Az elüllyedt hajó

Újabb megoldandó kérdés a gyermekek lelkivilágában: a dolgok múlandóságának és keletkezésének és elpusztulásának örök körforgása. A Szeleburdi családot néztük, azt a részt, amikor Ramóna, az eredetileg roncs hajó a gyerekek és felnőttek keze alatt szépül, épül. És amikor már teljesen kész, várják, hogy másnap versenyezni mennek majd vele, egy nagyobb hajó hullámverésével odasodródó rönkkel léket kap és a szemük láttára pár perc alatt elsüllyed. Ők pedig csak nézik, tehetetlenül állnak a parton. A filmen a feloldást az anyuka mondja a lánykának: „Mikor becsukod a szemed, mindig ott lehet veled a hajónk!” és a kislány becsukja a szemét és elképzeli a hajót. - De olyan szép volt! – mondja Gergő, és potyognak a könnyei. És nekem is vele együtt potyogtak, mert tényleg, milyen szép volt, és értelmetlennek tűnik a halála és az a sok munka, amit dolgoztak rajta, a szeretet, és az önmaguk felülmúlása, a reménytelenségből való kilábalás, hogy ez a roncs már nem jó semmire, és nem tudjuk megcsinálni. Aztán mégis megjavítják, kimerik a vizet az aljából, lefestik, a megfeneklett hajóorrot kiszabadították, hogy a lágy víz ringathassa végre Ramónát. A múlandó dolgok felett így sírunk, és fáj, hogy elveszítettük. És ami eszembe jutott nem is vigaszképp, inkább tanításképp, ami az örök körforgást tanítaná: hogy ha valaki még megtalálja, neki még használható lesz. De ekkor kisfiam logikusan követte az eseményeket: a fa el fog korhadni, és tönkremegy így a hajó anyaga. Igen, lehet, hümmögtem. És újabb mentő gondolatom támadt: akkor a halacskáknak lesz bújócska hely. Jó lesz így? Erre megnyugodott. Mindenesetre elgondolkoztatott ez. Ahogy nő a gyermek, s az értelem is nyílik, a lélek, amelyik megtartja gyermeki nyitottságát, keresi a válaszokat. Keresi az élet nagy kérdéseire a válaszokat. Miért múlnak el a dolgok. A körforgás egy válasz. A másik válaszom a múlandó-ságban, a dolgok látszatosságában van. Hogy minden mögött van valami, a lényeg, aminek a látszata állandóan változik, születik és pusztul. Ez az élete, ettől vannak a dolgok. S olyan, hogy Örök, ebben a múlandóságban nem található.

Családi versköltés

Kirándulni voltunk. Mindig mélységes felbuzgó kreatív erőt érzek, amikor egy erdőben vagy egy nagy tó mellett vagyok. Főleg tavasszal érint meg a megújulás szele és buzgó energiái. Egy ilyen kiránduláson született a közös vers, mert valamit kellett alkotni, valamivel viszonozni kellett a természetnek, amit kaptunk akkor tőle.

Magas kősziklák
Odvas keltikék
A természet mindig a tiéd!

Óriásfésű ágak
fedik be a fákat
mohapárnán szunnyad a szél 

Kőpadka alján
patak fuvoláz
A barlang mélyén
medvelakás.

Hurrá! Jó ez a kirándulás!