Életet adó kard

Szent Márton ünnepe közeledik. Amíg az óvodában nem találkoztam vele, nem ismertem.
De megfogott Szent Márton alakja, aki egy csatából hazafele menet egy koldusba botlik, és az a kard, ami eddig életeket oltott ki megmutatkozik egy másik oldalról. Életet fog adni, mert Márton megosztja kabátját a hóban ülő koldussal, így megmentve őt az fagyhaláltól. Aztán Márton nem várja meg a köszönetet, hanem lóra száll, s álmában megjelenik neki Jézus, vagy egy másik változatban egy angyal, hogy megköszönje a tettét. S végső soron Jézus/az angyal volt az, akinek odaadta a fél kabátját. Ezzel a próbát kiállta Márton: jó szívvel cselekedett.
Több részlet is elgondolkodtatott:
- A kard. Mint minden eszköz, lehet jóra, és rosszra használni. Életet vehet el, de meg is oszthatjuk vele azt, amink van.
Belső kard: úgy ad életet, hogy az ellen küzdünk, ami a hiányunk, ami sötétség van bennünk, s ekkor a kard fényt/életet fog hozni. És miután magunkban tudtunk fényt teremteni, azzal az erővel, ami keletkezik ekkor, a sűrű anyagba, kifele is vágunk vele, kifelé is oszlatjuk a sötétséget, a tudatlanságot, a rendezetlenséget magunk körül. És ez lehet, hogy konkrétan másoknak adott fényt, vagy akár hiányolt dolgokat. Lehet hogy egy rendrakást fog jelenteni, lehet, hogy valami teljesen új dolog megteremtését, vagy épp valami régebben elkezdett dolog befejezését. Semmi sem lehet túl nagy vagy túl kicsi jótett.
- A könyörületesség: nem mondja azt, hogy nekem nem marad semmim. Megosztja, elvágja Márton azt a kabátot. Attól hogy adunk, nekünk ugyanúgy marad, sőt... De észre kell venni a hiányt, s ehhez ki kell látnunk magunkból, állandó belső monológjainkból, melyek csak körbe-körbe forognak végtelenített sínpályákon.

A dal szövege így szól:

Szent Márton hó és szél nyomán, egy ló viszi, de vágtat ám
Szent Márton kedve jó vagyon, meleg kabátja jó vagyon, meleg kabárja jó vagyon.

A hóban rongyos koldus ül, ruhája folt, ül egyedül:
- Segítsetek a nagy bajon, mert végem lesz, ha megfagyok, mert végem lesz, ha megfagyok!

Szent Márton int, s a ló megáll és némán áll a koldusnál.
Szent Márton kardja gyorsan vág, és máris félben a kabát, és máris félben a kabát.

Szent Márton fél kabátot ad, s a hála érte már fakad,
de Márton gyorsan lóra száll, a másik féllel meg sem áll, a másik féllel meg sem áll.

Álmában jő egy tiszta fény és lágyan kélő hang beszél:
- Mit értem tettél jó lovag, a hálám érte elfogadd, a hálám érte elfogadd!