"Alapjában véve minden mű csekély, ha a végtelent nézzük; az számít, amit magunkból: szeretetünkből, jóindulatunkból beleviszünk."
Brunszvik Teréz


2017. július 26., szerda

A VÍZ

Víz vagyok, könnyed, selymes, lágy.A hegy meredélyéről zubogok alá.Patakká válok, átmosom a köveketTajtékot vetek, fodros fehérségeket.Kezeim zsibongó hullámok, de túlnőnek rajtamFolyóként hömpölygök tovább e dalban.Nyugalommal tölti ki medrem, s alig hallaniaz Élet vize hogy áramlik a talpamig.Tengerré váltam: figyelek,Ős-Bölcsességet keresek.Ritmusom így zeng, ahogy partot érve ring:széép,tü-rel-mes a sza-vammosss-om tisztára magammiiin-dent egy-be-ol-vasz-tok:messsssz-szi-mesz-szi-for-rá-sokmiiiiiind ben-nem-ta-lál-koz-tok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése