Néhány tapasztalatom született átélésem után, melyben a Traumapedagógia tanfolyamon és egy másik helyen részesültem, a jó ritmussal kapcsolatban. Mindkét helyen az időt, a foglalkozásokat, előadásokat rövid, de annál tartalmasabb szent, kiemelkedési idővel tagoltuk.
A ritmus kétfélét érhet el: automatizálhat, és elgépiesíthet. Vagy a Szellemit, a Halhatatlan Lelket felszabadító, kiszabadtó erőt képviselheti. Azzal, hogy a testet ritmusba hozzuk, a rendet létrehozzuk magunkban. A rend végül átterjed a finomabb szintekre is. Így harmonizálja az örökké mozgó pszichénket, gondolatainkat és érzéseinket.
A pontosság: ugyanez a pontos ritmus az időben. Tudod mire készülhetsz fel, és meddig készíts a lelkedet. Ami elnyúlik az már a lelki időn kívül esik.
Művészet jól beosztani az időt.
Mindennek van eleje és vége , ami csak a világon létezik. Ezt tanulhatjuk vele.
Ne akarjunk túl sokat. És keressük azt, hogy a megfelelő időben találjuk meg a megfelelő hangot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése