Óvó nénink egyik kisgyerekkel "játszott így", amikor rosszalkodott: Kiveszem belőled a sajtkukacot! mondta, s a kis fején mintha valóban egy kis ajtó lenne kinyitotta, kivette a képzeletbeli sajtkukacokat.
Ezt akkor mesélte el Gergő, mikor én is ilyet játszottam vele: Kiszedem belőled a rosszalkodást! Mondtam neki, és hasonlóan eljátszottam, hogy kinyitok egy kaput, amin keresztül tényleg kiszedem a rosszalkodást.
Újra a képzelet erejét használtam. És valahogy ez megváltoztatja a gyerekeket is. Egyrészt kizökkennek a felpörgött állapotból, másrészt tényleg elképzelik ezt a "kiszedést".
Magunkon is próbálkozhatunk egy-egy rossz érzéssel, gondolattal. Sőt, ha valami széppé sikerülne átvarázsolni azt az energiát, ami a "rosszalkodást", rossz érzést, rossz gondolatot hordozza... Hopp, meg is lett a továbbfejlesztett változat!!!
:)
Ez nagyon jó ötlet! Csak kivenni, ami nem odavaló, és kész.
VálaszTörlés