Anya, szárnyad van!

Biciklizünk Gergővel. A meleg esti szélben szétcipzárazom a kiskabátomat. Gergő most mögöttem jön és előrekiabál:
- Anya, szárnyad van! A kabátod kétoldalt úgy csapkod, mintha szárny volna.
Én csak mosolygok. A hosszú nap és a sok fárasztó dolog és gondolat után valóban jó lenne, ha lennének szárnyaim.- gondolkodtam el ezen.
Most Gergő elém biciklizik, és ő is szétnyitja a pulcsiját.
- Anya, most már nekem is van szárnyam!
- De jó!
És közben a szárnyalás élményét fogadom be, ahogy együtt rójuk az utcákat.

Nem csak a kerekek gurultak, mi is szárnyaltunk. Előre, kidüllesztett mellekkel, hogy a szívünk vezessen, és hátul a "csapkodó" kabát-szárnyakkal, melyek - ha csak pillanatokra is - az égig emeltek.

Ábelesz kóbelesz - meseelmzésecske

 A kisördög egy hiány. Valójában a hiány nem létezik, önmagában, valaminek a hiányának kell  lennie, valaminek az árnyékának.

Az öreg királyt kivezette az erdőből, de közben a király ezzel karmikusan, mindenképpen bekövetkezően teremtett egy helyzetet, hogy a lányát, neki kell adnia. A lány egy erény, jótulajdonság az árny eredete, azaz a fény. A lányát próbálja helyettesíteni, de mindig kiderül a turpisság. Egy hibát ideig óráig a nem teljesen neki megfelelő erénnyel lehet kezelni, de végül a hiba szívéig kell eljutni, a legmegfelelőbb erényig, a valódi fényig - ami azzal a hibával szembeni erő, árnyékának oka. És a gyökere az előzményekben rejlett - a király eltévedt az erdőben. Eltévedt a világban? Eltévedt az élet útvesztőiben, s emiatt üthette fel a fejét, vált nyilvánvalóva, látott napvilágot a hiba. De az eltévedésnek, s a kiszabadulás, a megoldás, és az egy szinntel való emelkedés is a következménye lesz.

Jancsika - segítő erő, a lány és ő együtt válnak a hiány betöltőjévé, megoldójává. Talán az erény megvalósításához szükséges lelkierő, bátorság és akarat szimbóluma Jancsika. Ő megtanulta a varázsigéket az ördögtől. Megtanulta a hibától, amit az tudott, azaz, megtanulta, milyen kincs milyen tudás volt annak a hiánynak a rejtekén. Pl. beszélni tud a seprű, kecskebukát vetnek, s átváltoznak...
Ártváltozáskor a lány: tempom, mező, kacsa, a fiú: pap, madarak és tó képére alakulnak. Először és másodszor becsapják az ördög segédeit. Itt már a tudás birtokában vannak, valójában egyfajta várakozás a valódi összecsapásra. Végül a tóba a kacsát követve belefullad az ördög: beleolvad, eggyé válik vele. Az árny megszűnik, mert a fénybe lépett. Ott már nincsenek árnyak.

A mese itt található az interneten: http://www.nepmese.hu/mesetar/Mes%C3%A9k/T%C3%BCnd%C3%A9rmes%C3%A9k/%C3%81belesz-K%C3%B3belesz/details