Egy korábbi levelemből idézek
Téma: dackorszak, kezelhetetelennek tűnő helyzetek, anyuka ideges folyton...
Én úgy gondolom, hogy sorsok és családok bizonyos okból vannak egy helyen, egy időben, azaz mindig van mindennek oka, még annak is, az egyik kisgyerek miért kezelhető könnyen, és könnyebb így a szülőkenk, a másik pedig miért viseli olyan nehezen magát. És ez nem feltétlen a szülők hibája, hogy a gyerekek hogyan viselkednek, hanem "hozott anyag", hozott következmények (akár az előző életekből is - így tartom logikusnak) És ez azt is jelenti, hogy akinek nehéz a családi élete, annak lehet, hogy más könnyebben megy, és viszont. De akinek szép "langyos" az élete, az is biztos, hogy nem tud annyi mindent tanulni és fejlődni, mint aki tele van próbákkal az élete folyamán.
Ez az egyik, illetve a másik, hogy mindannyian fejlődni vagyunk ezen a világon, ahogy Te is írtad, igyekszel tanulni akár másoktól is. Szerintem a fejlődéssel épp ezek a dolgok is együtt járnak. Hogy van, hogy nem tudjuk azt tenni, amiről a fejünkben már tudjuk, hogy úgy lenne helyes.
És van olyan helyzet is, amit "túl kell élni", mert nem bír az ember ránézni kívülről, de - és ez fontos -, hogy közben kifejlődhet az ereje, a "kibírás" közben.
A daccal kapcsolatban szerintem is egy első ellenszegülése a kisgyereknek a világgal. De azt is látnia kell a gyerekeknek, hogy nem mindent szabad. És ez a feszültség ahogy azt hiszem Te írtad, "elvezethető" egy másik formába, amikor lehet, amikor nem burjánzott túl. Viszont mi szülők, sem mindig vagyunk olyan állapotban, amiben kellene. Ez természetes valahogy. Ami fontos, és ezt egy pszichológustól is hallottam, hogy megadja az ember a határokat, az eszközök tőlünk függnek. Viszont a szeretve lenni érzése nem szabad, hogy eltűnjön. azaz a kisgyerek azt érezze, szeretjük, de ez a tette most nem volt helyes.
Másrészről szerintem a férfiak tudják nagyon azt a hatást (és talán főleg a kisfiúkra) gyakorolni, hogy megtiltanak valamit úgy, hogy utána nyoma sem marad. Míg mi nők utána lelkiismeret furdalástól gyötörten állunk, és félünk.
Nekünk nőknek, a megértés segíthet, az hogy meg akarja érteni a helyzetet.
Ez lehetőség, hogy legközelebb már ne annyira jöjjünk ki a sodrunkból, csökkenjen a lelkiismeret furdalás, a félelem.
Ez nálam úgy nézett ki, hogy volt már olyan, hogy csak néztem, hogy Gergő most miért is hisztizik. Megértettem, nem értettem egyet azzal, amit akart, megtiltottam, és vártam, hogy elmúljon.
És szerintem, aki nem volt még ilyen helyzetben, az az ember nem tudja,átérezni, hogy milyen is ez, emiatt nincs is joga, hogy megítéljen.
Téma: dackorszak, kezelhetetelennek tűnő helyzetek, anyuka ideges folyton...
Én úgy gondolom, hogy sorsok és családok bizonyos okból vannak egy helyen, egy időben, azaz mindig van mindennek oka, még annak is, az egyik kisgyerek miért kezelhető könnyen, és könnyebb így a szülőkenk, a másik pedig miért viseli olyan nehezen magát. És ez nem feltétlen a szülők hibája, hogy a gyerekek hogyan viselkednek, hanem "hozott anyag", hozott következmények (akár az előző életekből is - így tartom logikusnak) És ez azt is jelenti, hogy akinek nehéz a családi élete, annak lehet, hogy más könnyebben megy, és viszont. De akinek szép "langyos" az élete, az is biztos, hogy nem tud annyi mindent tanulni és fejlődni, mint aki tele van próbákkal az élete folyamán.
Ez az egyik, illetve a másik, hogy mindannyian fejlődni vagyunk ezen a világon, ahogy Te is írtad, igyekszel tanulni akár másoktól is. Szerintem a fejlődéssel épp ezek a dolgok is együtt járnak. Hogy van, hogy nem tudjuk azt tenni, amiről a fejünkben már tudjuk, hogy úgy lenne helyes.
És van olyan helyzet is, amit "túl kell élni", mert nem bír az ember ránézni kívülről, de - és ez fontos -, hogy közben kifejlődhet az ereje, a "kibírás" közben.
A daccal kapcsolatban szerintem is egy első ellenszegülése a kisgyereknek a világgal. De azt is látnia kell a gyerekeknek, hogy nem mindent szabad. És ez a feszültség ahogy azt hiszem Te írtad, "elvezethető" egy másik formába, amikor lehet, amikor nem burjánzott túl. Viszont mi szülők, sem mindig vagyunk olyan állapotban, amiben kellene. Ez természetes valahogy. Ami fontos, és ezt egy pszichológustól is hallottam, hogy megadja az ember a határokat, az eszközök tőlünk függnek. Viszont a szeretve lenni érzése nem szabad, hogy eltűnjön. azaz a kisgyerek azt érezze, szeretjük, de ez a tette most nem volt helyes.
Másrészről szerintem a férfiak tudják nagyon azt a hatást (és talán főleg a kisfiúkra) gyakorolni, hogy megtiltanak valamit úgy, hogy utána nyoma sem marad. Míg mi nők utána lelkiismeret furdalástól gyötörten állunk, és félünk.
Nekünk nőknek, a megértés segíthet, az hogy meg akarja érteni a helyzetet.
Ez lehetőség, hogy legközelebb már ne annyira jöjjünk ki a sodrunkból, csökkenjen a lelkiismeret furdalás, a félelem.
Ez nálam úgy nézett ki, hogy volt már olyan, hogy csak néztem, hogy Gergő most miért is hisztizik. Megértettem, nem értettem egyet azzal, amit akart, megtiltottam, és vártam, hogy elmúljon.
És szerintem, aki nem volt még ilyen helyzetben, az az ember nem tudja,átérezni, hogy milyen is ez, emiatt nincs is joga, hogy megítéljen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése