A gyerekek mindig hisznek. És mindent, amit egy számukra elfogadott felnőtt mond nekik. Épp ezért mi vagyunk, akik a kis lelkükbe írjuk a saját gondolatainkat. Még ha nem is tudunk róla, ezt tesszük.
Hisznek, elfogadnak és ez a csodálatos bennük, ezért is szeretjük őket, már sokat csalódott szülők, felnőttek. A tiszta tekintetüket, csillogó szemüket, ártatlanságukat szeretjük, és fényes mosolyukból merítünk erőt. Ők hisznek a varázslatokban, és hisznek a természetfölöttiben. A képzelet hatalmában.
Ez az előrevivő erő, ami a történelmet is mozgásban tartja: az idősebb, amikor már feladná, a nehézségekbe belefáradna, a gyermekekért még megteszi, még lép egyet... És sikerülhet, hogy valóban megtisztul az addig rárakódott terhektől, épp emiatt, hogy legyőzte magát: a gyermekekért. Szép láncolattá válhat ez.
Szép gondolatokat írtál!
VálaszTörlés