Mire jó a nevelés?

Nevelés = nevelődés = a dolgok újrafogalmazása = a dolgok újra felfedezése = az élet titkainak keresése és újra megtalálása

Fej és kéz - vakond és giliszta

A fejem a vakond, a kezeim pedig a giliszták, és a giliszták most eltévedtek, mondta kisfiam, amikor elvétette pulcsija felhúzásakor a pulóverujjat.

Amikor elképzelünk egy állatot, és annak a bőrébe "bújunk" azonosulunk vele. Ezzel megtanuljuk szeretni az élőlényeket, legyen az giliszta, vakond...

Az azonosulással közöm lesz egy élőlényhez, aki nem én vagyok. És akkor már talán bántani sem fogom olyan könnyen...

Az élőlényeket összekapcsolja, áthatja egy Szellemi erő, Világlélek, Isten vagy sokféleképpen nevezhetnénk még. Ha azonosul az ember egy lénnyel, aki nem ő maga, a közös gyökérhez való tartozásunkat erősítjük. Talán közelebb kerülünk a természethez, és ezzel együtt saját legmélyebb mozgatónkhoz: a Lelkünkhöz is.

Zene - ókori kínai szemmel

„A zene (jo) voltaképpen öröm (lo). Az ember nem lehet el öröm nélkül, ha pedig örül, akkor ezt hangokkal kell kifejeznie, mozgás és nyugalom által kell testi formába öntenie. … Ha az ember úgy ad örömének testi formát, hogy letér a helyes útról, akkor nem kerülheti el a felfordulást. A régi királyok gyűlölték a felfordulást, megállapították tehát az Ódák és Himnuszok muzsikáját, hogy a zenét megtarthassák a helyes elvek útján (tao). Céljuk az volt, hogy a muzsika képes legyen örömet kelteni, de soha ne ernyesszen el; hogy szépsége képes legyen változni, de soha ne hunyjon ki; a hangok sokasága vagy kevesebb volta, szerénysége vagy gazdagsága, valamint a szünetek és hangok ritmusa képes legyen felkelteni az emberben a jóra való hajlamot; s a bűnözés szellemének a zene ne nyisson utat a szívbe.”

Sziün-ci

A képzeletről gondolatébresztőnek

Göbel Orsolya Varázsjátékok sorozatának elméleti bevezetőjéből:
"A képzelet, a fantázia kifejezés a görög phantasma szóból származik, jelentése: jelenség, kép. A magyar nyelvben a szó egyszerre jelenti az alkotó képzelőerőt, valaminek az előre elképzelését, valamint az álmodozást, a szabadjára engedett képzeletet, a képzelődést mint cselekedetet és annak termékét."
"Atkinson (1999) idézi Finke (1985), Roland valamint Friberg (1985) vizsgálatait, akik azt támasztották alá kutatási eredményeikkel, hogy a képzelet ugyanolyan idegrendszeri folyamatokat és reprezentációkat érint, mint az észlelés. Kosslyn (1987/1990) agyi képalkotó eljárások alkalmazásával kimutatta, hogy a képzeleti munka során ugyanazok az agyi területek kerülnek ingerületbe, mint a tényleges észleléskor."
"Jean Ayres (1984) többször hangsúlyozza, hogy a mozgás, a megismerés és a fantázia egységben működik. Kiemeli, hogy a fantázia korlátozása a testi-lelki egyensúly megbillenését idézheti elő, ugyanúgy, mint a tényleges egyensúlyvesztés esetén."
"A fantázia segítségével kialakuló belső kép a már meglévő emlékképeket "kinyitja", s ezáltal módosíthatja azok energiatöltéseit, a negatív vagy kellemetlen töltést átformálhatja, úgyszólván begyógyítja ezzel az új energiával. Egyszersmind az emlékképek irányítását a valósághoz jobban közelíti."
"A képzelet energiabázis, melyből vektorszerű erő keletkezik, ami lentről felfelé hat a több és a jobb irányába (Izrael, 1996). ... A fantázia a szubjektív, belső világ megjelenítése, kreatív erő. Önálló léttel és logikával rendelkezik. A képzelet újrateremtő erő, a Teremtést befejező erő."
"A vezetés és a nevelés alakítják a képzelet irányát, hogy az ember főként kreatív vagy destruktív dolgokat képzeljen el." (Menyhai, 1995)
"A képzelet a jövőre irányul, hitet, reményt, az örömre való ráhangolódást teszi lehetővé. Segít kilépni a bűntudat, a szégyen nyomasztó kereteiből. (Israel, 1996). A képzelet a valóságban gyökerezik, de a jövőre fókuszál."