Rachmaninov: Zongora koncert No2. 2. tételére elrepültünk a csillagokhoz, és ott leszállva valamit kerestünk, amit visszahozhattunk a földre.
Az egyik kisfiú egy zümit hozott. A többiek pedig nekem ajándékot, amin meglepődtem, mert nem mondtam, hogy kinek, és miért hozzuk azt, amit találtunk. A kisfiú zümijét viszont kicsit lekicsinyellték, így úgy éreztem, helyre kell billentenem benne, hogy nagyon is jó, hogy egy kis zümmőgő életet hozott.
Azt is mondta, hogy beleteszi a szívébe. Azzal az addig nyitott kezeit, amiben szinte látható volt az elképzelt zümi, a szívéhez emelte.
Lehet, hogy neki a zümije a benne lévő örök tüzet, örök mozgást jelenti. - mondtam.
Nagyon szép, értékes zenére egy nagyon szép élmény a válasz. Még sok ilyet kívánok!
VálaszTörlésNagyon köszönöm, valóban ezek a pillanatok kilépést jelentenek az időből, olyasmik, amikre úgy érzi az ember, mindig emlékezni fog. A tanfolyamos anyagokkal is így lehet, mert épp tegnap kiöntöttem egy jó csomó gyöngyöt a dobozból. Úgy pattogtak, ahogy abban a táncomban, talán emlékszel, és most épp figyelmeztettek is azokra a gondolatokra, érzésekre amiket azalatt a zene alatt gondoltam, éreztem. :)
VálaszTörlés