Bruno Bettelheim gondolata

„Ma is, akárcsak régen, a gyermeknevelés legfontosabb és egyben legnehezebb feladata a segítségnyújtás, hogy a gyermek megtalálja az élet értelmét.” (Bruno Bettelheim)

John Taylor Gatto gondolatai

"...biztos vagyok abban, hogy ha a gyerekek szert tesznek önismeretre, akkor önállóan fognak tanulni; és csak az önálló tanulás bír tartós értékkel.
Tüstént szabad időt kell adnunk a gyerekeknek, mert ez az önismeret kulcsa, és amilyen gyorsan csak lehet, újra be kell vonnunk őket a való világba, hogy a szabad idejüket ne újabb elvontságokkal töltsék. Vészhelyzetben vagyunk, drasztikus tettek szükségesek a korrekcióhoz; a gyerekeink úgy hullanak az iskolázástól, mint a legyek. Mindegy, hogy jó vagy rossz iskolázásról van szó. Lényegtelen."

John Taylor Gatto beszéde.
1990. január 31-én hangzott el egy beszéd, amikor a fent nevezett tanár átvette New York városának Év Tanára díját.
A teljes beszéd és videó itt található

Szeretnék nagy lenni

- Szeretnék felnőtt lenni! Szeretnék nagy lenni! - jelenti ki a reggeli buszra menetelkor kisfiam.
- És miben áll ez "nagynak lenni"? Mit jelent ez neked? - kérdem.
- Hogy a kicsiknek parancsolhatok.
Csend, mert gondolkodom, vajon ő ezt kapja? Igen, sok esetben valóban ezt kapja. Megmondják, mit tegyen, ne tegyen, hogyan tegye azt, mit csinált rosszul, jól, hogy most segítsen stb. De hogyan lehetne benne és főleg bennem az Igazságosság oldalára billenteni ezt a gondolatot?
- Aki nagyobb és másoknak parancsol egyben bölcsebbé és okosabbá is kell válnia. - ennyit tudtam akkor mondani.
Azóta foglalkoztatott ez a kérdés: aki nagyobb, akár méretében, korában, az mivel "formál jogot", hogy "parancsoljon" a kisebbeknek? Azzal, ha valóban bölcsebb valamiben. A szülő lát pl. olyan veszélyeket is, amiket a kisgyerek tapasztalatlansága miatt még nem. Az utat megmutathatja, az úton járást is mutatja, de járni az utána jövőnek kell rajta.
Az uralkodás, birtoklás önmagában kevés ebben a viszonylatban, mint felnőtt-gyermek kapcsolat. Lennie kell benne a tapasztalatunk átadásának. Az Életbe és annak rendjébe vetett hitünknek. A jó király, uralkodó nézi, mi jó az alattvalóinak. Az uralkodás egyben felelősség is. Ki tudja-e szárnyaink alatt a kis lélek bontakoztatni a benne rejlő tehetség magokat? Észrevesszük-e, hogy mi rejtezik benne? Figyelünk-e rá teljes odaadásunkkal, hogy lehetőségünk legyen meglátni ezeket? És ahogy nő változik, látjuk-e a kis lélek változó igényeit is?

Haikuk

tiszta tett mos át
mélyig hatol egy sugár
lelken csomót old

kisfiú játszik
üveggolyót pörget: fény
járja át őket

őszinte volnék
engednénk mélybe magunk
őszinte volnál

irigység szakad
szellő fújja szét, tiszta
lehellet fakad

A jó tanár?

"A pedagógiától nem leszek jó tanár. Abból nem lehet nevelni. Az emberkép ismeretétől alakul ki bennem egy intuíció a gyerekek felé, ami improvizatív készséggel párosulva adja a kezembe az éppen megfelelő formát, eszközt..." Vekerdy Tamás