"Alapjában véve minden mű csekély, ha a végtelent nézzük; az számít, amit magunkból: szeretetünkből, jóindulatunkból beleviszünk."
Brunszvik Teréz


2012. január 6., péntek

Indiai regék és mondák - ma is táplálnak?

Valamiért az Indiai regék és mondák kerültek a látóterünkbe, és minden este abból olvasunk.


Dicső Ráma története van soron, aki mindenféle ráksaszákkal (erdei félelmetes, átváltozásra is képes lényekkel) kell, hogy megküzdjön bujdosása alatt.


Egy teljesen másik világba kalauzol, és talán egy teljesen másik gondolkodásmódba is. De valahogy sokkal természetesebb, az életet teljességében elfogadó és befogadó nézőpontból láttatja az életet. Ebben minden tettnek oka van (még amit valaki gonoszságból követ is el a hős ellen) és minden cselekedet sorsszerű is. A természet lényei, köztük az ember is egy nagy egységet alkot. Nincs elkülönülés, inkább a lények közötti értékes kapcsolatokat mutatja. Például egy csúf óriás szörnyről, aki Rámára támad kiderül, hogy egykor elátkozták, kitaszították az istenek, s emiatt kell csúfként bolyongania, vezekelnie a földön. Rámára támad, s a hős már épp el akarja pusztítani, amikor a torz alak elmondja történetét: addig kell ebben a csúf testben vezekelnie, míg egy hős meg nem szabadítja ettől az átoktól. Így a csúf óriásnak és a dicső Rámának együtt teljesedik be a sorsa. Az egyik kiszabadulhatott szellemét elhomályosító hús-börtönéből, a másik pedig hősi erejét erősíthette meg, s az erdőben lakó remetéket is megszabadította a fenyegető veszélytől.



Aztán ott vannak a csodálatos emberek közötti kapcsolatok! Szeretet természetes ragaszkodással, tisztelettel és igazságossággal tele.



A hősök jellemzői, hogy nagyszerűek, nemesek, egyenesek, dicsők (csupa olyan szó, amit ma nem használunk). Ám ettől az egész történet lelket emelővé válik. Valami láthatatlan fény derengi be e kép-folyamot.



Lehet, hogy naturális néhol a megfogalmazás: harcról, néhol csöpögő vérről van szó (ezeket a mondatokat ki szoktam hagyni felolvasáskor). A mögötte lévő maradandó mondandó azonban mindenképpen szép, és érték: az emberben zajló belső harccal szembesít, és tanít a megoldási módokról (szimbólumok formájában), tanít az emberi kapcsolatok színességéről, mélységéről, és az indiaiak ősi, teljesebb világképébe vezet hajlékony, színes megfoglamazással és .



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése