Az önkéntesség

Egy 105 éves nénikéről láttam egy cikket, videót, aki az USÁ-ban a helyi kórházban önkénteskedik. Itt lehet megnézni: http://pozitivhirek.hu/2012/02/105-eves-onkentes-holgy

Elgondolkodtató, ennyi idősen is, aktív, ad, önként vállalt feladatot végez. És láthatóan szívvel-lélekkel, s örömét leli benne.

A gyerekekben annyira természetes még ez a segítő szándék. Talán az általunk adott példa, minta nyomán. Mi is állandóan segítjük vígasztaljuk őket, s odafigyelünk rájuk, odafordulunk hozzájuk, mert ők a kicsik, gyengébbek, tudatlanabbak (legalábbis a veszélyek felmérésében általában) és kiszolgáltatottabbak a felnőtthöz képest. Azaz ezzel azt a mintát adjuk át, hogy a gyengébbet és elesettebbet fel kell emelni, segíteni kell ott, ahol a másik hiányt szenved.

És aztán mi történik az emberben, hogy el tud múlni, felejtődni, vagy korlátozódik ez a képesség? Pl szimpátia alapján segítünk vagy nem, kényelemből elmulasztjuk stb.

Hiszen valahogy ez a természetes az adok-kapok egyensúlyában.

Lehet egy kulcs, hogy a gyermeki öntudatlan ismétlést nem váltja fel a tudatosított nemeslelkűség. Épp ezért lehet, hogy nem csak a tetteket, hanem gondolat magokat is át lehetne adni a gyerekeknek az önkéntes szabad szívből való segítésről. Egyszerű formákra gondolok. Ha látjunk a kisgyereket, hogy segít a másikon, azt megdícsérjük. Ezzel megerősítjük ennek a dolognak a hasznosságáról, jóságáról, helyénvalóságáról. De ha mást látunk segítőkészen cselekedni, mesében, filmen, az utcán akkor azt is megerősíthetjük egymás között, vagy annak az embernek is kifejezve.

A jószámdékkal szembeni csalódások lehetnek a másik ok, amiért a segítéstől elmehet az ember kedve. Tehát, amikor úgy érezzük kihasználnak, vagy a jószándékra elutasítás a válasz.

Erre a tett-következmény páros tudatosítása illetve a hosszútávon való gondolkodás lehet egy válasz. Azaz, hogy minden tettnek lesz következménye, viszont az lehet, hogy nem közvetlenül a tettünkre adott válasz lesz. De ez az egész tett-következmény láncolat az igazságos természeti törvényt követi. Így a segítésnek mindig lesz ha nem rövidtávon, akkor hosszabb távon pozitív következménye. És ezeknek a helyzeteknek a megoldásához az értelmünket kell "mozgásba hoznunk", mert az érzelmi reakció általában gyors, rövid, és könnyen bezárja a szívünket.

Az önkéntes cselekvés, jószándékkal, segítő szándékkal tele, tisztít, frissít, éltet (önmagunkat, és a másikat), áramlásba hozza körülöttünk a jót, a szépet, a jókedvet, bennünket is kedvessé tesz, és közben széppé is.

Ébresszük, dícsérjük, tartsuk meg, beszéljünk a jószándékú önkéntes tettekről, hogy minél több lehessen belőle és az életerővel gazdagítson bennünket, és gyermekeinket!

"Annál teljesebb az ember, minél hiánytalanabbul szétosztja magát szüntelenül."
Ancsel Éva