Egy udvar házfalán vadszőlő futott fel. Még korábban arra jártunkban-keltünkben csodáltuk a tomboló színeket: a rózsaszíntől a bordóig és a sötétzöldtől a vajszínűig. Mostanra a novemberi szél, a hideg és a pára közbenjárásával a természet rendjét követték a húsos levelek, s a földön hevertek puha pázsitot alkotva.Felnéztünk Gergővel, és sajnálkoztunk: milyen kár hogy lehullottak a levelek, pedig olyan szép volt! S Gergő folytatta:
-Igen olyan szépek voltak, mintha az angyalok festettek volna oda rájuk!
-És mit festettek oda rájuk? - kérdeztem.
Hát a jóságot, a bátorságot, olyan, olyan .... erényeket!
Ami valóban szép, az jó és igaz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése