A fejem a vakond, a kezeim pedig a giliszták, és a giliszták most eltévedtek, mondta kisfiam, amikor elvétette pulcsija felhúzásakor a pulóverujjat.Amikor elképzelünk egy állatot, és annak a bőrébe "bújunk" azonosulunk vele. Ezzel megtanuljuk szeretni az élőlényeket, legyen az giliszta, vakond...
Az azonosulással közöm lesz egy élőlényhez, aki nem én vagyok. És akkor már talán bántani sem fogom olyan könnyen...
Az élőlényeket összekapcsolja, áthatja egy Szellemi erő, Világlélek, Isten vagy sokféleképpen nevezhetnénk még. Ha azonosul az ember egy lénnyel, aki nem ő maga, a közös gyökérhez való tartozásunkat erősítjük. Talán közelebb kerülünk a természethez, és ezzel együtt saját legmélyebb mozgatónkhoz: a Lelkünkhöz is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése