Gergő biciklizett én pedig esti kikapcsolódásként futottam mellette. Ő belehúzott, s utánam kiabált: - Jó lemaradást!!!! Erre első reakcióm az volt, hogy megsértődtem, de aztán elgondolkodtam a dolgon. Jó lemaradást, azaz diadalmasan érzékelteti, hogy a versenyben ő győzött, hogy gyorsabb biciklivel, mint én futva. Ezt meg is értettem, hogy az embernek néha kell a győzelem érzése. No de valóban a másikat kell legyőzni, vagy esetleg magunkat? A másik ember legyőzésével nem az ember saját magát akarja felemelni? De mindeközben sértünk, bántunk - a legyőzöttet megalázzuk, lekicsinyelljük tudását. Ekkor megfordult bennem az egész, és azt mondtam a következő bántó "Jó lemaradást!"-nál: - Kérlek, ne mondd ezt, inkább azt mondd helyette, hogy jó futást, vagy jó utolérést. Ez sokkal jobban ösztönöz, míg a "jó lemaradást!" anyának nehezebbé teszi a futást.
Nem kiáltotta többször.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése