Önismeret a társasjátékokban

Egyiptomi Szenet játékot játszottam a minap. (Talán nagyobb, iskolás gyerekekkel lehet vele játszani. A rekonstruált játékszabály itt lehet találni: http://www.ujakropolisz.hu/szenet-atkeles-jateka ) Azon túl, hogy ebben a játékban fel lehet tenni egy kérdést, és az egyes kiemelt mezőkön való áthaladás vagy bennragadás jelentéssel bírhat a kérdés kimenetelét illetően, arra jöttem rá, amit már kisfiammal való malmozás és kártyázás során is többször megtapasztaltam: ezek a játékok önismeretre illetve játékostársunk ismeretére adnak lehetőséget. Megmutatják tisztán, hogy hogyan szoktunk mi vagy szokott a másik viszonyulni a dolgokhoz általában.

Magunk részéről lehet közben egy kicsit "tréningezni" is, hogy milyen lenne, ha másképp viszonyulnék? Ha mindig meg szoktam futamodni, akkor most milyen lenne szembeszállni, vagy ha a mindent elsöprő előretöréssel akarom mindig megsemmisíteni az ellenfelet, milyen lenne kicsit finomabb eszközökkel elérni a célomat? Nem a viszonyulás teljes ellentéte lesz az üdvös, hanem az arany középút, amiben pl egy megfutamodásnak az óvatossága és a vakmerőségnek a céltudatossága is benne van.

Gyerekekkel kapcsolatban hogyan tudjuk ezt alkalmazni, hogyan tudjuk az ő "növelésükben", finomításukban ezt használni? Talán hasonlóan, mint magunknál, felhívni a figyelmet a szélsőségekre. Néha az egyértelműség a célravezető, néha egy kis szeretettől vezérelt rafinériát is be kell vetni.

Még egy fontos pont: az azonosultság csökkentése. Azonosulni a balsikerrel és sikerrel, lépések a tanulás lépcsőin, de talán nem az utolsó állomások. Ki játszik valójában? És mit jelképez a helyzet? A helyzet, a játék a tükör, mi pedig a játszók. Nem azonosulva játszani nem feladást jelent, hanem épp a figyelmes, a játékot átlátó szemet. Aki keresi az okokat, a miérteket és a igyekszik számba venni a következményeket. S ebben benne van, hogy a rossz lépések következménye a vesztés, a kudarc.

S ha nem tudjuk átlátni a játék törvényszerűségeit? Akkor mondjuk, hogy ez a szerencsén múlik. S ez is az életünk része: vannak okok, amiket nem láthatunk, s ezért csak a következményekkel találkozunk szembe. Ennek elfogadása is tanulnivaló. A kreativitás és a bukások utáni felállási képesség kell hozzá.

"...a sírás és a mosoly közötti különbség a világ legfontosabb különbsége, mert a felülemelkedéshez vezet." Jorge Anghel Livraga

Jó játékot!