persze képzeletben. Majd kipróbáltuk, vajon van-e visszhang a kútban. Bekiabáltam a nevemet, s azonnal a gyereksereg már kajabálta is vissza: Évaaaa és mindenkinek így szép sorban bekiabáltuk a nevét. Aztán egy bolondos kutas dal: Szili kút-szanyi kút (Szélről legeljetek) következett, körbetáncoltuk a kutunkat. S hogy honnan jön a kútba a víz? Tettem fel a kérdést a gyerekeknek. A tengerből felemelkedik a pára és aztán kiesik - jött a válasz egy nagyobbacska lánykától. Valóban felemelkedik, s felhő lesz belőle. Na lásuk csak, milyen is a felhőn járni? Puha, finom léptekkel próbálkoztunk. És szoktatok-e formákat látni a felhőkből? S mit szólnátok, ha mi is formáznánk: felhőszobrászokká válhatunk! Felcsendült hozzá a Bodzavirágból, bodzavirágból kezdetű dal. A végén elmondhatták, mit alkottak. S mi lesz egyszercsak a felhővel? Elkezd belőle esni az eső.  Csepp csepp csepereg... (Zápor a címe) - s milyenek lehetnek azok a cseppek? Finom permet - finoman, halkan énekeltük. Dundi cseppek - eltúloztuk és mint egy nagy zsák jártunk, és elmélyítettük a hangunkat. Jégesőt kiáltott valaki, így dübörögtünk a földön a talpunkkal. És vajon pontosan milyen hangja van az esőnek Esőjátékot eljátszottuk (lásd lejjebb). Közbeékelve a Fekete az égen a felhő (Zivatar a címe) kezdetű dalt. Összegyűlt a víz, vízi állatok következtek a sorban: Béka: Hajlik a fűzfa kezdettel, én lettem a gólya, aki el akarta kapni a kisbékákat, akik dal és játék előtt elpróbálták, hogy milyen hangjuk van, s kitalálták, milyen színű békák akarnak lenni. A dal alatt pedig lapítottak, vagy szaladtak a gólya elől. Aztán átváltoztunk szitakötőkké, mind a 4 szárnyunkat fürgén mozgatva, s táncolva (Zurrogó zirregő kezdetű dallal - Kányádi vers). S ahogy a dal mondja: lefeküdtünk aludni, ránk borult az éjszaka. S előjöttek a tündérek. Harmatcsepp a testük, a szárnyuk levél a ruhájuk. És átvarázsoltam a gyerekeket tündérekké, közben a Miből van a pántlikád kezdetű dalt énekeltem.Majd én egy alvó lepkét játszottam, akit a tündérek reggel ébresztenek. Kaptam finom simogatós reggeli ébresztést a Reggeli harmat kelti a lepkét kezdetű dalra. Együtt elmentünk a tündérkékkel repdesni, de nagy volt a meleg: De meleg a nyár, forrón süt a nap... S akinek a fejére került a kalap, az mutatott be táncot, amit a többiek utánoztak. Nagy volt a jelentkezés, de aztán elég kevés volt a mozdulat - sajnos nem tudtak magukkal mit kezdeni a fő-táncosok :( De ebben a melegben megszomjaztunk, és mentünk egy forráshoz. Miután ittunk belőle, megmostuk az arcunkat, beleugrottak a gyerekek és kavicsokká változtak. Az éles peremű szikladarabokból sima, fényes kavicsokat simogatott a dal végére a víz belőlük. (Forrás hova fut a vized) Itt az egyik helyen  a nagy tengerhez jutottunk és ott Smetana:Moldva című művéből kb 2 percet lejátszottunk és a nagy kör alakú kék könnyed anyagunkat körben megfogták a gyerekek és a zenére fülelve mozgattuk, mintha a tenger vize fodrozódna. A másik csoportban kicsit sokan lettünk volna ehhez, így a tenger vize betakarta a kavicsokat, és ahogy kitapogattam, észrevettem :) , hogy nem is kavicsok, hanem ezek bizony teknőspáncélok. Bent a vízben a teknősbéka... gyorsan, négykézlábaztak, kin a parton pedig lassan néhányszor. Eztán kis közös zenélés: hangszereket kaptak, és végül a Bóbitával zártuk a foglalkozást.

Másik verzió:
Körben ülünk: szemünk mosolyával köszöntés

Szélről legeljetek A kutat körülénekeljük. Névéneklés: a kútba kiabálni, énekelni a nevünket. A többiek pedig visszhangozzák. Majd megmossuk az arcunkat: Kis kacsa fürdik – kifordulunk, belependerülünk egy ladikba. Az anyag szélét felfogjuk, mintha a csónak széle lenne
Ültem ringó kis ladikon – dülöngélünk, dalolgatunk, osztjuk anyukánknak apukánknak a szirmokat– egyszer csak megfeneklik a hajó Kinézünk, mi ennek az oka?
Közel vannak a vízben a halak is,
Úszik a tóban sok moszat, alga – úszhatnak ők is. De mivel ilyen sekély a víz, teljesen elposványosodott, nincs benn elég levegő.
Ők lehetnek a halak a vízben, de mivel a sekéyl vízben nincs elég levegő, meg kell tisztítani a medret: kiástuk az aljából az iszapot, megemeltük a meder szélét. És boldogabbak lettek a halak, boldogabban úsznak.
Ekkor jöhetne a zene (Smetana: Moldva első 2 perc kb.), és a nagy kék anyag, ami mozog a nagy mozgású vizet utánozva. És a zene is felerősödik benne.
Milyen élőlények szeretik a vizet? Növényről – áramlik bennük is a víz, párolog, éltetik a levegőt, így csíráznak is. A talpunkon felvesszük – az a gyökerünk, érezzük, hogy átáramlik rajtunk és huss, adjuk a többi élőlénynek tovább, Zöld mezőben sárga pötty
Tikkasztó itt a meleg, nagyon sütött a Nap. Mi történik a sok vízzel, amikor meleg van? Valóban felemelkedik, s felhő lesz belőle. S mi lesz egyszer csak a felhővel? Elkezd belőle esni az eső. Csepp csepp csepereg... (Zápor a címe) - s milyenek lehetnek azok a cseppek? Finom permet - finoman, halkan énekelni. Dundi cseppek - eltúlozzuk és mint egy nagy zsák jártunk, és elmélyítjük a hangunkat. Jégeső: dübörögtünk a földön a talpunkkal. És vajon pontosan milyen hangja van az esőnek Esőjátékot eljátsszuk. Közbeékelve a Fekete az égen a felhő (Zivatar a címe) kezdetű dalt.
Összegyűlt a víz, vízi állatok következtek a sorban: Béka: Hajlik a fűzfa kezdettel, Megtanuljuk a dalt. Majd én leszek a gólya, aki el akarta kapni a kisbékákat, akik dal és játék előtt elpróbálják, hogy milyen hangjuk van, s kitalálhatják, milyen színű békák akarnak lenni. A dal alatt pedig lapítanak, vagy szaladtak a gólya elől.
Hangszerekkel együtt zenélünk a Csiribiri alatt. Mielőtt a Bóbita felhangozna: egy tálba vizet vinni és spriccelni belőle, kicsit ceremoniálisan megtisztulásképpen, a víz erejének ízlelgetése képpen.

  A FÖLD elem megragadható jellmzői, gondolatok:
- Föld, ásványok, fémek
- A kőből épülhetnek várak, házak
- A víz a lehasadó köveket lesimogatja kavicsokká – egészen az utolsó homokszemekig át tudnak alakulni, formálódni
- A kő termi a fémeket
- A termőföld – meg kell művelni, adja az élelmet
- A kövek elmorzsolódva és a szerves anyagokkal feldúsulva adják a termőföldet
- Anyaföld – befogad, mint az anyaméh
- Ahogy elég pl a fa: finom por marad utána – pl kéményekben
- Takarítás, apró porszemcsék csak rossz helyen vannak, piszkítanak
- Pl állatok háza: csiga felépítik az ásványok – elhalnak, kőzetté válnak
- A természetben minden lény az anyaföldtől kapja „kölcsön” a testét, amit aztán vissza kell adnia
- csillagok ásványok kapcsolata: bizonyos helyen és időben „teremnek” –egy-egy csillag, bolygó hatására – minden mindennel összefügg
- Ötlet: valamilyen szimbolikus formát kirakni a kavicsokból (kapcsolat ezen keresztül a szimbólumot kifejező erővel) – a legszilárdabb elemben nyilvánítjuk meg azt is, amit a legmagasabb, ahova legmagasabbra eljuthatunk. (amit teszünk, azzá válunk)
A foglalkozás konkrét leírása:
Amikor még senki se voltam (Weöres Sándor vers megzenésítése) kezdetű dalra kiosztottam a varázskavicsokat (előre foszforeszkáló festékkel formákat festettünk rá - egyelőre nem világított, de ez egy másik tapasztalat, hogy miért nem, de szerencsére haloványan látszott rajta a minta - a mintákat próbáltuk "egyetemes" és nem gyerekes mintákkal, hogy mint szimbólumok a lélekhez közvetlenül szóló eszközök lehessenek). A kövekből választhattak, és megfogattam velük, hogy milyen, síma érdes, mond-e valamit nekik. A Varázsló  elvarázsolta a kavicsokat, mert nem meséltek még magukról. A varázslás után az egyik azt súgta nekem, hogy mentek az emberek, és a kövekből várakat, palotákat építettek: Cifra palota - a kis köveinkből kavicspalotát építettünk. A másik arról mesélt, hogy a víz hogy lecsiszolta: Forrás, hova fut a vized Ők lefeküdtek, én pedig egy nagy kék anyaggal símogattam őket, mint a víz. Az egyikük már alig várta, hogy odaérjek, mert csak akkor gördült el, amikor érintette a víz... Aztán a kövek gyomrában a kövek  rejtik a fémeket, és van úgy, hogy a  folyók torkolatánál találjuk meg a fémeket, amiket a kövek rejtettek. Mi készül fémből? Kés, hűtőszekrény, lábas... Régen a kovácsok munkálták meg pl a szántáshoz használt esyzközöket, az ekét is: Hallod-e te kiskovács (hozzá kopoghattak a kövekkel) Amikor a kő apró szemcsékké morzsolódiké s feldúsul, megtelik élettel: termőfölddé válik. Lehettek termőföld, hogy megszántsunk benneteket, vagy traktorok is. Hova megy a traktor Mindenki föld lett és én lettem a traktor, aki megvakargattam, megszántottam őket. Majd vetettem beléjük magot, és jött a magos játék, hogy kinőhetnek a földből. Én almafa lettem: Almavirággal S ha elégetjük a fát: mi marad utána: hamu és apró porszemek: korom - ki tisztítja ki?: Kéményseprő  Kicsit lekalandoztunk a levegőbe, visszatérünk egy olyan állathoz, akinek a háza a hátán van: Lassan jár a csigabiga lassan, gyorsan, felhőn, vidáman,  barátságosan járt a csigabiga. A kavicsokkal zenekart alkottunk, egy kőomlást játszottunk el, miután mindenki a teremben megkereste azt a széklábat szekrényoldalt, padlórészt, ahol az ő kavicsa a legjobban szólt. Én voltam a karmester. Aztán az egyel lejjebbi Hárfa muzsikához (Mozart kb 1 perc belőle) kopoghattak kedvükre. Majd hangszereket kaptak, kis szabad kopogás, rázás: Csiribiri, Helikoffer, s a végén a kövekkel körberaktuk a gömbgyertyánkat, s elénekeltük a Bóbitát.
(a dalok általában Gryllus Vilmos dalai)

Másik verzió:
♪ Névéneklés: Kék selyemkendő zöld selyemrojtja Azért a szemünkről énekelünk, mert azon keresztül fogadjuk be a világot, és azon keresztül mutatjuk ki a lelkünket a világnak, és perdülünk egyet, mert megmutatjuk magunkat, mindenkinek. Akkor mindenki a szeme mosolyával nézzen körbe, szüleire, és köszöntsük egymást. Eztán jön a dal.
♪ Amikor még senki se voltam (Weöres Sándor vers megzenésítése) kezdetű dalra kiosztom a varázskavicsokat.
♪ Fogjuk meg a köveket. Pontosan milyen a formájuk, a színük, mit látunk rajtuk. Szagoljuk meg, az ujjainkkal is végigsimítjuk. Akár a talpunkkal is megnézhetjük, milyen. Aztán hallgassuk egy kicsit őket. A köveknek is van szívverésük. Csak nagyon-nagyon lassú. Ha sokáig tudnánk itt állni és hallgatni, egész biztosan hallanánk. Kitágulnak és összehúzódnak.
♪ A Varázsló elvarázsolta a kavicsokat, hogy emberi nyelven is érthető legyen, amit mondanak. A varázslás után az egyik azt súgja nekem, hogy mentek az emberek, és a kövekből várakat, palotákat építettek:
♪ Cifra palota - a kis köveinkből kavicspalotát építünk.
♪ A másik arról mesélt, hogy a víz hogy lecsiszolta: Forrás, hova fut a vized Ők válnak kavicsokká, én pedig egy nagy kék anyaggal simogatom őket, mint a víz.
♪ Bevezető a kiskovács-hoz :A kavicsokkal zenekart alkotunk, egy kőomlást játszunk el, miután mindenki a teremben megkeresi azt a széklábat szekrényoldalt, padlórészt, ahol az ő kavicsa a legjobban szól. Én leszek a karmester.
♪ A kövek gyomrában a kövek rejtik a fémeket, és van úgy, hogy a folyók torkolatánál találjuk meg a fémeket, amiket a kövek rejtettek. Mi készül fémből? Kés, hűtőszekrény, lábas... Régen a kovácsok munkálták meg pl a szántáshoz használt eszközöket, az ekét is: Hallod-e te kiskovács Először a konkrét ritmust 2 csapatra osztva, majd a következőnél, mindenki szabadon, amit szeretne.
♪ Amikor a kő apró szemcsékké morzsolódik és feldúsul, megtelik élettel: termőfölddé válik. Lehettek termőföld, hogy megszántsunk benneteket. Hova megy a traktor Megvakargatom, megszántom őket. Majd vetek beléjük magot, és jön a magos játék, hogy kinőhetnek a földből. Ugyanaz az anyag járja át a testeteket, mint ahol eddig nyugodtatok.
♪ Én almafa lettem: Almavirággal
♪ Az almafa meg is öregedett, meggörnyedt. Kis kell vágni. Be lehet vele tüzelni. S ha elégetjük a fát: mi marad utána: hamu és apró porszemek: korom - ki tisztítja ki?: Kéményseprő Felgyorsítottuk, de a végére elfáradt a kéményseprő lelassítottuk (Oti mondta, hogy nem szabad felgyorsítva hagyni a dalt, felpörögve a lelket, nem tesz jót)
♪ Kicsit elkalandoztunk a levegőbe, visszatérünk egy olyan állathoz, akinek a háza a hátán van: Lassan jár a csigabiga boldogságosan, szomorúan, hátrafelé, felfelé a hegyre.
Itt a kis csiga körülnézett, és figyelt, ha akartok hozhattok is magatokkal valamit.
♪ Zenehallgatás: Beethoven Pastorale szimfónia első kb 2 perce.
♪ Kis játék, közös hangszerezés, táncolás: Helikoffer
♪ Amíg a gyerekek a kavicsokból egy kört raknak, hogy átjárhassa a köveket a meleg, jön a meglepetés, a gyertya és Bóbita
A foglalkozás indító témája a csillagok, az égbolt, a naprendszer volt. A zenehallgatás hárfamuzsika (you tube-on: Mozart variációi) volt. A felvezetés pedig, csillagok lehettünk, akik árasztják a fényüket, ezzel adnak mindennek, ami körülveszi őket, és maga köré is gyűjti a saját körét...) Felrepültünk az égboltra és onnan tekintettünk le, milyen kapcsolat fűzi össze az élőlényeket. A fa lombjába fogadja a madarakat, a tó otthont ad  a vízi élőlényeknek, a béka megeszi a szúnyogot, a békát megeszi a gólya. Láncolat, kapcsolat egymás szolgálata és természetes együttélése adja az életet.

Kis verses összehangolódás:
Weöres Sándor: Templomkert

Szent fönn Négy majd
kert lenn fém mély
tág cseng: csönd
lomb: éj Szép, leng,
tárt jő, Jó, mint
zöld kék Hír, hült
szárny, árny. Rang, hang.
Alapvetően a verset felülről lefelé kell olvasni az egyszínűeket egymás után. Szerintem jó, ha a szavakat jelentésüknek megfelelően próbáljuk kimondani. És lehet több "szólamban" is mondani, hogy mindenkinek lesz egy "szólama", az egyik szín, amivel kezd, és folytatja onnan a verset, ahol tart. Így egy szép zengéssé alakulnak a szavak, ahogy a 4 különböző szó együtt hangzik.

Egy nagy kendő volt a közös játék alapja. Átvarázsolódott mindig: lett varázslóköpeny (Köpenyem a csillagos égbolt), házablak, amin ki-be kellett járni (Kiment a ház az ablakon), úttá vált (Kicsi út hova mész), tóvá, ami mellet a békák kuruttyoltak (Hajlik a fűzfa), fává, annak lombjává vált, és a harkály-gyerekek kopogtatták a kérget (Harkály kopogat). Aztán a kis hernyócskák (mármint a gyerekek) bábbá alakultak, ekkor rájuk tettem a leplet. És szép lassan kibújtak a bábból, szárítkoztak a napon (Reggeli harmat kelti a lepkét), és végül repdestek a magasban.

Hej vára vára -várat varázsolni, bástyákat, vizesárkot, ablakokat...

Mély erdőn ibolya virág mindenféle virágokat be lehet énekelni, és akit kiénekelnek, azt körbeveszik a többiek, és bújtatják, vagy a többiek addig hajladoznak az erdőben, és valaki mindig elbújtatja azt, akit kiénekelnek. (nevet is bele lehet énekelni)

Megismerni a kanászt cifra járásáról és minden egyébről, amit kitalálunk

De jó a dió: lehet dióként gurulni, pörögni, kicsomagolódni, vagy a rigót játszani, és kibontani a diót. Vagy behelyettesíteni más ősszel érő gyümölcsökre. Kánonba is lehet énekelni.

Esőjáték: az eső hangjait lehet utánozni. Sorrendben:
- a két kéz összedörzsölése: a szél, ahogy a vihar előtt fúj
- pár csepp esik: lassan csettintés
- gyorsan esik: gyorsan csettintünk
- egyre hangosabban: tapsolni is lehet
- már a fák kérgét veri az eső: a térdünket ütjük a kezünkkel,
- villámlik, dörög az ég: a lábunkkal is dobolunk és kezünkkel vagy lábunkkal a földre csapunk
aztán az egész visszafordul, egészen a finom szellőig.
Ezt lehet további variációkkal kreatívan használni.

A juhásznak jól van dolga - ha megúnta furulyáját, előveszi a "dudáját" és itt lehet hangszereket beénekelni, megfelelően zongora- belezongorázza a zongora bőrbe/testébe, szélnek ereszti belőle.

Lassan jár  a csigabiga: gyorsan jár, tekergőzve jár, hátrafele jár, égben jár, földhöz lapulva jár, szaggatottan jár, vidáman, szomorúan, büszkén

-Láttál-e már valaha csipkebokor rózsát/Szederbokornak (Gryllus) - szúr, éneklés stílusával is lehet játszani, kicsi bogyót szedsz, nagy bogyót szedsz, mit találtál a bokrok között? Valami titkot- vidd magaddal, csomagolhatod a zenében

-furulyával, vagy bármilyen hangszerrel improvizálni különböző hangulatokat, amikor megáll a zene, a gyerekek is merevedjenek le, mintha egy szobor lenne (különböző ritmusok, felgyorsítás, lelassítás, efekt is lehet

-Hej Vargáné káposztát főz, kontya alá futott a gőz... legyünk olyanok, mint a forró víz: égesse a talpunkat a tűz, bugyborékoljunk, zörgessük, ugrasszuk le a fedőt. A végén lezárták a gázt a lábunk alatt.

Karácsonyi témák:
-Szálljatok le szálljatok le – lehetnek angyalok, akik repdesnek

Foghattok a kezetekben ajándékot, amivel repdestek, és viszitek. Lehet az csak az öröm, szeretet, kedvesség, jóság vagy béke is, amit visztek!

- F. Judittól: Tél tél, zúg a szél, havat kavar kinn a szél. (szó-mi, szószó mi szószó mimi szószó mi) - mozgásra hívóként
Tekereg a szél - lehetsz szél, süvíthetsz. Párban is didereg, süvít a szél, valaki megóvja a másikat a széltől.
Titokká vált a szél.
A gyerekeket egy nagy fehér lepedővel betakarta Judit, mint a hó. Az első zenehallgatás végéig nem bújtak ki alóla, ott figyeltek picit mozogtak.
Tekereg a szél - hegyeken völgyeken, staccatoban pattog a szél odaütődik valahova, szögletes a szél, gyönge, erős, viharos, mindenki lehet olyan, amilyen szeretne lenni

-Tél eleji szélben karácsonyfák gyúlnak vagy Ég a gyertya ég:
a) Gyertyákká változhatnának (Göbel Orsolya alapján)
Képzeld el, hogy egy gyertya vagy, amely éjszaka ég. Ha összeteszed a kezed, és a fejed fölétartod, akkor a kezed lesz a lángja. Képzeld el, hogy milyen színű gyertya szeretnél lenni, milyen lánggal akarsz égni. Fényesen világítasz, vagy csak picit… Milyen jó látni a fényedet! Fényed melegen és messze világít a sötét éjszakában.
b) Karácsonyfákká változhatnak
Képzeld el, hogy az erdőben élsz, sok más fa között. Nagy vagy és erős. A többi fa tisztelettel néz fel rád. Tűleveleid télen-nyáron zöldellnek. Leveleid között különböző formájú tobozok nőnek. Különleges, friss illatod van. Ágaidat a nap, az eső erősíti és tisztítja, hogy karácsonykor az angyalok süröghessenek körülötted.
A gyertya lassan lassan elfogy. Egyre kisebb és kisebb lesz, lassan kialszik a láng. - vagy más vége is lehet...

Szélről legeljetek:- a dal végén: a kútról húztunk vizet: kinek adjuk?
iszunk belőle, megitatjuk az állatokat - kecskét, juhit, lovat stb. Meglocsoljuk a növényeket vele, kimossuk a ruhát benne - elmutogatni
- Mivel megyün kútra? lóháton,- abban a ritmusban énekeljük a dalt, kocsival, gyalog, lassan, futunk, gyorsan stb

Kendővel próbálkoztam a zenehallgatás alatt: egy nagy varázszsákból kerültek elő a kendők, csodakendők, amik meghallják a zenét, és táncolni vágynak... A gyerekek kezében elevenednek meg. Segíteni kell nekik.
Ennek a foglalkozásnak az elején egy nagy kendőnek a sarkait fogtuk meg, és a Kék selyemkendő zöld selyemrojtja, Angyalszemű ..... (név) fordulj ki a sorba: és vagy kifordultak, vagy csak meglengették a közös kendőt. Ezzel bejuthatott mindenki a zenebirodalomba.

Ismerkedés: lábakat összedugni, simogatni egymást a lábakkal, összedugva: Bicikli, bicikli (Gryllus Vilmos Dalok 3 CD-jéről, lehet lassan, gyorsan, hegyre fel, hegyről le

Gryllusos dal: Alma alma piros alma odafenn a fán... Nyújtóztunk az almákért, aztén mindenféle gyümölcsöt helyettesítettünk be: Körte, körte sárga körte odafenn a fán Szilva, szilva... Banán, banán :)

Van, aki mesét olvas a gyerekeknek, és utána tesz be egy zenét, s a gyerekek mozoghatnak, s válhatnak a mese szereplőivé, vagy akit még beletennének...

Elvitte a víz a szappant című dalhoz: mindenféléket elvisz, amiket kitalálnak (lehet neveket behelyettesíteni, vagy tárgyakat, biciklit stb. és mókás dolgok jönnek ki). Válhatnak közben ők is vízzé, vagy amit mi csináltunk: egy kék kendőt leterítetttünk, az volt a víz (persze lehet a képzeletben is ott a víz), és azon leúsztattuk együtt a dolgokat, embereket stb.- lehet próbálkozni utána a rímeléssel, pl elvitte a víz a Gergőt, utána küldték az ernyőt.... stb.

A közös kezdéshez ötlet: buborékfújót bemártani a szappanba (lehet, hogy ehhez érdemesebb a nagyobb fajtát) aki középen van, az körbehordozza és mindenki - körben - fúj bele: így közös lesz a "buborék-csoda" ami keletkezik.

Télen: havas dalt énekeltünk, és hópelyhekké válhattak. Nagy duci, kicsi leheletfinom - utánoztuk a hullásukat az ujjainkkal, vagy mi magunk voltunk, és úgy ugráltun.
Ehhez hasonló: Csepp csepp csepereg -milyen vízcseppek lehetnek. Kopognak a földön, vagy csak finoman szitáló, vagy villámlik is, vagy gyorsan esik, lassan, elterül....

Csillagok csillagok, szépen ragyogjatok -  a gyerekek lehetnek a csillagok: hogyan szikrázik a fényed?  Megsimogatod, a fényeddel a többi csillagot, meg a szegény legényt...  Foroghanak a csillagok, szórhatja a kezével, lábával a fényt, vagy csak álldogál, mit tudnak a csillagok még csinálni?

Virágéknál ég a világ - ebbe is bele lehet énekelni mindenkit, aki a házigazda, és aztán a 2. versszakban, pedig a vendégek. Mit kaptak: békacombot, denevércombot, csirkemellett, sütit.... Amit mondanak

Névéneklős dalok:
Kinyílt a rózsa
Ettem szőlőt most érik
Bújj bújj zöld ág
Széles a Tisza (ugrós)
Kis kacsa fürdik
Két szál pünkösd rózsa
Megrakják a tüzet
Kőrösfői kertek alatt
Hej, Dunáról fúj a szél
Kis kece lányom
Kelj fel juhász, ne aludjál
Cifra palota
Megismerni a kanászt cifra járásáról, Űzött-fűzött bocskoráról, tarisznyaszíjáról.
A malomnak nincsen köve, mégis lisztet jár, mégis lisztet jár.
Tiltják tőlem a rózsámat, mégis hozzám jár;
Tiltják tőlem a rózsámat, mégis hozzám jár.
Adsza rózsám, a kezedet: forduljunk egyet, forduljunk egyet!
Aztán menjünk ki a kertbe, hadd szedjünk meggyet;
Aztán menjünk ki a kertbe, hadd szedjünk meggyet!
Által mennék én a Tiszán ladikon
Komáromi kisleány, vigyél által a Dunán
Kék selyemkendő, zöld selyemrojtja
Sárga csikó, csengő rajta, Vajon hova megyünk rajta? Huzsedáré, huzsedom.
Erdő erdő erdő marosszéki (csárdás kisangyalom helyett)
Lttál-e már valaha csipkebokor...
 Harcsa van a vízben
Hopp Juliska -végébe 2 nevet is

Terv egy táborba érkezésre
Kocsis játék: Hogyan érkeztetek? Beültök a kocsimba? (húzni lehet ponyván őket, vagy vonatozósan együtt megyünk körbe körbe, vagy szülők tartják a bakot…) Hármat tojott a fekete kánya, engem szeret a kend barna lánya kikityembe, kukutyomba gyere rózsám a kocsimba. Jött valaki vonattal? Megy a gözös megy a gözös Egerbocsra… Biciklivel jött valaik? Bicikli, bicikli, de gurul a bicikli (esetleg, ah kint leszünk, lehet lábbal biciklizni egymással) Kocsival? Jön a kocsi fut a kocsi - Hogy gördül a lábatok a padlón – figyeljétek meg, az lesz a kocsi kereke - lassan megy, míg a városban van, meg is áll néha a lámpáknál - Gyorsan, amikor az autópályán - El is aludtatok közben? –horkolni szabad - Keresztül a hegyen - A városban a felüljárón (esetleg szülők bakot tartanak, amin át kell jutni a gyerekeknek) - Át a folyó fölött – átugorják? - Meg is állhatunk pihenni, uzsonnázni - Kavicsos, buckás, lyukas, kátyúkkal tele volt az út - s ha akarnak ők is Egyebek... mondhatnak, hogyan jöttek…. Hogy így megérkeztünk Egerbocsra bemutatkozunk egymásnak, minden kisgyereknek kiénekeljük a nevét: Névéneklés: Mert hogy este lesz: (körbe fogjuk meg egymás kezét és daloljuk, a gyerekek nevét) Megyen már a hajnalcsillag lefelé (lehet vinni egy csillagot, amit valakinek odaadok, és a többiek őt követik) Az én kedves Annácskám (név beéneklése) most megyen hazafelé Lábán van a csizmája lakkos szárú kiscsizma Rásütött a hajnalcsillag sugára Amerre mégy kedves Gergő (nevek beéneklése) kívánom Hogy előtted a rét is tiszta rózsává váljon A zöld fű is előtted édes almát teremjen A te szíved soha el ne feledjen Ha megunjuk a Hajnalcsillagot: Erdő erdő erdő, egerbocsi kerek erdő madár lakik abban, madár lakik tizenkettő, cukrot adnék annak a madárnak, dalolja ki nevét e kislánynak/ e fiúnak, Anna kisangyalom /Gergő kisangyalom, érted fáj a szívem nagyon.

Dalolás az állatok nyelvén
- Dereng a hajnal és szól a dal… többször elhangzik a dal, és az alatt - köszöntjük egymást kendőkkel - Tudtok az állatok nyelvén, megértitek és ti is tudtok beszélni mindenféle állat nyelvén és akár bele is tudtok bújni valamelyik állat bőrébe: Mindenki választhat szép sorban, hogy milyen állat szeretne lenni, és azt kiénekeljük egyesével és megetetjük, amit kér, amit eszik. Háp háp háp, jönnek a kacsák – ebbe beleénekelni Pl. miau, miau, miau, jönnek a cicák, hű de éhes hű de szomjas ez a társaság: mindet meg kell etetni, s elmondjuk, melyik állat mit eszik Cin, cin cin, jönnek az egerek Nyihaha, jönnek a lovak… stb. - Zene – átváltozás folytatódhat, csinálhat mindenfélét, táncolhat egyet szabadon mozoghat az állat, akivé változtatok (egymást bántani nem szabad különben bármit) - Mesélhetnek, mik voltak - Visszaváltozunk- gyertya köré ülünk, és közös éneklés

A három pillangó
Reggeli harmat kelti a lepkét, virág a réten tárja a kelyhét Látja a lepke billen a szárnya, //:virágkehelyben reggeli várja://(metallofon) Volt egyszer három pillangó: egy sárga (szó), egy piros (mi) meg egy fehér (dó). Vígan játszadoztak a verőfényes mezőn, virágról virágra szálldostak, táncoltak, repdestek jókedvükben. (reggeli harmat metallofonnal) De hirtelen beborult az ég, közeledett a vihar. (dob) Fújja a szél a fákat letöri az ágat, recccs!(mondóka) Felhő közeleg, beborul az ég zúg és dübörög fenyeget a jég Mindent letarol ami üde zöld, mindjárt ideér megremeg a föld! Csattog kavarog, lezuhan az ég, dörgő riadó, megered a jég Fákat csupaszít, töri, ami zöld, hol van menedék, könyörög a föld. (gitárral ének) - Repüljünk haza - mondta a sárga pillangó, s ijedten pergette szárnyát. (ritmustojással félelem) - Minél gyorsabban - mondta a piros is, a fehér is, s elindultak gyors szárnyalással. (metallofonnal, fölfele futamok) Éppen jókor értek Egyebek... haza, mert a zápor már megeredt, s egyre vizesebb lett a szárnyuk. De a ház ajtaját nem tudták kinyitni, s az eső mind jobban s jobban szakadt. (dob) - Menjünk a sárga tulipánhoz - mondta a sárga pillangó -, az majd bebocsát. S a szakadó esőben elvergődtek a tulipánhoz, és könyörögni kezdtek neki: - Kis Tuli, nyisd ki a kelyhed, hadd húzódjunk meg az eső elől. De a tulipán így felelt: - A sárgának meg a pirosnak szívesen kinyitom, de a fehérnek nem. Erre a sárga meg a piros pillangó összenézett, majd így felelt a szívtelen tulipánnak: - Ha fehér testvérkénket nem bocsátod be, mi is kint maradunk! A tulipán csak ingatta a fejét, s kelyhét nem nyitotta ki. Az eső pedig mind sűrűbben szakadt. - Menjünk a liliomhoz - mondta a fehér pillangó. Ázva-fázva elvergődtek a liliomhoz, s szépen kérlelni kezdték: - Kis Lili, nyisd ki a kelyhed, hadd húzódjunk meg az eső elől. De a liliom így felelt: - A fehéret örömest befogadom, de a sárgát és a pirosat nem. Erre a fehér pillangó így felelt: - Ha a testvérkéimet nem fogadod be, én is kint maradok. Inkább ázzunk együtt, mintsem elhagyjuk egymást. A szívtelen liliom csak ingatta a fejét, s kelyhét nem nyitotta ki. Továbbvergődtek hárman csuromvizesen a szakadó esőben. Hímporuk már elázott, csápjuk kókadozott, szárnyuk össze-összetapadt, még a lelkük is átázott. Csetlettek-botlottak fűszálról fűszálra, s egy-egy lapu alatt húzták meg magukat, de a szél oda is besüvöltött, s be- becsapott az eső. Süss fel, nap, süss fel, nap, szárogasd meg szárnyamat, nyisd ki a virágokat! (Süss fel nap, fényes nap, kertek alatt 3 lepke majd megfagy!”) - könyörgött a három didergő pillangó. A nap meghallotta a sűrű felhők mögül a pillangók esdeklő kérését, s annyira megilletődött, hogy a felhőket elűzte, meleg fényt árasztott a mezőre, s a pillangók szárnyát egykettőre megszárította. S a három pillangó újra táncolt, repdesett vígan, míg csak le nem áldozott a nap. Akkor aztán szépen hazaszálltak, kis házukat kinyitották, lefeküdtek s elaludtak //: Lepke te kedves szállj csak, lepke, te kedves várlak Szállja magasabbra bátran, hogy ragyogásod lássam Felhő, rét és patak után leld meg a titkot nálam:// Kellékek: 3 pillangó 2 virág Ajtó