Találkozók babákkal, mamákkal, papákkal. – (2008-2009 évben)
Készítette: Solymos Éva
Havonta egyszer találkoztunk, 1-5 éves gyerekek és szüleik.A menete a következő volt:
Vasárnap délelőtt 10-fél 12-ig.
3 félórás részre oszlott
1. rész: ráhangolódás, megérkezés(babákkal eléggé nehéz elindulni, bealszik, amikor indulunk stb…), helyszínnel barátkozás a gyerekeknek (itt még nem vettük elő a játékokat, mert utána nehéz aztán a gyerekektől elvenni, hogy most más jön, a zenélés alatt pedig nem szerencsés, ha játszanak, mert akkor megoszlik a figyelem, és ez is az egyik célunk volt, ne háttérként jelenjen meg egy-egy mozzanat.)
2. rész: közös éneklés, zenehallgatás, hangszeres zenélés. Itt az elején szokott lenni „névéneklés”, hogy mindenkinek a nevét kiénekeljük egy dalban, anyukákét, apukákét, gyerekekét is. Végül is ez egy kis köszönés. Utána a „höcögtetős, mutogatós” dalok jöttek, amiben – ha a gyerekek bírják az ölben ülést- a gyerekekkel játszunk. A tenyerükben főzünk, vagy számolgatjuk az ujjaikat. Ezek nagyon egyszerű dallamok, amiket, ha a gyerekek elkezdenek majd dalolgatni, dúdolgatni, könnyen tudnak utánozni. A végén pedig néhány dal erejéig hangszerekkel kísért „hangulatdalok” voltak, gyerekdalok. Anyukák is kaphattak egy-egy csörgőt, dobot, amin a kisgyerek is próbálkozhatott, ha akart.
Kicsiknél kb. 2,5 éves korig még gyakori, hogy a szájukkal is megfigyelik a dolgokat. Emiatt olyan hangszert adjunk, amit le lehet tisztogatni, ill. nem „darabos”. Korábban csörgőket készítettünk kinder-tojásokból: rizst, aprópénzt, stb töltöttünk bele, leragasztottuk és úgy zörgettük. Lehet kicsi vizesüvegbe is lencsét stb.tenni, illetve a víznek is szép hangja van.
Megpróbáltam klasszikus zenét is vinni, hogy arra mozoghatnak (a közepén), de ez nem volt igazán jó. (Igaz kevésszer próbálkoztunk, de nem nagyon figyeltek a gépzenére, inkább az énekeltre. Illetve, amikor csellóztam, arra nagyon is. Az lekötötte őket- tehát klasszikusból is valószínű az élő a jó.)
3. rész: a gyerekek játszottak az általunk felajánlott közös játékokkal, amit aztán az iskolában egy dobozban tároltunk, a felnőttek pedig megpróbáltak beszélgetni, előre megbeszélt témákról:
Pl. A gyerekek és a természet viszonya, hogyan lehet megőrizni a természetes viszonyt…
Az ünnepek szerepe a családban, hogyan ünnepelünk, hogyan, mitől emelkedhet ki a gyerekeknek is? (Pl. tavasz volt, és mindenki készülhetett, a családban mindenkinek erényt mondott, azt felírtuk kis papírvirágokra, amit felaggattunk egy fűzfára – tavasszal)
Mikulás is volt téma, mint „kis szívmérlegelés”
Mesék- Janó nyomán
Dackorszakkal kapcsolatos kérdések jöttek, saját tapasztalatokat beszéltünk meg.
Mit jelent Platón nevelésről alkotott gondolata?„A nevelés a lélek fény felé fordításának művészete.” (Azt hiszem nem pontos az idézet)
A témákat mindig előre megírtam e-mailben, egy-két kérdés feltevéssel, és így mindenki tudott készülni, gondolatokat gyűjteni.
Volt kedvenc könyvek bemutatója, mind nevelési, mint mese, vagy verses, mondókás füzetek/könyveké.
A dalokat lemásoltuk, otthon is lehessen énekelgetni.
