Reggeli buszfantáziák

Reggeli buszutazásunk során, míg az óvodához eljutunk, mesekitaláltósat játszunk. Valamelyikünk elkezdi, egyszer volt hol nem volt ... egy kisegér, egy varázsló, egy szegény ember, és aki eszünkbe jut. A rövid részleteket, eseményeket váltakozva mondjuk, egyikünk majd másikunk fantáziájából külön-külön, mégis együtt teremtjük a történetet eggyé. Érdekes reggeli szövevényt szövünk (kicsit néha álomszerűt, közel az éjszakához), s mire odaérünk az ovi bejáratához, igyekszem lekerekíteni a történetet.
Ma valahogy sehogy sem akart lekerekedni, mert egy varázslóról és egérkéből lett tanoncáról volt, szó, akik láthatatlanná váltak és nem ismerték a varázsigét, amivel visszaváltozhatnának.

- Akkor ezt holnap majd folytatjuk, jó? - kérdeztem. - És mivel egy hősattól hős, hogy van célja, akkor a varázslók azért induljanak el, hogy megtudják a láthatatlanságot feloldó varázsigét.
- De nem, nem, segítsenek mindenkin! - volt a hozzátoldás.
- Igen, kell a cél is, és közben pedig segítenek mindenkin. - Szedtük össze az ötleteket, és adtunk új szempontot holnapi mesénkhez.

- Igen, mert a mesékben is mindig így van: elindul a hős és közben segít mindenkinek, akivel találkozik. - mondta Gergő, és már sorolta is a meséket, amik eszébe jutottak.

Folytatjuk a jótetteket is a haladást is a cél felé.