Hinni kell a gyerekekben... még azt is megértik, amire nem számítunk

Elvittük ma egy gyerekeknek szóló zenefoglalkozásra az erénykereket. A kezdésig érdekes, tartalmas elfoglaltság gyanánt. Itt történt, hogy egy kicsi, még nem igazán beszélő kisgyerek is megpörgette, és anyukája felolvasta neki az idézetet, ami az erényhez jár. Az anyuka azonban úgy gondolta, hogy nem érti a kisgyereke, ezért odébb mentek az erénykeréktől, s további magyarázat híjján a kisgyereket sem foglalkoztatta tovább a dolog.

Már vettem a levegőt, hogy megpróbálok magyarázatot fűzni hozzá, vagy valahogyan, egy képpel, helyzettel megértetem annak az erénynek a jóságát, erejét, de addigra elmentek.

Elgondolkodtatott a dolog. Van, hogy tényleg nem értenek a gyerekek meg dolgokat, vagy nem érdekli őket. De ezek közül sok van, ami tőlünk is függ, hogy mi milyen viszonyulást "alakítottunk ki" náluk. Hisszük-e, hogy meg tudja érteni, be bírja fogadni, azt ami több nála. De hiszen szinte minden meghaladja még a tudását, azért gyermek! Vagy lehet, hogy számunkra nehéz megfogalmazni a magyarázatot, mert plussz energiát: elgondolkodást, és beleérző képességet követel tőlünk? De úgy gondolom, hogy megéri, mert a mélyebb igazságokkal való foglalkozást nem lehet eléggé korán elkezdeni. És tudom, hogy a piciknek a mese egyetemes szimbólum-nyelve a legjobb, és talán a leghatékonyabb is, de vannak olyan helyzetek, amelyekben intuitíven (és a gyerekek ezt nagyon tudják művelni) sokkal többet érthetnek, mint amit mi gondolnánk.

Így hát bátorság! Ha valami olyasmivel találkozunk, ami mély, szép, megérint,legyen bár szavak, képek, hangok nyelvén, ha jó, át tudjuk adni gyermekünknek. Ha nem érti, akkor is befogadja. De ha nem kap olyat, ami jó, ami bennünket inspirálóan foglalkoztat, akkor később milyen magokból fog táplálkozni? Ezekkel a gondolat-magokkal a kis testben növekvő, csírázó lélek nagy segítségére lehetünk.