- És miben áll ez "nagynak lenni"? Mit jelent ez neked? - kérdem.
- Hogy a kicsiknek parancsolhatok.
Csend, mert gondolkodom, vajon ő ezt kapja? Igen, sok esetben valóban ezt kapja. Megmondják, mit tegyen, ne tegyen, hogyan tegye azt, mit csinált rosszul, jól, hogy most segítsen stb. De hogyan lehetne benne és főleg bennem az Igazságosság oldalára billenteni ezt a gondolatot?
- Aki nagyobb és másoknak parancsol egyben bölcsebbé és okosabbá is kell válnia. - ennyit tudtam akkor mondani.
Azóta foglalkoztatott ez a kérdés: aki nagyobb, akár méretében, korában, az mivel "formál jogot", hogy "parancsoljon" a kisebbeknek? Azzal, ha valóban bölcsebb valamiben. A szülő lát pl. olyan veszélyeket is, amiket a kisgyerek tapasztalatlansága miatt még nem. Az utat megmutathatja, az úton járást is mutatja, de járni az utána jövőnek kell rajta.
Az uralkodás, birtoklás önmagában kevés ebben a viszonylatban, mint felnőtt-gyermek kapcsolat. Lennie kell benne a tapasztalatunk átadásának. Az Életbe és annak rendjébe vetett hitünknek. A jó király, uralkodó nézi, mi jó az alattvalóinak. Az uralkodás egyben felelősség is. Ki tudja-e szárnyaink alatt a kis lélek bontakoztatni a benne rejlő tehetség magokat? Észrevesszük-e, hogy mi rejtezik benne? Figyelünk-e rá teljes odaadásunkkal, hogy lehetőségünk legyen meglátni ezeket? És ahogy nő változik, látjuk-e a kis lélek változó igényeit is?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése